Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Csoda a jégen

Rablóhalazás 2014. Január 04. Szombat
Nem arról a csodáról lesz szó, amit az amerikai jéghokicsapat hajtott végre az 1980-as téli olimpián. A történet egészen friss, annyira, hogy még meleg, akarom mondani, hogy még hideg. Az újév második napján az utóünneplés helyett a horgászat felé hajlottam, akárcsak Levi barátom. A reggeli induláskor még ropogott e levegő a hidegtől. A célunk a zeteváraljai víztározó volt, helyesebben a víztározóban lévő halak, abból is a ragadozók. Egy kis kitérőt követően a helyszínre érkezéskor már ragyogó napsütés fogadott, és fagypont feletti hőmérséklet, ami ajándék ilyenkor.

Áttetsző jégréteg borította a tó jelentős részét, ami a part közelében már jócskán biztonságosra hízott. Leereszkedtünk a 99 lépcsőfokon, megmásztunk pár emberes követ, és máris a jégen topogtunk, ami csattogott, morajlott a napsugarak melengető hatásától. Nem ijedős vagy szívbeteg embereknek való az effajta horgászat, az már egyszer biztos. Úgy pattogott, hasadt a jég, mint a legszárazabb tűzifa, a hangeffektusok a legjobb katasztrófafilmekét is felülmúlták. Látványnak sem volt utolsó, mikor az áttetsző jég a talpunk alatt hasadt hosszan olyan morajlás közepette, mintha a pokol kapui nyikorognának. Hamar hozzászoktunk a körülményekhez, már teljes nyugalomban fúrtuk ki a lékeket. Barátom egy felszereléssel a sügéreket célozta meg, míg a másikkal a nagyobb testű ragadozókra pályázott, mint a süllők, vagy a csukák. Én ismét telhetetlen voltam, mint mindig, most is csak a nagyobb halak megfogása lebegett a szemem lőtt, így mindkét botomat a csukák és süllők ellen vetettem be. Darabos csalihalakkal ékesítettem a horgaimat, majd leküldtem a veszélyekkel teli sejtett akadók közelébe. Mint általában, a sügéreket hamar meg lehetett találni. Levi már az első lógatásra húzta is fel a csíkos ragadozót, aztán még egyet és még egyet.

Ennyire volt áttetsző a jég

Pompás színezetük van

Mindig elmerülök a részletekben

Barátom meg a fogásukban merült el

Egy újabb csapó

Róluk van szó kérem

A téli sügérezés módszerei, csalijai, igen széles skálán mozognak. Különböző műcsalikkal is igen eredményesen lehet rájuk vadászni. Apró tviszterek, különféle vertikális wobblerek, illetve mormiskák, amelyeket élő csalikkal is kombinálhatunk, mint szúnyoglárva, csonti, vagy giliszta. A gumi szúnyoglárva utánzat is igen hatásos a mormiskán felkínálva. Semmi ördöngösség nincs benne. A speciális horogra kell tűzni pár darab szúnyogot, vagy csontit, egy kisméretű csúszó úszót kell helyezni a damilra, amit képes elsüllyeszteni a mormiska súlya. Az úszót egy damilból vagy cérnából kötött ütközővel tudunk megállítani. A mélységet úgy kell beállítani, hogy az úszó pár centivel süllyedjen a víz alá, mikor a csali a fenéken pihen. Közben kell kicsit emelgetni, hogy felkeltsük a sügérek figyelmét. Az úszó abban segít, hogy lágyabban hull alá a csali, illetve jelzi, mikor a hal felemeli a csalit, az úszó is emelkedni kezd.
Úszó nélkül is lehet mormiskázni, de ekkor egy speciális fémből, vagy műanyagból készült kapásjelzőt kell a spiccre erősíteni, ami jelzi az apró rezdüléseket is.
Barátom az úszós megoldást választotta, és láthatóan díjazták a sügérek. A kövek közé ejtegette a csalit, amit előszeretettel kaptak el az ott leselkedő halak.

Egy szál csonti és egy műszúnyog a mormiskán, ez bizonyult ütősnek

Igazán szép halak, csak sajnos nem nőnek meg 4-5 kilósra


Igazán sportszerű, egy bottal űzhető horgászat

És eredményes is

Olykor nem árt egy kicsit etetni,…

…vagy új lékeket fúrni, ha már nincs érdeklődő

Valahol megleljük őket


Levi szépen aprította a csíkos rablókat, míg én vártam, hogy megtörténjen a csoda, valami fenevad elkapja a csalimat. Szépen teltek az órák, ahogy az várható volt, nekem nem volt kapásom, míg társam már negyvennél is több sügért fogott. A nap alábukott a dombok mögött, és árnyékba borult a táj. Ezzel egyidőben a levegő is hűlni kezdett, a lékekben jégkristályok jelentek meg. Lassan le is mondtam arról, hogy megtaláljon valami ragadozó engem. A horgászok zöme is elmenőben volt, ám mintegy végszóra eltűnt az úszóm a lékben. A kapás pillanatát nem láttam, csupán arra lettem figyelmes, hogy az úszómnak hűlt helye. Igyekeztem minél óvatosabban odalopózni, hogy ne keltsek zajt. A zsinór lassan kúszott a lyukba, néha megállt pár pillanatra, majd lassan ismét elindult. A szívritmuson egyre szaporább lett. Legszívesebben minél hamarabb bevágtam volna, hogy lássam, ki van a másik végén, de a türelem ilyenkor a legfontosabb. Lassú, maszatolós kapás volt, nem akartam elpuskázni a nap egyetlen kapását, azzal, hogy idő előtt bevágok, ezzel rontva az esélyét az akadásnak. Végül elérkezettnek láttam az időt, hogy cselekedjek. Visszaváltottam a felkapókart, majd mikor megfeszült a damil egy erőteljest beakasztottam, már amennyire lehetővé tette a kis csutka bot. Az akasztás ült, éreztem, amint jó súlyt billentettem meg, ám ekkor ellenfelem gyors tempóban elkezdte lehúzni a madzagot az orsó dobjáról.
–Jó hal lesz. –jeleztem barátomnak, és közben alig hittem, hogy ez megtörtént és pont velem. Az év első horgászata és egy formás hallal küzdök. A védekezéséből hamar rájöttem, hogy csuka a tettes. Próbáltam a lék közelébe tornázni, de nem ment könnyen. Vad rohamokkal igyekezett szabadulni, többször is a vízbe kellet dugnom a spiccet, hogy ne a madzagot húzza a jégen. Levi közben elővette a fotógépemet, és igyekezett megörökíteni a pillanatot. Mikor először átsejlett a jég alatt a világos haltest, szinte esélytelennek látszott, hogy kipöcköljem a kicsinyke lyukon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e jég egy kicsit nagyított rajta, de akkor is szép jószágnak tűnt. Sikerült a lék környékére korlátoznom a mozgását. Egyszer az orrát is bedugta a lukba, ekkor láttam, ha utána nyúlok, és sikerül a kopoltyú szélét elkapnom, akkor biztonságosan ki tudom húzni a lyukon. Sikerült fogást találnom rajta és kicsusszant a léken. Végre az enyém volt!
Gyorsan készítettünk néhány fotót, mert igen fázott a kezem, és fel is sértette az ujjaimat a jég, valamint szerettem volna egészségesen visszahelyezni. Elengedni sem volt könnyű a kis léken, de szerencsésen elúszott. Természetesen le is mértük, 3.60 kilogrammosnak bizonyult az idei év első csukája. Így tél idején nagyon örvendtem neki.

A csodára várva

Közeledik

Már az enyém

Teljes pompájában

Még egy portré …

…és mehet

A nap vége tartogatott még egy meglepetést. Barátom egyik sügére öklendezett vissza egy félig emésztett halat. Mint kiderült egy másik sügért falt be, amiben már ikra is volt.
Összefoglalva az eseményeket, szépen köszöntött rám az újév, talán valaki nem csak megszokásból, hanem teljes szívéből kívánt „Sikerekben gazdag, boldog új évet”, és megfogant az „átok”.

A mohóság példája

A sügérfaló sügér


Fotók és szöveg: -Gothárd Ferenc Alpár-

 



Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb