Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Legyezőbottal Lengyelországban I.

Legyezés 2012. December 14. Péntek

Hogy miért érdemes külföldre utazni egy-egy legyes horgászatért? Ennek több oka is van. Az első az, hogy ember olyan méretű és mennyiségű halat fogjon, amelyre a hazai terepen nem nyílik lehetősége. A másik ok, hogy fejlődjön, amit csak úgy lehet, ha új helyzetekbe kerül, új kihívásokkal szembesül, és alkalmazkodnia kell. A legvégső ok meg az igazi pisztrángos, péres vizeknek a hiánya. Ezek együttesen alkotják azokat az élményeket, amiért sokan hajlandóak vagyunk több országot is átszelni. Igazából nincs okom sokat panaszkodni, amennyiben a közelemben lévő hegyvidéki legyes lehetőségekről van szó. Itt Erdély közepében akad néhány jó patakocska, meg kisebb folyó, ahol közben kiélhetem szenvedélyemet. Valamint ezeknek a vizeknek köszönhetően tudtam oda fejlődni, ahol a mai napon tartok. Jók ezek a lehetőségek, csak a patakoknak még erősödnie kell a halállományt tekintve (ez már néhány vízen tapasztalható), ugyanis a lerablás itt is működött, és működik a mai napig is azokon a vizeken, ahol az ellenőrzést hanyagolják. Ezért kívánkoztam olyan országba, ahol a vizekben rejlő halakra már nem csak élelemforrásként tekintenek, hanem felfedezték a horgászat élményét is. És az sem mellékes, hogy olyan tiszta vizű folyókról álmodtam, amelyet csak a képeslapokon lehet látni. Egy ilyen jellegű folyóban már maga a horgászat is egy élmény.
 

Ilyen pillanatról álmodtam


A nyár folyamán többször is felmerült egy külföldi horgásztúra megvalósítása a baráti körömben. Sokáig az anyagi háttér nem volt elegendő, hogy létrejöjjön a dolog, aztán meg épp az időpont nem volt megfelelő, amikor meg úgy látszott, hogy minden együtt van, akkor a célzott vízről kaptunk olyan információkat amelyek eltántorítottak attól, hogy odautazzunk. Az ilyen infókat mindig érdemes figyelembe venni, főleg, ha azt a cseh legyezőhorgász válogatott egyik tagja szolgáltatja. Egy közeli barátunk szoros kapcsolatot ápol a cseh elit legyezőhorgászok számos tagjával, így az ő segítségével végre kiderítettük, hogy mely vizek jöhetnek számításba. Egyik-másik anyagilag elég megterhelő lett volna, némelyen pedig épp akkoriban zárt a szezon, így végül a lengyelországi Dunajec folyóra böktünk rá a térképen. Szerencsénkre a román élvonalbeli legyezőhorgászok közül néhányan jártak ott pár héttel korábban, így friss információkra is támaszkodhattunk. Végre minden összeállt, megvolt a csapat (István, András, Zsolt, és jómagam), az indulás ideje, meg minden egyéb, ami kell.

Az út egy kicsit hosszú volt, hisz két országot is teljesen át kellett szelnünk, mire megérkeztünk az óhajtott folyó mellé. szaporán nyújtogattuk a nyakunkat, mikor az út a Dunajec közelében haladt, bámultuk a rengeteg vizet, csodáltuk tisztaságát, meg a sziklás, változatos medrét. Az autóból kiszállva az első dolgunk volt, hogy a partra lesétáljunk és közelről is megtapasztaljuk a folyót. A valutaváltás (nem érdemes euróval fizetni az üzletekben, benzinkútnál stb., mert ráfizetünk), engedélyek beszerzése, szálláskeresés minden flottul ment. Szálást 6 eurónak megfelelő zlotyiért kaptunk. Szinte hihetetlen volt, hogy ilyen könnyedén sikerült minden és még bőven volt időnk kicsit tátani a szánkat is a helyi horgászokon. Az engedély megszerzésekor, (ami hétvégén drágább, mint hét közben, 17 euró/nap) sajnos nem kaptunk szinte semmi felvilágosítást, hogy milyen szabályok érvényesek a vízen, csupán annyit tudtunk, hogy két horog max, és szakáll nélkül. Sajnos az egyetlen idegen nyelv, amit beszéltek az eladók az a lengyel volt, azaz egyedül számunkra volt idegen. Egy kicsit halandzsáztak németül, meg tudták például mutatni, hogy merre folyik a folyó, de azt meg már úgy is tudtuk.

A szállásunk Krościenko nad Dunajcem határában volt, itt a házigazdánk szerencsére boldogult az angollal, így gyorsan megértettük egymást. Ezt a kis települést szelte át a Dunajec folyó. Itt található egy C and R zóna is, amelyen az első horgásznapunkat szándékoztuk eltölteni. Gondolom sejthető, hogy éjszaka mindenikünk a horgászatról álmodott.
 

  Ebben az üzletben lehetett beszerezni a napijegyeket. Minden volt benne, még láncfűrész is

A folyó lenyűgöző volt

A víz meg tisztább, mint ahogy azt reméltük

           

Reggel gyorsan menetkészek voltunk, és az előző napon már kiszemelt pályára a pirkadatban megérkeztünk. Zsolt legyes doboza szolgáltatta a raktárt, innen kiosztott barátunk mindenkinek pár darab típust, amit úgy véltünk, hogy eredményes lehet. Az indulás előtt még otthon legyártott 200 darab legyet, csak erre az alkalomra. Természetesen mind készültünk pár darabbal, de mivel nem igazán tudtuk, hogy mi lesz a jó méret, színkombináció, típus, így nem gyártottunk nagy mennyiséget. Szerencsére Zsolt ipari mennyiségben köti őket, és anyagok terén is mindennel fel van szerelve a srác, akár egy Fly shop, így logikus volt, hogy többnyire az ő legyeit próbálgatjuk, majd ami kiemelkedik, abból este többet is legyártunk.

Valami hihetetlen módon nekem sikerült először a legyeket a vízbe mártani. Meg is jegyeztem gyorsan, hogy én vagyok az első, aki a Dunajecben horgászik közülünk. Bármilyen hihetetlen, de pár pillanat múlva már meg is fogtam az első pérecskémet, majd gyorsan még egyet, aztán pár perccel később meg már a pisztrángok szórakoztattak. Alig 10 perc alatt már 5 darab halat is fogtam, nem voltak nagyok, de lengyel halak voltak. Azt még el kell árulnom, hogy ketten a csapatból nimfákkal indítottunk, ketten meg száraz léggyel. Így gyorsabban le tudtuk csekkolni, hogy mi lesz a tuti módszer. A nimfázás egyértelműen eredményesebbnek bizonyult, így hamarosan mindenki a fenék közelében kereste a halakat. Nem volt különösebben nehéz elkapni egy-egy pisztrángot, vagy pért, de sajnos ezek mérete nem haladta meg a 30 centit. Itthon is találkozunk ekkora halakkal, így egyelőre a halfogás gyakorisága volt, ami eltért a megszokottól.
 

Ebből a méretből sok volt


A nap egyre magasabbra kapaszkodott a kék égbolton, lassan teljesen megvilágította völgyet. Ekkor vált igazán láthatóvá, hogy milyen tiszta is a víz. Csak a két méter feletti vízmélységnél, vagy ahol nagyon gyorsan áramlott a víz, ott nem lehetett az aljáig lelátni, de ott is csak azért, mert a fény olyan szögben tükröződött. A halak kezdtek láthatóvá válni a fény hatására, és ezzel mi is feltűnőbbek lettünk. Pár lépést hátra kellett lépnünk, hogy ne riasszuk el az összes potenciális pikkelyest. Lassan és óvatosan mozogtunk. Két részre vált kis csapatunk. István, Andrással felfele indult új pályákat felfedezni, Zsolttal mi ketten továbbra is kitartottunk a mély gödör közelében. Társam a sztrímerekre váltott, így nagyobb távra tudott horgászni, és bízott benne, hogy a méretesebb halak szívesebben nekimennek a nagyobb falatoknak. Ez az elképzelés nem teljesen jött be, mármint ami a nagyobb halakat illeti. A szokásos méretű pisztrángok mentek neki a kishal utánzatoknak is. Én nem váltottam, ugyanis a pérek is bizsergették a fantáziámat, ők meg a kisebb falatokat kedvelik ugye. Szépen lassan lefele haladva bogarászgattam át a sáncokat, a nagyobb kövek környékét, és az árnyékból rendre kipiszkáltam egy-két halat.
 

A sztrímert is ették

Ez még nem az a méret, amiért annyit utaztunk

 

Nem kellett nagy távokat bejárni, nem is igazán lehetett volna, mert mindenhol lapult hal. Talán nem is csoda, hogy leragadtam az egyik legnagyobb medence környékén, ami sejtésem szerint biza komoly halakat rejthetett. Zsolt is így volt vele, jól elszórakoztunk azon a 200 méteren. Hihetetlen volt, hogy így első ismerkedésre a folyóval már eredményesek voltunk. Igazán még rá sem jöttünk, hogy mi lehet a legsikeresebb légy, ugyanis majd’ mindent meg tudtunk etetni a halakkal. Voltak olyan típusok, amire csak egy-két hal érkezett, de szinte mindenre volt kapásunk. Nagyjából három óra a horgászat után kezdett kiemelkedni a fogósságával egy-két modell. A sikeres horogméret 16-osnak bizonyult (legalábbis ekkor még ezt hittük). A különböző Hare’s modellek, valamint a Quill testű kis narancs spottos nimfák tűntek a legjobbnak, mármint az első néhány óra után erre a következtetésre jutottunk. A Hare’s–eket leginkább a pérek díjazták, a Quillekre meg egyértelműen a pisztrángok izgultak a legjobban. A hihetetlenül tiszta víz miatt 0,12–es tipet fölé nem bátorkodtunk menni, nehogy gyanút keltsen a halakban. Vékonyabbat meg nem mertünk feltenni, hisz a víz elég gyors volt, és a halak igen vadul harcoltak. A 30 centi körüli példányok már úgy küzdöttek, mint egy megkergült bölény. Nagy élmény volt kitornázni őket a merítőbe.

Valahol mélyen belül volt egy kis hiányérzetem, nem akartam elhinni, hogy ilyen hatalmas vízben nem tudunk összeakadni valami igazán izmos bestiával. Aztán csak nem jött a várt matuzsálem, de helyette jött a bizonyíték. Egy szokványos méretű pért merítettem meg a horogszabadítás idejére, amin rendes sebek árulkodtak arról, hogy itt biza vannak olyan halak, amelyek meg tudják dobogtatni a legyezőhorgász szívét. Kezdtem elgondolkodni azon, hogy mit is tennék, ha egy ilyen halba beleakadnék ezzel a vékony cuccal. Valamint a galócákról szóló híreknek is hitelt adtam, hiszen ha ilyen körülmények mellett nincs, akkor máshol sincs. A víz kristálytiszta, megvannak a mélységek, van táplálék és élettér. Persze ahhoz, hogy beleakadjak egy ilyen halba a nimfákkal, oda hatalmas adag mázli kell. Sztrímerrel már több eséllyel pályázhatnék, de ahhoz rendes méretű hallégyre lett volna szükség, meg igazából az időszak sem volt az a kifejezetten galócás, így megmaradtam a pisztrángos és péres álmaim mellett.
 

A pisztrángok leginkább erre mozdultak

A sebek arról árulkodnak, hogy itt nagyobb halak is élnek

Fantasztikus színek tárultak elém

A lengyel pérek hátuszonya magasabb és színesebb volt, mint a hazai péreké

Csupa pompa

 

Szorgosan fésültem át a habokat. Egy lépés, néhány dobás, még egy lépés és újabb dobások. Jöttek a halak, nem is volt hiba a dologban. Azonban egyre inkább foglalkoztatott a dolog, hogy miért nem tudok a 35 centis határon átlépni. Végül úgy döntöttem, hogy beállok oda, ahol a legvalószínűbb a nagy pisztráng jelenléte, és ha kell, akkor egy órán keresztül sem mozdulok onnan. Kipróbálom az összes legyem, és előbb-utóbb csak megfogom az áhított pettyest. Közben Zsolt barátom is mellém szegődött, pár méterre egymástól álltunk és szórtuk a helyet tisztességesen. Istvánról és Andrásról nem volt hír, valahol eltűntek a kanyarban felettünk, de nem aggódtunk, ugyanis a víz egyiküket sem hozta lefele, meg délben úgyis visszatérnek a fiúk, ha megéheznek. Szóval teljes odaadással a horgászatra koncentráltunk.

Nagyjából a sánc szélén keresgélhettem, olyan másfél méteres vízben, ami rendesen áramlott. csak az motoszkált a fejemben, hogy valahol ott kell legyen az én halam is. Hamarosan meg is akasztottam valamit, ami a gyors sodrásban rendesen megizzasztott a vékony cuccal. Egy jobbacska pér volt a tettes. El is gondolkodtatott, ha ez a hal ennyire harcolt, akkor mi lesz, ha tényleg bejön, amire várok. Tovább tapogattam a helyet, még sikerült kicsalnom pár pisztrángocskát is, de egyre inkább az a kerített hatalmába, hogy kicsit bennebb kellene próbálkozzak, ott ahol gyorsabban rohan a víz. Erre csak úgy kerülhetett sor, ha még teszek pár lépést előre, és hosszabbakat dobok.
A kristálytiszta rohanó vízben derékig gázoltam. Hosszú dobásokra törekedtem, próbáltam láthatatlan maradni, ami nem volt egyszerű feladat az erős napsütésnek, és a hihetetlenül tiszta vizű Dunajecnek köszönhetően. Finoman kopogtattam nimfáimmal az aljzaton, néha egy-egy növényszál is rácsimpaszkodott valamelyik horgomra, de tudtam, hogy a kitartásom meghozza az eredményt, hisz már sikerült pár szép halat kicsalogatnom a kövek takarásából. Aztán egy finom kis koppanás jelezte, hogy érdeklődik valaki. A bevágásba belegörnyedt a spiccem, a hal meg egyre gyorsuló, és erőteljes tempóban a túlpart irányába tartott. –Nagy, nagyon nagy! – ezek a szavak hagyták el a számat. Társam rám, majd a görnyedő botomra pillantott, ebben a pillanatban a túlpart közelében szétrepültek az apróhalak, és egy hatalmas sárgás pisztrángtest emelkedett a levegőbe. Nem akartam hinni a szememnek, végre horgon a hal, amire vártam. Pár másodperccel az első ugrása után ismét a levegőben volt a testes hal. Alig győztem a sebességet, amit diktált. Egyszer iszonyat gyorsan szedte le a zsinórt az orsóról, utána meg olyan tempóban úszott felfele, hogy nem győztem beszedni a felesleges zsinórt. Miután szépen összejárta a helyet ismét visszatért elém, ahol alig 3 méternyire tőlem újra a levegőben pompázott. Kiugrott, nem rázta a fejét, nem csapkodott a farkával, csak lomhán visszacsattant a folyóba. Ekkor szembesültünk igazán a méreteivel. Barátom folyamatosan hajtogatta, hogy: –Ezt meg kell fogni! Ezt meg kell fogni! Én is hasonlóképpen éreztem, de szinte lehetetlen feladatnak tűnt, hogy ki tudjam tornázni a vékony cuccal a gyors vízből. Miután megunta, hogy össze-vissza rohangál beállt arra a helyre, ahol megakasztottam, és mozdulatlanul állt a sodrásban. Csak abból tudtam, hogy ott van, hogy néha pumpált egyet lomhán. Zsolt meg is kérdezte, hogy leakadt, vagy mi történt, miért nem mozdul? Egyszerűen ott érezte magát jól, én meg nem tudtam húzni. Peregtek a másodpercek, csak nem akart változni a helyzet, aztán elkezdtem erősebben húzni, amire reagálva végül kimozdult és elkezdett felém közeledni, nem azért, mert én irányítottam, hanem csupán arra akart menni. Valahol előttem járhatott, de nem láttam semmit belőle, aztán megint úgy vélte, hogy úszik egy kört. Ekkor a kövek közt átbújt, és eszement tempóban elindult lefele. A spiccem meredeken görbült, elakad előttem a zsinórom, és csak húzta és húzta át a kövön. Egyre idegesebb lettem, próbáltam kiszabadítani, de nem sikerült. Toporogtam, jobbra-balra mozgattam a spiccet, de nem tudtam kiszabadítani. Közben megállt a halam és elindult felém, igyekeztem felszedni a kint lévő madzagot. Egy darabig éreztem a súlyt a zsinór végén, de egyszer megszűnt a kapcsolat. Tekertem, tekertem, próbáltam utolérni, azonban kibukkant a zsinórom vége, amely üresen lebegett a levegőben. Bánatomban egy jókorát kiáltottam, és összeomlott bennem minden. Újra szereltem, ekkor már 0,14-es tipetre váltottam, hogy amennyiben még sikerül valami szerencse folytán egy hasonló hallal összetalálkoznom, akkor bátrabban tudjam kezelni a helyzetet. Időközben a fiúk is visszatértek. Többnyire pisztrángokat fogtak, és akadt 40 centis példány is. Valamint a fogós legyek méretében is volt változás, ugyanis már a 14-es, 12-es, és még 10-es méretűekre is fogtak a fiúk. Megdőlni látszott az a tény, hogy csak a pici legyek működnek.


Nekünk többnyire ez a 35 centis méret került merítőbe

          András mutatta meg az első 40 centi körüli pisztrángot,
amit sikeresen meg is tudott szákolni


A délutánt már egy másik helyszínen folytattuk néhány kilométerrel lennebb. Több helyet is kipróbáltunk, de igazán egyik sem fogott meg, hiányzott nekem a mély gödröket rejtő meder. Ezeken a szakaszokon combos vízben horgásztunk. természetesen itt is sok hal volt, de a méretük nem győzött meg. Hajtogattam a srácoknak, hogy fennebb volt egy látszólag szimpatikus pálya, nézzük meg azt. Miután belátták, hogy ebben a mélységben nem valószínű, hogy belefutunk azokba a halakba, amik felkerülhetnek a személyes rekordlistáinkra végre útnak indultunk.
Az új pálya sem rejtett két méteres vizet, de már voltak nagy kövek, bő derékig érő gyors víz, mindenképp szimpatikusabb volt. alig kezdtem el a horgászatot, máris elkaptam két pért. Hal az volt mindenhol, így csak arra vártam végre, hogy valami rendes is beugorjon. Az egyik nagy kő alá sodortattam be a legyeimet, és jött is a kapás, erőszakosan vert oda. Az akasztást követően rögtön éreztem, hogy valami jobb példány lehet a tettes. Nem akart kimozdulni a sodrásból, ott tombolt, nem ugrott, csak rázta magát. Védekezésből arra következtettem, hogy egy méretesebb pért sikerült becsapnom. Már csak annak drukkoltam, hogy ne hagyjon faképnél. Jó kis torna volt, mire felbukkant, ekkor már tisztán láttam, hogy pér, és azt is, hogy ez a méret már kezd közelíteni az óhajtott kategória felé. Nem adta könnyen magát, botorkáltam is utána a kövek közt, még jól pofára is estem, szerencsére csak az egyik karom lett kissé vizes, gyorsan feltápászkodtam, majd a szélvízbe tereltem, ahol már nem segítette a sodrás, és András közreműködésével a hálóba suttyant. Igazából jobban harcolt, mint amekkora volt, de így is a legnagyobb és legszínesebb péremet tarthattam kézben. Gyorsan lecentiztük: 37,5 cm, nem is rossz, már majdnem negyvenes volt :). Azért is örvendtem neki annyira, mert egyértelmű kezdett lenni, hogy a Dunajec nem az a víz, amelyben orrba-szájba fogjuk majd a 40-es, 50-es péreket, annak ellenére, hogy sok volt a halakból, de ezek zöme 30 centis.


Végre

Felesel valamit, de nem értem

Csodás hátuszony


A nap hátralévő részében erre a szakaszra koncentráltunk mind a négyen, és sikerült is jó néhány pisztrángot elkapnunk. Több pér nem mutatkozott, amit nem igazán értettünk, de a sebes pisztrángok nem hagytak unatkozni. István megfogta a nap legsárgább pisztrángját, ami védekezésével sokáig azt sugallta, hogy pér küzd a horgán. Csak álltunk és bámultuk, hogy miként tud ilyen sárga lenni, mintha aranyba mártották volna.
A nap lassan teljesen elbújt a dombokon ágaskodó fák takarásában, a levegő is gyorsan lehűlt. Andrással befejeztük a horgászatot, ugyanis mindketten el voltunk ázva kívül-belül. András teljes mértékben megfürdött, nekem meg a gázlóm cipzárja mondta fel a szolgálatot, és eresztett be egy jó adag vizet. Míg átvedlettünk, és az autóban melegedtünk, a többiek is kiszálltak a folyóból. Mire összecsomagoltunk teljesen ránk sötétedett. A szállásunkra érve legszívesebben az ágyba omlottunk volna, de erről szó sem lehetett, ugyanis a legyek elfogytak, mármint a sikeresek, így le kellett gyártani a másnapi adagot is. Késő éjszakáig a satuk felett görnyedtünk és bogoztuk a nimfákat szorgosan.


István pérje,…

…ami valójában egy aranysárga pisztráng volt

Este van, ki-ki nyugalomban. Egy frászt, légykötés ezerrel



 Folytatás következik.

Fotók: -Gotthárd Ferenc Alpár/ Adorjáni István-
Szöveg:
-Gotthárd Ferenc Alpár-






Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#22013.01.10 13:31
Ferenc
Kösz :)
#12012.12.15 21:25
csabika97
 Grat. :)

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb