Kutyák csaholnak a falu szélein. A megriadó vadakat utasítják rendre hangos vonyításukkal. Marhabőgésre ébred az öreg, tudja azt, hogy indulni kell, de azt is, hogy előtte tennivalója akad. Lelép a magas, dunyhával bélelt, rövid ágyból, morog a bajusza alatt egyet, és leakasztja a székről gúnyáját. Hosszú inget visel, még nyáron is, amit gondosan tűröget a pantallójába. Lábát kapcával béleli a csípős reggeleken. Fekete bajszán egyet tol, és hideg vizet spriccel szemébe, csak úgy, mint a macska, fürdés közben.
