Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Visszatérés a Duna-deltába III

Pergetés 2013. December 22. Vasárnap
A második nap is elérkezett, amit csónakkal a víz hátán tölthettem, sajnos egyben az utolsó is volt. Reggel az ablakon kitekintve szívderítő látvány fogadott. A ködfüggönyön áttörve pompázott a napkorong a megbarnult nádszálak felett. Elérkezett az én időm. Az időjárás már végre partner, és addig nem nyugszom, míg rá nem lelek a csukákra. A deltai tavak többnyire sekélyek, és napsütésben könnyen fel lehet fedezni a tiszta vízben megiramodó csukákat. Nincs más dolgom, csak lassan siklani a csónakkal, és ahol megpillantom az első megugró ordast, ott alaposan megdobálni a helyet, hisz ahol egy van, ott mindig akad még néhány.

Végre láttam a napot felkelni

Mielőtt még valamelyik tó felé irányítottam volna a csónakot, gyorsan elszaladtam a szállás közelében lévő csatornához, hogy kikapjak pár sügért. Egyesek reggeli kávézással indítják a napot, mivel én nem kávézom, a sügérezés lett a reggeli rituálé. Komótosan hömpölygött a vastag pára a csatorna felett. Teljesen más kép tárult elém, mint a korábbi borongós napokon. Valósággal remegtem, mint egy rossz alkoholista, hogy végre bedobhassam a műcsalimat a sügérek közé. Már az első dobással leakasztottam egy ideges tüskést. Aztán szépen sorban még vagy húszat, és mindezt nagyjából negyed óra alatt. Minden dobásra volt halam. Csak magam elé pöccintettem a csalit 4-5 méternyire, megemeltem, kettőt billentettem rajta és már pendült a zsinór. Hihetetlenül hangzik tudom, de csak az kételkedik, aki még nem horgászott a Duna-deltában sügérre. Nehezemre esett otthagyni a falánk ragadozókat, de végre szerettem volna valami nagyobb hallal is összebarátkozni.
Mire a köd eloszlott a Duna fölül, már a csónakban voltunk. Igen, ezúttal hárman indultunk. Házigazdánk a közelben tudott egy remek zárt csatornarendszert, ahol régebben mindig fogott szép csukákat, oda tartottunk. Egy meredek töltésen kellett volna átcibálni a Maxxi-t, ami nem volt kivitelezhető, ezért kajakkal terveztük bevenni a csatornát. Izgalmasnak ígérkezett a kaland, de mikor a helyszínre értünk keserű hírekkel szolgált egy helybéli. –A csatorna magántulajdon, és tilos benne a horgászat.
Tanácstalanul kuporogtunk a csónakban. Hosszas eszmecsere után társaim a szállás közelében óhajtottak maradni, nekem meg mindenáron mehetnékem volt, így szétváltak útjaink és megcéloztam egy tavat, aminek a közelében még legalább öt darab kisebb-nagyobb tó található. Valamelyikben csak lesz néhány csuka az én nevemre kiállítva.

Csatornázással indítottam a reggelt

A sügérek most sem hagytak cserben

Eltűnt a köd a Dunáról, irány valamelyik tó

Útközben találkoztam a csapatunk két tagjával, akik szintén távolabbi kalandokat kerestek, így mellém szegődtek a csónakjukkal, és közösen hajtottunk be az általam kiszemelt első helyszínre. Rögtön megtámadtuk a legnövényesebb részeket, ahol sejtésünk szerint bújkálhattak a halak. Azonban uszonyosnak nyomát sem láttuk, viszont rengeteg rákkal találkoztunk, amelyek lassan vándoroltak az aljzaton. Az eredménytelenség lehangoló volt, ezért a távozás mellett szavaztunk. Egy öblöt érintve szándékoztunk kimenni a tóról, hogy a máshol keressünk célpontot. Menet közben társaim egy böszme csukát fedeztek fel, amint a csónak útjából komótosan kitért. Motor leállít, és máris repültek a kanalak. Lassan sodródtunk a gyenge széllel, és szorgosan dobáltunk. Barátaim unták meg elsőre az eseménytelenséget, ők tovább álltak. Nekem valami azt súgta, hogy keresgéljek még kicsit a másik öblökben is. Félgázzal hajtottam a tó legközelebbi sarkába. Amikor besiklottam az öbölbe három csukát is felfedeztem, amint az iszapot felkavarva kitértek az utamból. -Jó helyen járok. –állapítottam meg, és ezzel egyidőben már le is állítottam a motort. 70-80 centi víz lehetett alattam, egy-két növényfolttal, amúgy jellegtelen, iszapos aljzattal. Kissé csodálkoztam, hogy mit keresnek a „pusztában” a krokodilok, de azért elkezdtem dobálni. Természetesen könnyű kanalakkal indítottam, bennük láttam a legtöbb esélyt. Lassan haladtam az áramlattal, amolyan kényelmes tempóban, és minden irányban szórtam a vizet. Közben rácsorogtam pár csuka fejére, vadul megiramodva tűntek el, és akadt köztük egy-két darabos példány is. Ezek dobták volna csak igazán fel a napomat, de nem sikerült kapásra bírnom a kisebbeket sem, nemhogy őket. Lassan más csalikat is kezdtem kivenni a dobozból, próbáltam eltalálni a csukák ízlését. Nemsokára a csónak alja tele volt a nyitott dobozaimmal, mindenhol műcsalik hevertek.  Időközben átsodródtam az öblön, több halat is felzavarva, de még mindig kapástalanul álltam a Maxxi orrában. Megcsorogtam a következő öblöt is, végre kimozdult pár araszos csukácska az egyik wobblerem után. Lekövették pár méteren, aztán villámgyorsan eltűntek. Érdekes volt tapasztalni, hogy ezt az öblöt az egészen kicsik uralták, nem merészkedtek a szomszédba, ott a nagytestvérek laktak. Előkapartam egy csukamintás műhalat és visszakanyarodtam az előző öböl felé. Csendben, evezővel lopakodtam a sekély vízben. Amint lőtávolba értem repült is a műcsuka. Harmadik-negyedik dobásra egy örvény jelent meg a csalim mögött. Nem tudtam eldönteni, hogy megijesztettem, vagy rámozdult. A következő dobásnál eldőlt a dolog. Enyhe koppintással, és egy kisebb örvénnyel jelezte a ragadozó, hogy benne van a játékban. Az akasztás pillanatában éreztem, hogy nem a nagyobbakból sikerült elkapnom, csupán egy fiatal példány bukott el. Végre megvolt az első. Igaz kissé döcögve, de végre kezdett elindulni a dolog.

Végre eredményes voltam

Kezdett visszatérni a hitem, hogy jó ösvényen járok. A műcsukára több ráfordulásom is volt, néhányan a csónakig is lekövették, de mind tisztes távolból. Kezdtem töprengeni, hogy hol lehet a hiba. Csalit cseréltem, Slidereket csatoltam a kapocsba, de azt is csak követték, nem akarták megfogni. A hiba okát az élénksárga zsinóromban véltem felfedezni, így gyorsan bekötöttem bő 3 méter fluorocarbon madzagot. Valamiért egy támolygót csatoltam fel, és azzal ejtettem meg ez első dobásokat, miután láthatatlan üzemmódra váltottam. Pár dobást követően máris megjelent egy tolóhullám a csalim mögött. Hosszasan követte, majd mikor a csónak közelébe ért, már láttam is a tettest. Lassú ütemben jött, meg-megállt. Mindent kipróbáltam, egy helyben billegettem a könnyű kanalat, majd tempósabban cibáltam, lassan húztam, mire végül elszánta magát, hogy támadjon az utolsó pillanatban elfordult és gyorsan eltűnt. Észrevett! Még párszor lejátszódott ez a jelenet. Mivel csak enyhén hullámzott a vízfelszín, vagy teljesen feszesen állt, nem volt nehéz, hogy kiszúrjanak a halak a tiszta vízben. Az egyetlen jó taktikának az bizonyult, ha növelem a dobástávot, hogy a hosszas lekövetés után még legyen idejük támadni, mielőtt a csónak közelébe ér a csalim. Egy viszonylag súlyos kanalat csatoltam fel, amit jól el lehet küldeni, a széles formájából adódóan még a sekélyebb vízben is el lehet táncoltatni anélkül, hogy leérne az aljára. Jó ívben, és jó távolságra sikerült hajítani a vasat. Kezdhettem is a ráncigálást. Pár méter megtétele után felpúposodott a víz, elindult egy csuka utána. Kíváncsian vártam, hogy az elméletem beigazolódik-e? Szépen jött, követte, néha megszűnt a hullám, majd ismét megindult. Hosszasan lopakodott utána, 6-7 métert is jöhetett így. Kezdtek az idegeim elpattanni, mikor végre elnehezedett a bot a kezemben. De még hogy! Jóformán a bevágásnál egy helyben megállt a spicc, csak a bottest görnyedt meg. –Erre vártam! –kiáltottam fel magamban. Lassan, de határozott erővel elindult oldalra a megakasztott hal. A sekély vízben nemsokára pancsolni kezdett, majd lomhán kidugta a fejét, rázott rajta néhányat, majd szépen visszasüllyedt. Kikerekedett szemekkel bámultam a hatalmas fejet. Eddigi deltás pályafutásom legnagyobb csukájával voltam összekapcsolva. Nem volt gyors, volt időm szemügyre venni, igazi öreg bestia volt. A kanalat nem láttam, így az akadástól nem féltem, hisz a csali teljesen a szájában volt. Szépen húzta a zsinórt, lassan a csónak is elindult, ám hirtelen minden kapcsolatom megszűnt a hallal. Ellenállás nélkül tekertem ki a madzagot. A keserűségtől és a megdöbbenéstől ara gyanakodtam, hogy rosszul kötöttem össze fluorocarbont a fonottal, és ott buktam el. Amikor kézbe vettem a zsinór végét, csodálkozva tapasztaltam, hogy valami a csomó alatt pár centivel vágta el a fluorot. Keservesen néztem az elcsituló hullámokat, nagyot nyelve búcsúztam a haltól és csalitól egyaránt.

Elkeseredve kötöttem újra a szereléket, egy Slidert csatoltam fel, és azt küldtem csatába. Nem volt sok időm elmélkedni, hamarosan megjelent a tólóhullám és nemsokára el is kapta a csalit egy csuka. Kézbevételkor láttam, hogy mennyire tele van piócákkal, ami arra engedett következtetni, hogy nem túl aktívak az ordasok. A fenéken pihenve strázsálnak, nem mozognak. Ez meg is magyarázta, hogy miért követik ilyen hosszasan a csalit, mire végre elszánják magukat.

Lógtak rajta a piócák, ami arra utal, hogy nem sokat mozognak az ordasok

Vadász és prédája

Már mehet is

A Slider jól teljesített. Végre sikerült teljesen rájönnöm a titkok nyitjára, minden jól működött. A csukák továbbra is hosszasan lopakodtak a csali után, de el is kapták azt. A fogott halaim felének meglepő módon a termetes csali eltűnt a szájában. Jól szórakoztam, csupán azt fájlaltam, hogy a nagy elment, de ez már íratlan törvény, hogy mindig azok mennek el.

Hevesen védekeztek,…

…de idővel lecsitultak

Egy kicsi haramia

Még nem kaptam meg az összes pofont aznap. Egy jobbacska csukából igyekeztem a lehető legóvatosabban kiakasztani a horgokat, mert torokra vette a wobblert és enyhén vérzett. Teljesen nyitott szájjal, meredten tűrte a sorsát, míg valami be nem kattant neki. Egy gyors mozdulattal megugrott, igyekeztem elkapni a kezem, de nem sikerült. A hüvelykujjamra ráharapott, majd el is engedte miután hosszanszántotta. Pillanatok alatt összevéreztem a csónak alját. Szerencsémre semmi nem akadt, amivel bekössem, vagy leragasszam a sebet, pedig már nem ez az első eset, hogy megcsúfol egy kacsacsőrű, de nem tanultam. Horrorfilmbe illő jelenet alakult ki, mire sikerült megszabadítanom a horgoktól a csuklómig véres voltam. A halat gyorsan pontyzsákba tettem, szerettem volna lefotózni, de előbb a vérzést kellett csillapítanom valahogy. A többszöri lemosás sem segített, csak folyt és folyt. Végül ökölbeszorított kézzel sikerült elérnem, hogy megalvadjon.

Ő is befalta rendesen, ezért enyhén vérzett

Innen kellett kibányásznom

Meg is köszönte, már csillapodóban a vérzés

A harapós

Miután rendeztem soraimat, tovább folytattam a horgászatot. Habár sajgott az ujjam, de szórakoztattak a csukák. Egész szépen fogdostam őket. A méret vegyesen alakult, de inkább a két kiló alatti kategória képviseltette magát, nagyobbakat még csak nem is láttam. A horgászat végeztével azonban elégedettség töltött el, végre jól kiszórakoztam magam. Sajnos ezzel véget is ért a móka, másnap már a hazaindulásra kellett összpontosítani.

Több hal is torokra vette

Látványosan harcoltak

Ha a víz felett nem tudtak szabadulni, akkor alatta próbálkoztak

Végül mind belátták, hogy felesleges

Egy kényesebb akadás

Egy újabb torkos,…

…és még egy

Velük találkoztam utoljára a tavon

Az éjszaka gyorsan eltelt. A pakolás előtt még volt egy kis időm, azonban már a csónakok szárazon pihentek, így hátraszaladtam a csatornához, ám ezúttal nem a sügérek érdekeltek, hanem a csukák. Igaz, hogy apró csukákkal van tele a csatorna, de nagy ritkán előkerül egy-egy méretes jószág is. Süllyedő Sliderrel szereltem, mivel a mélység az 5 métert is eléri helyenként. Az összeállítás az előző napi volt. Átdobtam a túlpartig, hagytam lesüllyedni a csalit, majd különböző ütemben cincálni kezdtem a wobblert. Az első apróságok hamar megtaláltak, nem is vártam mást, de gondoltam akad majd valami jobb is. A ritmus változó volt, amit a csalinak diktáltam, de hagytam 2-3 másodperces szüneteket, amikor a Slider lassan egy helyben süllyedhetett.  Az egyik ilyen pillanatban volt egy ránehezedésem, aminek gyorsan be is ütöttem. Súlytalanul tekertem ki a zsinórt, nem volt csalim. A fluorocarbonon jól látszottak a csukafogak okozta sérülések. Volt pofája, olyan szögben, és akkorát nyelni, hogy a 25 centis acélelőke felett elharapja a madzagot. Ez volt az utolsó döfés, és meg is forgatták a kést bennem. Ezzel a keserű emlékkel vettem búcsút a Duna-deltától, de amint lesz alkalmam még visszatérek, hisz sok kellemes emlék is fűz ehhez a vidékhez.

Kiscsuka a csatornából

Egy mégkisebb ugyanonnan

A túra pillanatai ITT tekinthetőek meg.

Fotók és szöveg: -Gothárd Ferenc Alpár-





Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#12014.01.10 11:57
Belenyessy Sandor
En is jartam igy a Deltaban, 3-an dobtunk egy sekely obolben es csak kovetesek voltak. Feltettem a potdobot amin 25 flourocarbon volt es aceleloke nelkul dobtam. Fel ora alatt fogtam 8at mig a tobbiek osszesen 1et.

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb