Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

A patak rejtélye

Novella/Fikció 2011. Május 20. Péntek

Kutyák csaholnak a falu szélein. A megriadó vadakat utasítják rendre hangos vonyításukkal. Marhabőgésre ébred az öreg, tudja azt, hogy indulni kell, de azt is, hogy előtte tennivalója akad. Lelép a magas, dunyhával bélelt, rövid ágyból, morog a bajusza alatt egyet, és leakasztja a székről gúnyáját. Hosszú inget visel, még nyáron is, amit gondosan tűröget a pantallójába. Lábát kapcával béleli a csípős reggeleken. Fekete bajszán egyet tol, és hideg vizet spriccel szemébe, csak úgy, mint a macska, fürdés közben. Aztán olyan erővel ront neki a pajtának, hogy a szomszéd bikája is megirigyelhetné. Talán haragszik a marhákra fejés és kúrálás előtt? Az asztalhoz kegyes bárányként heveredik, leszáll a lobja az állatok között. Mosolyog egyet a háromujjas szalonnának és behörpint egy kupica szilvóriumot, amit még az ősszel, a komájával főztek. Előveszi a pincetorkából a Szovjetúnióból becsempészett bambusznád pálcát, melyen csak olyan tekergető damiltartó van felcérnázva, markolatként lámpabél. Gondosan nézegeti a saját kezűleg fabrikált futókákat, ne adj Isten, valamelyik el legyen görbülve, mert annak lesz nemulass. Ezután nekifekszik a „ganyénak”, hogy „hernyót” keressen a horogra. Nem kell sok idő, alig tíz perc, máris egy maréknyi tekergőző piros halfinomságot tesz egy régi gyógyszeres dobozba. Felnéz az égre, látja hogy gomolyodnak a felhők, de nem tartja ijesztőnek, sőt…

A falu végéről kell egy kis kutyagalopp a sáros patakig, de ezt ő hamar hárítja a hosszú léptekkel. A vízhez érve látja, hogy megnőtt, de ha itt van, akkor nem marad tétlen. A vízfolyásával szemben tudja, hogy a két falu között van egy nagy visszaforgó, ott őt soha nem zavarta a nagy vízállás és nincs messzebb, mint a saját háza. Menet közben fel-felpillant az égre, de a felhők szerelmeskedni akarnak ma, csak nehogy elsírják magukat. Hamar a színhelyre ér, talán még annyi idő se kellet, mint a háztól a patakig. Kapkodva aggatja egymás után a gilisztát a horogra, ahogy megtelt, lendíti is a kórópedzőt a víz közepébe. Előveszi zakója belső zsebéből a féltve őrzött szimpla Kárpáciját és rágyújt. Gomolygó füstje közül fel pillant az égre és látja, hogy a két szerelmes színt vált. Besárgult ujjai között parázslik a csikk, alig egy szippantásnyi van belőle, de nem tudja azt kiszippantani, mert meglódul a pedző. A markolatot ragadja meg, csak úgy egy kézzel. A másik kezével meghúzza a damilt, ekkor lepődik meg igazán. Valami földöntúli erő lódul meg a félkörökben tekergő damil végén. Rögtön reagálni kell az öregnek, és két kézzel megragadni a bambusznád végét. Hamar leszedi a párméternyi madzagot a tároló orsóról, ami a megmaradt zsineggel nyüszít, mint egy fába szorult féreg. Megmordul az ég, és fényleni kezdenek a felhők. -Na ezek összevesztek, és mindjárt pityeregnek. A pillanatok felgyorsulnak, a vízcseppek szaporodnak, és az öreg orrhegyére lecsöppen az első esőcsepp. Nincs mit tenni őkelmével, erőltetni kell, ahogy csak bírja. Lassan érzi az öreg, hogy a háta közepén is utat vágott magának a víz. -Csak el ne törjön! Ej milyen nehéz volt beszerezni ezt a pálcát…

Csak tartja és tartja, nem hagyja, hogy magához vegye a bestia. Ekkor lazul be a madzag. Komótosan tekeri vissza magához az öreg. -Kihajlott!
Az eső se hagy alább, szapora léptekkel indul hazafelé a sáros úton, és mind mormogja, hogy vajon mi volt a víz alatt. Hazaérve, úgy ebéd körül, békés nyugalommal szedi le a gúnyát magáról. Először az inget, majd a pantallót. A kemény szőttes törülköző sír, amikor gazdája testéhez ér. A délután horogegyengetéssel telik el. A napnyugtát már ő is látja, mintha semmi se történt volna délelőtt. Repül az idő, és marha bőg a pajta előtt megint. A reggeli torna kezdetét veszi, csak annyi a különbség, hogy este van. Az estét baráti társasággal tölti otthon, mert szinte soha nem megy sehova. Se mulatságba, se barátokhoz. Kártyázni ülnek az öregek.

Mint miden reggel, ma is bőg a marha, pont úgy, mint a gyár a városokon. Az állatok kúrálása közben észreveszi az öreg, hogy éjszaka váratlan vendége járt, a görény. A „jércikék” sorakoznak egymás után kimúlva az ól aljzatán. Nekitürközött, és ami menthető volt a belsőségekből, azt mind kiszedte a délutáni pecára. Félretette a halcsalit a hűvös kamrába, és elindult a vízhez, hogy megtudja, milyen állapotban találja. Nagy, sárosan hömpölyög. Hazafelé veszi az irányt, kissé leeresztett orral. Félút táján találkozik régi horgászcimborájával, aki épp siet a vízre. Megálljt int neki. Rögtön belevág a tegnapi történetébe. Közben a belső zsebből ismét előkerül a Kárpáci. Csillogó szemekkel meséli, hogy „hernyóval”, a bedőlt „ficcfánál” horgászott, és mekkora nagy volt a hal. Barátja - csak olyan szájszélből - gúnyos mosolyt intézett feléje. Az öreg látta, hogy nem hisz neki. Miután szétszéledt a két barát, a spori csak úgy makacsul, a víz felé vette az irányt. Az öreg viszont haza, de még jobban leeresztette az orrát.

Este már a kapuban várta tejet adó állatát, amikor a barátja széles vigyorral vágtat feléje. Barátjához érve leveszi hátáról a katonaságtól lopott hátizsákot, és mutatja a majd négy kilót nyomó „balindot”. Mesélni kezd, hogy ott, ahol mondta, ahol megakasztotta azt a nagy halat, ott fogta. Az öregnek könnybe lábadt szeme és gombóc ment le torkán. Sürgette egy kicsit a búcsút is. Esti teendői után még mindig nem tudott nyugodni az öreg. Éjszaka megébred, de nem a kutyák miatt, hanem fojtó köhögés lesz úrrá testén. Reggel nem tud kimenni az állatokhoz, gyengének érzi magát. Egész nap ágyban feküdt, pedig pont horgászni való idő volt. Másnap reggel jobban volt már és boldogan ment a pajtába. Visszaérve a házba érezte csak igazán, hogy fülledt a levegő és büdös van. Eszébe jutott a tyúkaprólék, hát annak volt ez az orrfacsaró szaga. Bele a tágas zsebbe és irány a patak. Még a kaput se érte el, de máris fojtogatta a köhögés. Igazi horgász létére nem fordult vissza soha. Lassabban halad, mint ahogy szokott. A vízhez érve látta, hogy az megszelídült. Olyan költőien csobogott és csillogott az opálos víz, hogy még most is ódákat lehetne zengeni róla. Az öreget is elkápráztatta jó pár évtizeden keresztül, ezért ragaszkodik annyira a patakhoz. Rögtön a palló utána van egy kis haltanya, ami már sokszor adott jó halat, ott kezdi a horgászatot. Félretartott orral rakja a horogra a tyúkmáját. Szinte folyik a máj is, annyira meg van már érve, egy kicsit kell macerálni vele, hogy megálljon. De az öreg nem ma kezdi az efféle horgászatot. Bedobja a májat, csak úgy simán semmi nélkül, se pedző, se nehezék. A máj a vízben úgy sodródik, mint valami tetem, hol az alján, hol a tetején. Harmadik, vagy talán a negyedik sodortatás után a zsinór megfeszül, és az öreg odadörgöl. Meggörbül a nád, de feleannyira se, mint a nagy forgóban. Lassan a hal is elfárad és hagyja, hogy görbe ujjak körbefonják magukat a nyaka körül. Jó kilós „balindot” rak a tarisznyába. A víz itt már „gügyüs”, fennebb megy az öreg. Egy jobbacska helyen úsztatja a májat, amikor egy ismerős hang szólal meg. A horgászcimborája faggatja, de nem sokáig. Az öreg előveszi zsákmányát és megmutatja. A spori nem hisz a szemének, ő lóbogárral próbálja. Az öregtől tudakolja, hogy mivel fogta. Előveszi zsebéből a zacskót és a barátja orra alá nyomja. -Ej ez jó büdös, és egyet köp.
A beszélgetés szürkületbe torkollik, és együtt trécselve mennek haza. Odahaza az öreg gondos figyeléssel ássa el a zacskóban maradt aprólékot, a meleg és a vadak elől.

Reggel dolga végeztével, mint kincskereső lapáttal a vállán, megy az elásott zacskóhoz. Csak a tetejéről szedi lapáttal le a földet, a zacskóhoz közelebb kézzel pallja el. Megtörölgeti a zacskót, és zsebre vágja. Leakasztja a nádbotját, a tarisznyát nyakába akasztja, és hangos köhögéssel megy ki a kapun. A léptek egyre kisebbek és lassabbak. A patak egyre messzebb költözik, és a nagy visszaforgó szinte már a másik faluban van. Már sok idő kell, amíg eléri a visszaforgót. Megvizsgálja a „ficcfát”, hogy helyén maradt-e, és felcsalizza horgát büdös májjal. Letekeri mind a madzagot, és mint a lasszót úgy dobja be az öklömnyi májat. Forog a madzag a vízfelszínén, valahol lent a máj is, az öreg pedig köpködik a marton, a szájába került dohánytól. Egyszer-egyszer fojtó köhögés lesz az úr a parton, de ez nem zavarja, csak szívja a Kárpácit. Már a második Kárpáci is elfogy, és gyújtaná meg a harmadikat, amikor valami feszíteni kezdi a madzagot. Megragadja a pálcát és érzi, hogy ugyanarról a halról van szó. Lábába támasztja meg a bot markolatát, és két kézzel húzza a halat. Már nem érdekli, ha eltörik a bot. Buborékok jönnek a mélyből. Reményt ad az öregnek, és minden erejét összeszedve húzni kezdi a bestiát. A visszavett zsineget rátekeri a ráncos kezére, sárga fogát csikorgatja az erőlködéstől. Az orrán megjelenik egy izzadságcsepp, hátán ismét patak zúdul végig, amikor hanyatt esik az öreg. Letépte! A szíve felgyorsul, és keze-lába remegni kezd. Nem hiszi el, hogy megint túljárt az eszén a hal. Nagy sóhajtással szedi össze magát, és maga mögött hagyja a bedőlt fűzfát. Szedi lábait az öreg, mert hallja a távolból a kolompot. Hazaérve gondos figyeléssel rakja el a bambusznád botját, tarisznyáját mellé akasztja, és a pajtába megy fejni. Az esti órákat néma csendben tölti, a csendet csak a köhögéssorozat szakítja félbe. Hamar nyugovóra tér az öreg.

Marha bőg a pajtában. Senki nem megy, hogy őt elkúrálja és megfejje. Harang csendül a falu központi templomában. Az emberek beszélgetnek, hogy a tegnap még kint járt. Csak egy ember hallgat, szólni nem tud, és nem is akar. Az öreg mosolyogva fekszik. Harang csendül újra, és mindenki csak hallgat. Amikor harmadjára csendül a harang, hosszú út veszi kezdetét, talán leghosszabb útja az öregnek.




-Péter Szilárd-


 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#52011.05.26 01:12
dakk
Szilikém ez remek írás. Le az összes kalappal!!!
#42011.05.25 06:17
Horcsoghorgasz
Koszi fiuk. Ferenc ez most igy jott ossze, de a kovetkezovel mas fog tortenni...
#32011.05.24 22:58
Ferenc
Nem sajnáltad, elpatkoltattad szerencsétlent, mielőtt mrgtudja, hogy milyen hal csúfolja meg
#22011.05.20 21:26
andoratti
nagyon jo szivesen olvastam el pedig jo hoszu esgratula.
#12011.05.20 19:55
macika
 ez nagyon jó lett te Szilárd ! 

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb