Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

A végső menet

Pergetés 2014. Április 05. Szombat
Nyakunkon volt a síkvízi horgász tilalom, már csak napok választottak el tőle, hogy a természetes vizek partján két hónapig csak zsebre tett kézzel lehessen sétálni. Attilával megragadtuk az alkalmat, hogy a célegyenesben még kicsit megpiszkáljuk a süllőket, méghozzá gumi csalikkal. A helyszín a zeteváraljai tározó volt. A döntés nem okozott bonyodalmat, hisz közelünkben ez az egyetlen lehetőség, ahol csónakból lehet horgászni, és eredményt is lehet elérni. Az időjárás is a pártunkat fogta, ugyanis ezekben a napokban viszonylag napsütéses idő uralkodott, habár a reggelek még igencsak fagyosak voltak, főleg abban a magasságban, ahol a tó található.

Az idei első gumihalazásra lázasan készülődtem, hisz már hónapok óta nem néztem szembe a pergető felszereléssel, azt sem tudtam jóformán, hogy hányadán állok a csalikkal, zsinórral, de szerencsére nem kellett sok mindent pótolnom. A csónak is kipihenhette magát a hideg hónapokban, szerencsére még mindig kitűnő állapotban van a korához képest, és magabiztosan siklik a hullámokon. A sekélyebb vizeket igyekeztünk alaposabban megvallatni, hisz a lassan melegedő vízrészekre a kishalak azonnal kivonulnak, őket követik a ragadozók, köztük a süllők is. Amíg a nap a dombok takarásában volt, egy szemernyi melegünk sem volt, sőt, a késő őszi fagyos horgászatokra emlékeztetett az érzés. Megszilárdult part menti vízfelszín, befagyó gyűrűk, elgémberedő ujjak, szóval igen fagyos volt a hangulat. A hideg ellenére a 2-3 méteres vízben a korai órákban is kint voltak a tüskések. Igaz, kissé lomhán indultak a plasztikcsalik után, ennek köszönhetően elég rossz volt az arány, ami a megakasztott és kifárasztott halakat illeti. Természetesen első körben a kisebbek tették tiszteletüket a csónakban, de őket is nagy élvezettel fogtuk.

Fagyosak még a reggelek

A gyűrűk is befagytak annak rendje szerint

A süllők viszont mozgolódtak

A délelőtti órák igen termékenynek bizonyultak, főleg miután a nap is kicsit megmelengette az elgémberedett végtagjainkat. Az sem volt hátrány, hogy minden dobást követően nem kell a jeget olvasztgatni a gyűrűkből. Lényegesen hatékonyabbak voltunk, miután visszatért a vérkeringésünk. A halak is agresszívebben támadtak, de még mindig igen sok volt a rontott kapás, illetve a fárasztás közben meglépő hal. Elképesztően sok kapás érkezett, színtől és mérettől függetlenül minden gumira. Több gumihalnak is leharapták a farkát a süllők, vagy csak egyszerűen lehúzták a csalit a horog öbléről. A hideg víz számlájára írtuk ezeket a kudarcokat. Abban leltünk magyarázatot, hogy még kicsit le vannak lassulva a süllők is. A kisebb ólomfejjel ellátott, lassabban aláhulló gumik sem hozták meg az áttörést. Pedig reménykedtünk, hogy ezt pontosabban elkapják a fogasok. A külső akadások, amelyek többnyire az áll alatti részeken fogtak egy kis bőrt is azt bizonyították, hogy az érdeklődésük megvan, de még a gyorsaságuk nem a régi. A legnagyobb süllő is egy ilyen állas akadással jelentkezett, és faág módjára hagyta magát vonszolni, pillanatok alatt a merítőbe csusszant, csak akkor ébredt fel, hogy ő máshol szeretne lenni. Néhány halat azért rendben megakasztottunk, úgy, hogy kézbe is vehettük. A sügérek is előkerültek, bezzeg ők nem tévesztették el a célt, többnyire felakadtak a méretükhöz képest nagy gumikra is.

A legnagyobb süllő, amit sikeresen beemeltünk a csónakba

A sügérek azért elszántabbak voltak

Minden gumit szépen lefejeltek

A leggyakrabban kézbe kerülő méret

A süllőket többnyire a kettő és hét méteres mélység közötti régiókban találtuk, elhagyták a tíz métert meghaladó vízoszlopot. Egyértelműen igyekeztek a sekély víz irányába. Néhány hét kérdése, és az ívásnak is nekilátnak. A barnás víz miatt szép sötétes árnyalatuk volt, viszont még a hímek nem öltötték magukra a nászruhájukat, nem pompáztak feketében. Két héttel korábban már tapasztaltam, hogy egy sekélyebb, a tengerszinthez közelebb lévő tóban a hímek a part menti régiókban foglalták az ívásra alkalmas helyeket. Hiába, a tározót hegyi patakok táplálják, amelyeknek lényegesebben hidegebb a vize, ezért is mérhető hetekben az eltolódás.
Annak ellenére, hogy a sekély vizet kezdték előnyben részesíteni a süllők, nem lehetett mindenhol megtalálni őket a part menti övezetekben. Elsősorban azokat a részeket keresték fel, ahol a parthoz közel jelentős mélységek is vannak. Az ilyen szakaszokon azonban igen szép számban voltak jelen. Nem volt ritka, hogy egy-egy állásból akár tíz kapásunk is legyen. A pataktorkolatokat egyértelműen előnyben részesítették. Egy-két dombocska, kő, a régi patakmeder, vagy csutak takarásában lapultak, és az arra vezetett gumihalakat rendre meg is támadták.  Általában ezeken a részeken a csukák is jelen szoktak lenni, azonban alig-alig volt csukakapásunk, azok a példányok is a kisebbek közül voltak, legalábbis a csalin hagyott fognyomok erre utaltak. Véleményem szerint azok a példányok lehettek a tettesek, amelyek még kicsik ahhoz, hogy részt vegyenek az ívásban, ugyanis akkortájt zajlott a csukák násza.

Harcos


A süllő leglátványosabb testrésze

Mehet is

Ilyen lenne egy jó akadás

Valakivel összeakaszkodott

Az esti órák közeledtével a kapások száma nem gyarapodott, ahogy azt vártam volna, viszont pontosabban támadtak, már nem léptek meg oly gyakran a horogról. Közben jobb sügérek is előkerültek a süllők között.  A kapásukról nem lehetett megkülönböztetni őket, viszont a fárasztás közben egyértelmű jelekkel adták tudomásunkra, hogy más tüskéshátú családot képviselnek. Idegesebben, gyorsabban rázták a fejüket, mint a süllők. Annak ellenére, hogy súlyban alulmaradtak a legtöbb süllőt illetően, igen agresszíven harcoltak. Volt egy színváltozat a gumijaim között, amit kifejezetten szerettek. A murokszínű hasú, kékesfekete hátú shad típusú plasztiknak nem tudtak ellenállni. A süllők is díjazták, így hamar elforgácsolódott az a pár példány, ami a készletemben volt.

Kis pocakos

Egy szebb darab


Az est közeledtével magabiztosabban támadtak a süllők

A tilalom előtti napokat igen szépen zártuk. Rengetek kapás, és valamivel kevesebb megfogott hal jellemezte a horgászatot. Nyugodt szívvel vettünk búcsút a tározó süllőitől az elkövetkező két hónapra.


Fotók és szöveg: -Gothárd Ferenc Alpár-





Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb