Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Késő őszi ragadozók Zeteváralján

Pergetés 2014. November 26. Szerda
Az ősz beálltával jön el az igazi műcsalis ragadozóhalas időszak. Elhúzódnak az apróbb halak, amelyek a táplálékot jelentik a csukák, süllők számára, és ilyenkor ők is elindulnak, hogy megkeressék a mindennapi betevőt. Ha szorgosan keresgélünk, ráakadhatunk azokra a helyekre, ahol kisebb-nagyobb csapatokba verődve megtaláljuk őket. Ezeknek a helyeknek a megtalálása sekélyebb tavakon, holtágakon viszonylag gyorsan megy, ahol a legmélyebb részek alig érik el a 4 métert. Viszont más a helyzet a nagyobb víztározókon, mint amilyen a zeteváraljai, ahol a maximális mélységek elérik a 20 métert is.

A változatos vízmélység és a terjedelem miatt kicsit jobban meg kell dolgozzunk a siker érdekében. A táplálékhalak sem tűnnek el, mivel az átlagmélység elég nagy, ezért még késő ősszel is nagy az a terület, ahol mozognak. Ennek függvényében mindenképpen szükség van egy csónakra, így nem csak a part közeli régiókban keresgélhetünk. A hatékonyság szempontjából nem árt, ha van kéznél egy halradar is, amivel fel tudjuk térképezni a mederegyenetlenségeket és a vízmélységet. Természetesen radar nélkül is tudunk boldogulni, csak sokkal több időt vesz igénybe a mélység és a meder felfedezése. A horgonyra kötött kötéllel is lehet mélységet mérni, csak lassabban, mert többször le kell engedni, meg felhúzni, ha épen mélyebb, vagy kisebb vízen horgonyzunk le, mint azt szeretnénk. Ha megvan minden kellék, már csak azt kell kitalálnunk, hogy mennyire mély vízben keressük a halakat.

Őszi hangulat a zeteváraljai tározónál


Először azt kell eldöntenünk, hogy mi az a hal, amit szeretnénk fogni. Jellemzően a csuka és a süllő az a ragadozó, ami a leghidegebb időszakokban is fogható műcsalival. Amennyiben a csuka a fő célhalunk, akkor a parthoz közelebbi részeken több sikert érhetünk el. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ott lapulnak a krokodilok a part mellett, a kis vízben –habár ritkán ez is előfordul-, tágabb értelemben kell venni a partmenti régiót.  Jellemzően a 6-7 méteres mélységtől lehet számítani rájuk nagyobb számban, viszont a 10 métert meghaladó mélységekben is kifejezetten jól érzik magukat, főleg a nagyobb példányok. Ez csak az itteni horgászok számára tűnhet furcsának, ugyanis nem volt idáig, ahol tapasztalatot gyűjteni a mély tavak csukáit illetően. Azokban az országokban, ahol nem ritkák az ilyen tavak, speciálisan a mély vízben kergetik a csukákat. Még nyáron is a mélyben keresik a nagy példányokat, mivel szeretik a hidegebb vizet, és ott találják meg a számukra megfelelő paramétereket. Nyáron nálunk nem melegedik fel a tározó vize túlságosan, ezért a sekélyben is megtaláljuk a nagyobbakat, de most viszont az őszi időszakról van szó. Ilyenkor egyértelműen a mélyebb részeken kell keresni őket, egyedül a kisebb példányok kénytelenek a sekélyebb vízen vadászni, mert, amelyik betéved az öregek territóriumába, annak harangoztak.

A mélyvízi csukázás és süllőzés legjobb csalijai egyértelműen a plasztikcsalik, különböző gumihalak, tviszterek. A csukánál nem kell félnünk a méretektől, én szívem szerint, nagy, akár araszos csalikat is használok, ezek jobban felkeltik a figyelmét. Az természetesen alapkövetelmény, hogy valamilyen harapásálló előkét alkalmazunk, ilyenkor is ugyanolyan élesek a fogaik, mint nyáron.  Az is alapkövetelmény, hogy gyors botot használjunk, ugyanis elég csontos a szájuk akárcsak a süllőké, és kell a lendület, hogy rendesen beékeljük a horgot a fogak közé. A csalit mindenképpen a fenék felett vezessük, de ez gondolom egyértelmű mindenki számára. Lehetőleg lassú tempót diktáljunk, mert a hűlő víz miatt kissé lomhábban mozognak ők is. Néha még így is métereken keresztül követik. Lehet érezni is olykor, hogy megcsípi, de nem határozott a kapás, majd miután elhúztuk egy-két métert, keményen leveri.

12 méteres vízből jött ez a jobb csuka. Nagyobb tviszter volt a csali, és természetesen harapásálló előkét is használtam
 
Amennyiben süllőt szeretnénk fogni, akkor kicsivel mélyebb vizekre kell eveznünk. Természetesen a 6-7 méteres mélységben is találhatunk süllőket, de jellemzően inkább a 30 centis méretből. Ha jobb példányokat szeretnénk fogni, vagy több kapást akarunk elérni, akkor a 10 méternél mélyebb régiókban kell keresnünk. Néha az is előfordul, hogy 14-15 méteren leljük a tüskéshatúakat. A táplálékhalakból álló rajokat elég gyakran a 17-18 méteres vízben is jelzi a radar, így még oda is képesek utánuk menni. Természetesen nem szentírás, hogy csak ebben vagy abban a mélységben táplálkoznak. Mindez függ a légnyomás változásától is, hogy mekkora nyomás nehezedik az úszóhólyagjukra, mert ilyen mélységekben bizony ez is komoly tényező. Egy biztos, hogy leggyakrabban 10 és 13 méter környékén találjuk őket, de azért nem árt folyton keresni, ha nincs kapás huzamosabb ideig.

A sekélyebb részen ez a jellemző méret

Ha szebb süllőket szeretnénk, akkor 10 méter alá kell ereszkednünk

A meder állagát is figyelembe kell venni. Nem szívesen bandáznak az iszapos részeken, szeretik a kemény, kavicsos, kövekkel tűzdelt szakaszokat. Amikor aktívan táplálkoznak, akkor az adott törések felső részén vannak. Ezt tapasztalhatjuk, például ha felfele húzzuk a törésre, mikor elkezd felérni a csalink az egyenetlenség tetejére, akkor vannak a kapások. Ha a sekélyebb részről a mélyebb fele vezetjük, akkor amint elérjük a törés szélét és a csalink kezd a mélyebb rész felé ereszkedni, ekkor támadják. A csukákkal ellentétben nem tapasztaltam, hogy követnék, ha érdeklődést mutatnak, rögtön megütik, nem csipegetik hosszasan. Az persze előfordul, hogy ugyanazon a részen négyszer, ötször is elhúzzuk, mire odaver neki. Az eredményes gumiméretet 6 és 10 centi között határoznám meg, ez az, amire ebben az időszakban jobban ugranak.

Egy 7 centis gumira támadt, igen mély vízben

A vezetési technikával kísérletezni kell, van mikor az apróbb emelgetések a hatásosak, olykor jobban el kell emelni a fenéktől. A vezetési sebesség is változó, néha a lassú gumi kell, máskor a gyorsabbra is ugrik. Egyet azért érdemes megjegyezni, a hűlő vízben a leggyakrabban a lassú tempó a nyerő. A csalitípusokat is ennek megfelelően kell megválasztani, vannak, amelyeknek a farokrésze lassú tempó mellett is szépen veret, némelyeknek éppen csak billeg. Az sem mindig jó, ha idegesen veret a gumi, van, hogy az alig mozgó csali kell neki. Mindez attól függ, hogy a táplálékhalak mennyire aktívak, ha le vannak jelentősen lassulva, akkor az a természetes a ragadozóknak, nem fognak ugrani a vadul kalimpáló plasztik után. A csalik mozgását jelentősen befolyásolhatjuk az ólomfejek méretével is. Nagyobb fejjel gyorsabban esik le a csali a fenékre, kisebb fejjel lassabban, ilyen egyszerű. Mivel nagy mélységekről van szó, és olykor a töréseken a szintkülönbségek 3-4 méterben is mérhetőek, ezért az ólomfejek nagyságát 8-12 grammos méretben javasolnám. A szélmozgást sem árt figyelembe venni, ha erősen fúj, akkor a nagyobb fejek szükségesek, hogy érezzük mit is csinálunk a csalival.

A lassan mozgatott gumit verte le

Egy ilyen akadásról ritkán tudja lerázni magát


A csalik színezetére szándékosan nem tértem ki. Ez leginkább horgászfüggő, hogy ki miben hisz, azzal dobál többet, és azzal fog. Egyet azért érdemes szem előtt tartani, tiszta víznél, jó fényviszonyok mellett célravezető lehet a diszkrétebb színek használata, áttetsző test, sötétebb tónusok stb. Piszkosabb víznél, borúsabb időben, alkonyati órákban az élénk színek hódíthatnak, mint a fehér, UV sárga stb. Azt senki ne gondolja, hogy a nagy mélységben nem látnak semmit a halak, ez nem így van, volt alkalmam tapasztalni videokamera segítségével.  A jég alatt, 9 méteres víznél a kamera nagyon jó felvételeket készített a sügérekről, bármiféle segédfény használata nélkül. A lencsétől másfél méterre úszkáló halak is jól látszódtak. Természetesen a víz tiszta volt. Nos, el lehet ezt képzelni jég nélkül, szikrázó napsütésben.

Ebben a dobozomban a legtöbb esetre találok megfelelő gumit

Mivel a fennebb említett ragadozók esetében a célravezető módszer a gumihalazás, ezért kicsit elmosódik a határ a süllőzés és csukázás között, némileg a csaliméretekkel tudunk szelektálni, de olykor érhetnek meglepetések. Kis gumira nagy csuka, vagy nagyon nagy gumira süllő is jelentkezhet. A harapásálló előke használata azonban némileg rontja a süllős esélyeinket. Nem igaz, hogy abszolút nincs kapásunk, ha ilyent használunk, viszont jóval kevesebb, mintha csak zsinórral dobálnánk. Ezért is kell elhatározzuk, hogy elsősorban mit szeretnénk fogni. Ha süllőt, akkor mellőznünk kell az ilyen előkéket, de ha beugrik egy csuka, az jó eséllyel el fogja harapni a zsinórt.


- Gothárd Ferenc Alpár-





Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb