Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Visszatérés a Duna-deltába II

Pergetés 2013. December 13. Péntek
Az éjszakai süllőzés után végre a nappali Deltát is fel akartam fedezni, de ezzel várnom kellett kicsit, míg megérkezik a segítség, és vízre tesszük a csónakokat. Addig is nem tétlenkedtem. A szállásunktól alig 50 méterre egy pofás kis csatornarendszer található, amiben mindig lehet valamit fogni pergetve. Egy marék apró gumicsalival, és a legfinomabb pergetőpálcámmal felszerelkezve siettem a csatorna partjára, hogy újabb élményekkel gazdagodjak. Ezúttal a rendelkezésemre álló időt a sügéreknek szenteltem, hisz ezek a kisebb testű rablók minden csatornában szép számmal vannak jelen, csupán meg kell találni, hogy merre bandáznak.

Borongós, esőt jósló időjárás telepedett a vidékre. Bármennyire is feldobott a tény, hogy ismét a Duna-deltában lehetek, az időjárás beárnyékolta a jókedvem. Nem csak szürke volt a hangulat, hanem ráadásul még hideg is uralkodott. A nyomott hangulatot a komoran tátongó csatorna is fokozta. Néhol apró vízgyűrűk árulkodtak arról, hogy valami kis keszegek mozgolódnak a felszínen. Ez jó jelnek tűnt, ugyanis az ilyen kishalakat bizony a sügérek is szeretik, és valahol a közelben lesznek. A csatorna közepét céloztam meg a pici gumicsalival. Igyekeztem a fenék közelében folyamatosan táncoltatni a kis tvisztert. Másodpercek alatt meg is támadta egy sügér a piros csalit. Pillanatok alatt a kezemben pihent és haragosan feszítette az uszonyait. Az első kissárkányt hamarosan egy újabb követte. Nem volt nehéz megfogni őket, mohón gyömöszölték be a csalit a szájukba. Mindegy volt mit teszek fel, vadul kopoltak mindent. Az ilyent nevezem én jó horgászatnak.

Az első sügérem, amit követett…

…még egy…

…és még egy

Nagyjából 10 perc alatt fogytak el a csatorna közepéről a falánk ragadozók. A part mellett néhol növénymaradványok torlódtak fel, amelyeket a szél sodort rakásba. Ezeknek a növényfoltoknak a szélénél biztosra vettem, hogy ott lesznek a sügérek, és nem is tévedem. Amint bepottyant a csalim máris pendült a vékony zsinór, és rázta a spiccet egy újabb torkos hal. Megpróbált a növényzet alatt rejtekhelyet találni magának, ami sikerült is miután kiakasztottam a horgot a szájából. Gyorsan visszapöccintettem a rákutánzatot, kettőt-hármat billentettem rajta és máris irányítgattam a következő halat. Nagyszerűen szórakoztam, hihetetlenül jól szerepeltek a halak. Dobtam egyet, fogtam egyet, nagyjából minden harmadik dobásomat tudtam úgy befejezni, hogy nem akasztottam semmit. És nem azért, mert nem volt kapásom, hanem mert nem akadt meg egyszerűen.

A növényszálak mellett megtaláltam a sügérbányát

Be is bújtak minden szál alá

Színes kis haramia

Nem akartak elfogyni

Szebbnél szebbek,…

…és harcosabbnál harcosabbak voltak

Annyira el voltam foglalva a horgászattal, hogy észre sem vettem, mikor jött ki a csatorna túlpartján lévő porta tulajdonosa. A kerítésnek támaszkodva figyelt. Nem tudom mit talált érdekesnek, azt, hogy milyen sűrűn fogom őket, vagy, hogy rögtön vissza is dobom a halakat. Egy dolog biztos, hogy jól szórakozott, mert nem távozott. Szerencsére a halak is maradtak a helyükön, azaz egy rövid időre meglátogattak a parton. A finom kis bottal élmény volt minden sügér megfogása, már-már el is felejtettem a komor és hideg időjárást. A sügérek mellett egy kiscsuka is beköszönt, szerencsére nem reszelte el a vékony madzagot, a lábam előtt lerázta magát. Természetesen rögtön újra is kötöttem a kapcsot, nem szerettem volna a sérült zsinór miatt feldíszíteni egy halat sem.
Kapást kapás követett, azonban az egyik bevágást követően nem a szokott módon védekezett a hal, rögtön sejtettem, hogy a békésebb halak közül lesz a tettes. Nagyobb vörösszárnyúra, vagy kárászra gyanakodtam. A gyanúm beigazolódott, az utóbbi volt a tettes. Nem szokatlan, számtalanszor fogtam már kisebb csalikkal belőlük is. A mókázásnak az egyesületünktől érkező társaság vetett véget. Mintegy 12 órai szárazföldi és vízi utazás után végre ők is megérkeztek. Lehetett vízre bocsátani a csónakokat, és kezdődhetett az igazi deltai kaland.

Egy barnás egyed

A szokásos zöld színváltozat, …

…és egy ezüst, méghozzá kárász

A békés útonálló

Amint sikerült csónakba ülnöm, rögtön elindultam a régről ismert csukás, süllős pályák irányába. Sajnos szembesülnöm kellett azzal is, hogy nem csak hideg van, hanem a szél is fúj. Ezért a Dunán való gumihalazás reménye lassan szertefoszlott. A széllel való folyamatos küzdelmet az is fokozta, hogy a legjobb töréseken híre sem volt a tüskéseknek. Néhol egy-két kisebb csuka meghasogatta a gumit, de ettől eltekintve semmi jelentős nem történt, ami arra sarkallt volna, hogy továbbra is a főágban maradjak. Régi jó csatornákat, kisebb tavakat kerestem fel, ahol régebben szép számban találkoztam csukákkal. Azonban most a csukák sem mutatkoztak. A tiszta vízben jól észrevettem minden halat, mikor a csónakkal átsiklottam felettük. Egészen kicsi, 15-20 centis csukácskákat láttam csupán a megmaradt növények közt bóklászni. Amikor ilyen miniragadozókkal találkozom nagyobb létszámban, akkor nem esélyes, hogy jobb csuka akadjon a horgomra. Mikor a kicsik előmerészkednek, a nagyobbaknak nem a táplálkozáson jár az eszük. Ezt hamarosan bizonyította egy négyes forma ordas. A ritkás nádban pihent, fejjel a part irányába fordulva. Talán méternyire lehetett a parttól a másfél araszos vízben. Valósággal hátat fordított a lehetőségnek, hogy egyetlen keszeg is a szájába úszhasson. Volt balszerencsém ezt a jelenséget tapasztalni már párszor. Mikor ezt az állást veszik fel, semmi nem érdekli őket. Ennek ellenére szorgosan dobáltam, ha már ott voltam, hisz ezért mentem. Bármennyire akartam, egyetlen kapást sem tudtam kicsikarni. Bejártam a legrejtettebb csatornákat is, de ott is süket volt a víz.

Késő délután ismét visszatértem a főágra, hátha elkezdtek mozgolódni a süllők. Pár erőtlen kapást sikerült kicsikarnom sötétedésig, de bármi kézzelfogható eredmény nélkül. A felhőzet lassan felszakadozott, amint közeledett az est, így az éjszakai süllőzés idejére ismét holdvilágot kaptam. Egykedvűen settenkedtem ki a kövezés szélére. Csekély bizalmam volt, hogy az egész napos éhségsztrájk után feltámadnak a süllők, és belenyúlok a tutiba. Ez nem is következett be. Jobb lett volna, ha a holdfényben valami jó Stephen King rémregényt olvasok, mert a félhomályban ehhez legalább meglett volna a hangulat.
Pár süllőcskét azért sikerült kiimádkoznom, összesen öt darabot, amelyek méretben az egy nappal korábban fogottakra hasonlítottak. Az előző esti vendégeim, a macskák is visszatértek mellém, hosszabb-rövidebb időre. Amint sikerült egy halat megfognom, azt lesték, miként szerezhetik meg, mielőtt még elúszna a szabadon engedést követően.

Késő délután kezdett megnyílni a felhőzet,
hogy este ismét holdvilág ragyogja be a partot

Az első vendég

A második sem volt nagyobb

Már szabad csak még nem vette tudomásul

Éhes szemek lesnek rá

Fáradtan és elcsigázottan bandukoltam a szállás irányába, a poros Duna parti utcán. Egy dolog vígasztalt. Nappalra végre felhőtlen égboltot jósoltak. Legalább már az időjárás megpróbált a kedvemre tenni, már csak a halakon múlott a dolog. Másnapi célhalaim a csukák voltak, csupán egy olyan tavat kellett találnom, ahol van pár éhes jószág.

Folytatás következik.

Fotók és szöveg: -Gothárd Ferenc Alpár-






Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb