Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

A páternoszter szerelék

Rablóhalazás 2012. Szeptember 28. Péntek

Sajnálatos vagy nem sajnálatos módon, de itt van az ősz a nyakunkon minden szépségével, a téli goromba idő előhírnökeként. A legtöbb horgász számára ez az időszak jelenti a ragadozóhalazás fő szezonját. Most azoknak próbálok egy kis segítséget nyújtani, akik ebben az időszakban a kishallal történő rablóhalazást művelik, illetve szeretnék művelni. Egy olyan módszert igyekszem bemutatni, amellyel az akadósabb terepen is eredményesek lehetünk, anélkül, hogy folyton azon kellene bosszankodnunk, hogy a csalihalunk beúszik a szerelékkel az akadókba. A páternoszter módszerről van szó. Biztosan lesznek, akiknek nem mondok újat a technikáról, de bízom benne, hogy akadnak, akiknek tudok egy kis útmutatást nyújtani az előttünk álló szezonhoz.

A módszer lényege, hogy helyhez köti a csalihalunkat, nem tud össze-vissza csatangolni. Centire pontosan ott tudjuk felkínálni, ahol a ragadozót sejtjük, és nem fog eltávolodni. Akár a bedőlt fák, nádasok, növényfoltok közvetlen közelében is tudunk horgászni eme módszerrel, anélkül, hogy a kishal bebújna a lehetséges akadóba. Legjobban a csuka horgászatában van elterjedve, de ugyanakkor bármely ragadozóhalra eredményesek lehetünk vele.
A szerelék összeállításához a következőkre lesz szükségünk: végólom, műanyag előkerögzítő (eltartós is lehet), drótelőke, horog, csúszó úszó, csúszó úszókapocs, cérnaütköző.
A szereléken az ólom fog legalul elhelyezkedni, majd ezt követi az előkerögzítő, amelybe a drótelőke kerül, ez fölé jön egy cérnaütköző, továbbá a csúszó úszó, és legvégül ismét egy cérnaütköző.
Az előke helyét mindenképp úgy határozzuk meg, hogy a csalihalunk nyugalmi állapotban 20-30 centire legyen a végólomtól, így nem fog előfordulni, hogy lepihen az aljzaton. A ragadozóknak nem jelent gondot elemelkedni a fenékről, hogy elragadják a kishalat. Az előkerögzítő nagy előnye, hogy könnyen állíthatjuk vele, hogy milyen mélységben legyen a kishalunk, így egy mozdulattal változtathatunk a csalihalunk pozícióján a vízoszlopban. Közelebb vagy távolabb a fenéktől is szerencsét próbálhatunk, anélkül, hogy újra kellene kötözni a szereléket.
 

A szükséges eszközök


Fontos, hogy a szerelékünket túlsúlyozzuk az ólommal, súlyosabbnak kell lennie az ólmunknak, mint az úszó teherbíró képessége. A csalihal méretétől függ, hogy mennyivel is terheljük túl az úszónkat, de a minimum 10 gramm, azonban testesebb csalihalaknál ez akár 20-30 gramm többletet is jelenthet. Ezen múlik, hogy ne tudja magával cipelni a szerelékünket. Természetesen az úszó méretének is kell arányulnia a csalihoz. Például egy átlagos méretű kishalhoz (nagyobb snecik, 8-10 centis bodorka, vörösszárnyú) elég egy 15 gramm felhajtó erővel rendelkező úszó, és egy 25 grammos ólom. Nagyobb, 15-20 centis csalihalak esetében ez a következőképpen alakul: 30 gramm felhajtó erővel bíró úszó, 50 grammos végólom.

Lényeges, hogy a szerelékünkön pontosan beállítsuk a vízmélységet. Amennyiben kisebb eresztéket állítunk, nem látjuk az úszónkat (így is alkalmazhatjuk, de erről majd a későbbiekben). A nagyobb eresztékállítás esetében az úszónk elfekszik a vízen, így nem lesz elég feszes az ólom, és az úszó közt lévő zsinór, ezért a kishalunk könnyen összegubancolhatja a cuccot. A felcsalizás előtt mindenképp állítsuk be a pontos eresztéket, így a többszöri újradobásokat nem kell elviselnie a csalihalunknak, míg eltaláljuk a jó mélységet.
A tanácsom az, hogy lehetőleg egy darab háromágú horgot használjunk, és fűzőtű segítségével tűzzük fel a kishalat, így jobban bírja a dobást is, és a fejénél elhelyezett horog jó akadást biztosít, mivel a ragadozók általában fej felől kezdik nyelni a prédájukat.
 

Fűzőtű segítségével helyezzük fel a csalit

Az előkét hosszan fűzzük a bőr alatt, úgy, hogy ne sérüljön a gerinc

A horgot érdemes ennyire bebújtatni a bőr alá

Az előke másik végét az előkerögzítőbe helyezzük,…

…majd rátoljuk a kis műanyag csövet, így nem fog kicsúszni

A bevetésre kész szerelék


A szerelék dobásánál mindenképp körültekintőnek kell lennünk. Ne erőből dobjunk, mert ilyenkor előfordulhat, hogy megsérül a kishalunk és nem fog megfelelően mozogni, illetve gubanc is keletkezhet a szereléken, ami ugye ismételten nem előny.
Ha már a dobásnál tartunk, akkor fontosnak tartom, hogy a felszerelésről is ejtsek pár szót. Lehetőleg nagy gyűrűkkel rendelkező, középerős, 3,00 - 3,60 méteres botokat használjunk. Én kimondottan jónak találom erre a célra a bojlis pontyozó botokat. Kellően rugalmasak a dobásnál, elég gerincesek, hogy a bevágásnál a horog üljön a többnyire porcos szájban, valamint a kapitális csukák fárasztásánál sem mondanak kudarcot. A damil vastagságát mindenképp 0,40–esre javaslom, ugyanis ez merevebb, így a gubancolás is könnyebben kivédhető, valamint akadós terepen (a módszer lényege, hogy az ilyen helyeket meghorgásszuk) szigorúbban bánhatunk a megakasztott hallal, így kevesebb esélyt adva, hogy akadót találjon. Orsóból az 50–es méretet javasolnám, és az sem hátrány, ha nyeletőfékes a műszer, de nem kizáró ok.

A módszer leginkább teljesen álló, vagy csak minimálisan áramló vizekben működik hibátlanul. Az erősebben áramló vizek eltolhatják az úszót, így a szerelék ferde pozíciót vesz fel, és a csalihal könnyen összegubancolja.
 

Ha jól állítottunk be mindent, garantáltan helyben marad a szerelékünk

Egy harcos csukácska

Végül megpihent

Nem nagy, de módszer eredményességét igazolja

Egy újabb kroki csábult el a kishalra

Ő sem túl nagy

A sügérek is nekimennek

Süllőre is eredményes a módszer

Az akadás itt is perfekt

Amint említettem, majd’ minden ragadozóhalra eredményes a módszer


A maximális vízmélység, amelyben szerény véleményem szerint úgy használhatjuk a módszert, hogy az úszónkon észleljük a kapást, az 3 méter körülire tehető. Természetesen ennél mélyebb részeket is meghorgászhatunk, de azt kisebb eresztékkel javasolnám, a víz alá rejtett úszóval, és fenekező kapásjelzővel. Az úszót az előkétől maximálisan 1 méterre ütköztessük meg, így a nagyobb mélységekben az úszó ugyanúgy feszesen tartja a zsinórt, nem tud gubancot okozni a kishalunk, és nagy előnye, hogy az úszó és a bot közt lévő zsinórunk nem a fenéken fut, hanem felette, így kisebb valószínűséggel akad el a kövekben, a meder alján fekvő ágakban. A kapást meg a fenekezésnél is ismert kapásjelzőkkel észleljük (kapásjelző karika, elektromos kapásjelző stb.)

Olykor nem árt ellenőrizni a bevetett szereléket, ha hosszabb időn keresztül nincs kapásunk. Megtörténhet, hogy valamilyen okból összegubancolódott a cucc.
Bízom benne, hogy tudtam néhány horgásztársnak hasznos információkkal szolgálni a közeledő rablóhalas szezonhoz


 Fotók és szöveg: -Gotthárd Ferenc Alpár-

 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb