Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Legyezőbottal Lengyelországban II.

Legyezés 2012. December 29. Szombat

Az éjszaka gyorsan eltelt, kissé el is aludtunk. Jó fél órával tovább szunyáltunk, mint azt szerettük volna. Gyorsan összeszedtük magunkat. Horgászcuccok, kaja, víz bedobálva az autóba és nyomás. Szerencsére István barátom két gázlót hozott magával, és az egyiket kölcsön adta, így végre száraz cuccban feszíthettem, és nem kellett tartanom az ismételt elázástól. A srácok mindenképp vissza szerettek volna menni arra a szakaszra, ahol előző este abbahagytuk, én meg egy teljesen új pályát szemeltem ki. Nem sikerült meggyőznöm őket, hogy ott dobáljanak ők is, a fordítottja sem sikerült, nem tudtak elcsalogatni magukkal, így egyedül maradtam a Dunajeccel. Az új pályán hamar megfogtam az első halaimat, de a szokásos méret volt, ezért elkezdtem lefele keresgélni. Teljesen ismeretlen szakaszon jártam, ahol a mélyebb szakaszok derékig, mellig érőek voltak, és gyorsan áramlott a víz mindenütt. Érdekes volt tapasztalni, hogy ezeken a részeken acélsodrony volt kifeszítve a folyó felett, amelyhez keskeny faladikok voltak erősítve, ezzel közlekedtek az emberek a vízen keresztül.
 

Praktikus megoldás, így könnyedén át lehet jutni szárazon a folyón


Gyönyörködtem a látványban, ahogy haladtam lefele a vízen, és közben azon gondolkodtam, hogy: Vajon jó helyre születtem-e?
Ábrándozásomból egy agresszív kapás rázott fel. Gyorsan bevágtam, és a következő másodpercben egy, az előző napi nagy pisztrángomhoz közelítő méretű hal ugrott a levegőbe. Reflexből már jelezni készültem barátaimnak, de akkor kaptam észbe, hogy egyedül vagyok. Minden porcikámmal arra koncentráltam, hogy ne hibázzak. A hal egyenesen elindult lefele, egy csepp szándékot nem mutatott arra, hogy megálljon. Mese nem volt, rohanás utána. A derékig érő vízben nagyon kellett figyeljek minden mozdulatomra, könnyen fürdés lehet a vége. Elhatároztam, ha úsznom kell utána, akkor is követem. Kissé bátrabb voltam, hisz 0,14-es tipet volt felkötve, de azért tudtam, hogy nem egyoldalú a játszma, ugyanis az éles sziklák, valamint az erős sodrás a halnak kedvez. Keményen küzdött, és megállás nélkül ment lefele, néha egy-egy szikla mellé beállt. Ekkor az infarktus kerülgetett, hogy most húzza rá a damilt, és vége a meccsnek, de szerencsére nem következett be. Hol mellig, hol derékig gázoltam a vízbe. Néha úgy megpörgetet a víz, hogy már azt sem tudtam hol vagyok, vagy, hogy kerültem oda. Párszor elfogott a félelem, hogy most fogok alámerülni, de valamilyen csoda folytán megúsztam. Addig-addig viaskodtunk, hogy csökkent a köztünk lévő táv, és egy adott pillanatban már a felszínre is fel tudtam fektetni. Egyre jobban kezdtem hinni, hogy megfoghatom ezt a halat. Mintegy 7-8 perc után sikerült a merítő fölé terelnem, de elfordult, majd még kétszer odahúztam, és egyszer csak benne volt. szinte el sem hittem, hatalmasat kurjantottam örömömben. Aki horgászott már ilyen körülmények között finom cuccal, az tudja, hogy milyen érzések keringhettek bennem. Keményen megküzdöttünk. Mikor szétnéztem, csak akkor tudatosult bennem, hogy jó 200 méterrel lennebb vagyok, mint ahol megakasztottam, ráadásul a folyó túlsó partján. A harcban észre sem vettem, hogy átkeveredtem a vízen, csak a cél lebegett a szemem előtt. Az izgalomtól és a fáradtságtól remegő kezekkel fektettem a sekély vízbe a halat, hogy lecentizzem. 54,3 cm, nem életem legnagyobb pisztrángja, de egyértelműen a legkeményebb ellenfelemnek bizonyult. Ebben a pillanatban éreztem, hogy mindent megkaptam, amiért jöttem, és ha többet nem is fogok, akkor is emlékezetes lesz a túra. Előkotorásztam a fotómasinámat, de megint eszembe jutott, hogy nincs ki megörökítsen minket, így egy követ kineveztem állványnak, és az időzítő segítségével közös fotó is született.
 

Győztem

Ezért a pillanatért érdemes horgásznak lenni

Önfotó a túra halával


Nem volt senki, akivel megoszthattam volna örömömet, így magamban ujjongtam. Miután szabadon engedtem leültem egy kőre és kifújtam magam. Amennyiben cigarettáznék, valószínűleg ez lett volna az a pillanat, amikor rágyújtok, de kár lett volna a friss levegőt szennyezni a füsttel, és szerencsére nem élek ennek a szenvedélynek. Újrakötöttem a szereléket, majd összeszedtem magam és tovább indultam. Ettől a perctől mintha minden megváltozott volna. Egymás után fogtam a halakat. Itt is, ott is előkerült egy pisztráng, és egyik szebb volt, mint a másik. Csak sodródtam az árral, és élveztem a horgászat minden percét, mint egy kisgyerek, akinek semmi gondja nincs. Cserélgettem, próbálgattam minden legyet, már csak az volt a célom, hogy a dobozom teljes tartalmát kipróbáljam. Nem is gondoltam, hogy mi lesz az eredménye.
Volt egy kis fekete fácánfarok nimfám, kevés kékes spottal a nyakán, a hazai vizeken a pérek nagy kedvence, gondoltam, itt az ideje, hogy kipróbáljak. Valamiért korábban nem tettem fel, amit abban a percben meg is bántam, amint az elsőt dobtam vele. Rögtön halat akasztottam, igaz nem pért, hanem pisztrángot, de nem bántam. Túlzásnak hathat, de majd’ minden dobással fogtam egy-egy pisztrángot. Az addigi tuti modellekkel is párba kötöttem, de hihetetlen módon, ami addig verhetetlennek tűnt, csak elvétve adott halat. Elképesztő arányban verte az addigi sikerlegyeket. Amint az ilyenkor lenni szokott, csak egy darab volt belőle, és beszakadt. Amíg megvolt azon a szűk két órán keresztül, elképesztő mennyiségű halat fogtam vele.
 

Szebb pettyeket én sem tudtam volna festeni

Az álló részeken is fogtam halakat.
Ott lapultak a növények melett


Az aranyhalat én is kifogtam

Csodás mintázat


Időközben a srácokkal is találkoztam. Zsolt már messziről kiáltotta, hogy nekem mekkora a legnagyobb, mert eddig ő a király. Aztán én is megmutattam a fotóimat. Csendben megjegyezték, hogy meg sem érdemlem, és hogy biztos Photoshop van beépítve a fotógépembe.
A délután folyamán visszatértünk Zsolttal arra a helyre, ahol én elpuskáztam a nagy pisztrángomat, és ott folytattuk a napot. Közben két halőrrel is találkoztunk, akik ugyan nem beszéltek sem, angolul, sem németül, ráadásul még magyarul sem, a románt ugye meg sem kell említenem, de ennek ellenére megértettük egymást. Nagyon barátságosak voltak, felvették az adatainkat. Megmutattuk a fotóinkat, gratuláltak, majd megtudtuk tőluk, hogy amelyik medencében horgászunk, ott az idén két galócát is fogtak már. Valamint a rekord galóca 23 kiló, és 120 centis, amit szintén ott fogtak, a sebes pisztráng rekord meg 73 centi.
A délután csodásan telt, jól kiszórakoztuk magunkat még utoljára a C and R zónán, ugyanis harmadik - és egyben utolsó - napunkon egy más területen szerettünk volna szerencsét próbálni. Az infók szerint jóval fennebb van egy gát, ahol már a folyó egyik fele a szlovákokhoz tartozik, és ott is szép számban lehet fogni halat.
 

Zsolt és a legnagyobb pettyese

Nagyon keményen harcoltak

Egy újabb színes példány


Az utolsó reggel is elérkezett. Borongós, hűvös idő mutatkozott, de nem hátráltunk meg, az úti célunk a Dunajec folyó gát alatti szakasza volt, Sromowce Wyżne településnél. Itt már nem C and R szabályok voltak érvényben, így kissé pesszimista voltam a halbőségről szóló hírek hallatán. Ami mégis a halbőség mellett szólt, hogy a gát teljesen elzárta a folyó útját, így itt torlódhattak a halak. Közvetlen a gát alatt álltunk be, és már az első lógatásra fogtam egy pisztrángot az előző este kötött kék spottos legyemmel. A többiek sem tétlenkedtek egymás után fogtuk a halakat. Ha nem akadtunk el a köveken lévő növényekben, akkor szinte biztos, hogy fogtunk valamit. A méret nem volt nagy, zömmel 25-30 centis példányokat fogtunk, de nagyon sokat. Meg is kérdeztem, hogy vajon itt nem tilos a horgászat, hogy ennyi hal van, de mivel egyikünk sem tudta a választ, ezért bátran horgásztunk. Közben a túlparton megjelent pár horgász és intették, hogy onnan menjünk kissé lennebb, mert tilos. Így kiderült, hogy biza törvényt szegtünk, de szerencsére nem lettek bonyodalmak. Ami meglepő volt, hogy az alsóbb részeken is hasonló halbőséggel találkoztunk. Ha azt hittük, hogy a korábbi napokon sokat fogtunk, akkor tévedtünk, itt ugyanis minden képzeletet felülmúlt a fogás. Olyan érzés volt, mintha valami tenyészetben horgásznánk. Igaz a maximum méret csak 34-35 centi körül alakult pisztrángból, pérből meg leginkább a 30-33 centisek voltak a jellemzőek. Csak álltunk és csodálkoztunk, hogy ezen a szakaszon meg lehet tartani a halat. Az is igaz, hogy egy sumákoló horgász sem volt, mindenki legyezett, de szinte senki nem tett el halat, legalább is, amit láttunk volna. Azzal kísérleteztem, hogy ha felteszem a fekete kékgalléros legyet, akkor pisztráng jön, ha a Quill nimfát, akkor meg pérek támadnak. Hihetetlen volt az egész helyzet. Zsolt a sztrímerekhez nyúlt, hogy azzal biza ő megfogja estig a nagy sebest, én váltogattam a nimfás és a szárazlegyes módszer között. András és István végig a nimfákat tolták. Helyi horgászokkal is sűrűn találkoztunk már, de ők valamiért kevesebbet fogtak, mint mi. Talán ezért mert nincsenek rákényszerülve, hogy a végletekig kikísérletezzék a legyeket, ugyanis mindennel lehet fogni. Mi viszont itthon mindent el kell kövessünk a jó eredmény érdekében, így jobban ösztönözve vagyunk.
Dél körül elkezdett esni az eső, és estig el sem állt, de mi semmi pénzért ki nem szálltunk volna a vízből. Egészen sötétedésig nyomtuk. Este összesítettünk, kiderült, hogy mind azt a méretet fogtuk, senki semmilyen módszerrel nem tudott nagyobbat fogni, még Zsolt a hallegyeivel sem tudott nagyobbat felmutatni. Úgy festett, hogy a sok halnak a hátránya az volt, hogy nem lehetett nagyot fogni, legalább is mi nem tudtunk, pedig mindent elkövettünk. Ennek ellenére igen jól éreztük magunkat. Az utolsó nap végén elégedetten csomagoltunk össze, hogy ezért megérte eljönni.
 

András és az ő kedvencei

Én inkább velük szórakoztam

Ez volt a pisztráng-ász légy

Átlagméret

A Quill testű nimfa is hozott pisztrángot,…

…de leginkább a pérek kedvelték

Hát nem csodás?!

Az utolsó reggel, ez a látvány tárult elénk a szállásunk teraszáról


Azok kedvéért, akik esetleg késztetést éreznek a Dunajecen horgászni, elmondom, hogy mibe került euróban a három horgásznap, négy éjszaka szálással. Koponyánként 140 eurót költöttünk el, amiből a horgászjegy 17 euró/nap, szállás 6 euró/éjszaka (10 euróért több helyen is ajánlottak, de mi elsőre beletrafáltunk), valamint benne van a napi kajánk, és az üzemanyag költség is. Egy biztos, hogy nem ez volt az utolsó túránk a Dunajecen.


Fotók:  -Gotthárd Ferenc Alpár/ Adorjáni István-
Szöveg: -Gotthárd Ferenc Alpár-






Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb