Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Füves domolykók

Legyezés 2012. Április 23. Hétfő

Áprilisban, ahogy a víz kezd melegedni, úgy indul meg a domolykók étvágya is. Egy szép napsütéses napon indultam én is ezeknek a halaknak a nyomába. Noha április 13. -át írt a naptár, és meg péntek is volt (amit este vettem észre), de a halakra nem vonatkozott a babona. Elkísért egy régi cimborám is ezen a napon, mégpedig Déneske. A barátom a békés halakat szerette volna nyakon csípni, amihez nekem kellett szolgáltatnom a felszereléseket. Én inkább előnyben részesítettem a kis streamereket és műlegyeket. Az elmúlt napokban igen fogósnak bizonyultak ezek a kis szőrös csalik.

Nagy nehezen beparkolt kapum elé Déneske, az autót megraktunk mindenféle cájggal. Volt ott matchbot, spiccbot, legyezőbot, hosszúnyelű merítő, vödör, egyszóval rendesen fel voltunk szerelkezve minden eshetőségre. A zeteváraljai víztározót valamivel egy óra után tudtuk megpillantani. Varság felől gördültünk le a műútról egy igen rossz állapotban levő gödrös, köves útra. Alig haladtunk 200-300 métert a folyás iránnyal megegyezően, már láttuk a tavat. Néhány öblöt szemeltünk ki, amelyet érdemesnek láttuk megnézni közelebbről. Fekete, pálcika nagyságú halak úszkáltak a víz tetején. Pár percnyi tanakodás után, a polárszűrő szemüveggel látom, hogy cikáznak köztük nagyobb testű halak is. Egy kis időt mozdulatlanul álltunk, hogy megállapítsuk fajtájukat, hamarosan meggyőződtünk róla, hogy fejes domolykók, eközben még nagyobbak jelentek meg a felszín közelében. Ide száraz legyek kellenek, vagy akár polifoamból készült sáska és darázs utánzatok. Az autó mellett gyorsan magamra húztam a melles csizmát, mert táplálkoztak ám rendesen ezek a halak. Minden előkészülettel megvoltam, és indulhattam neki a víznek. Menet közben szoktam ilyenkor felkötni a műlegyet, de amikor kinyitottam a dobozom akkor arcomra fagyott a mosoly. Nem volt rendesen feltöltve a készlet. Néhány sáska és néhány darázs volt a dobozban. Nosza, dobjuk azzal, ami van. Egy zöldes sáskát kötöttem fel elsőre, pár lendítés után a kívánt helyre landolt a kis zöldike. A beesés pillanatába egyből kellett kontrázzak a kis dominak. Nem volt rekordlistás, de egy dobásból egy hal, az azért nem semmi.
 

A nap első hala


Fárasztás ideje alatt néhány hal meglódult a mélyebb víz felé. Egyik szememmel figyeltem a kiúszó halakat, a másikkal meg a horgot a hal szájában. Szerencsére szájszélben akadt a horog, és könnyen ki lehetett szabadítani. Néhány lépéssel előbbre léptem, lendítettem a zsinórt, egy kicsit hosszabbra engedtem, és hagytam, hogy toccsanjon a vízen a sáska. Így nagyobb hullámokat kelt, és hamarabb felfigyelnek rá a halak, régi tapasztalat. A kis küszöket leszámítva, semmi nem vette le a legyet. Egy hurkot képeztem a zsínórral, úgy vettem fel a vízről, így nem ad ki pukkanó hangot a Polifoam sáska. Vissza is raktam ugyan oda a legyet, vártam három másodpercet, és egy nagy burvánnyal levette egy szebb domolykó a legyet. Indulhatott a fárasztás. Az ágakat végigjárta, de szerencsére a 0,20 -as zsinór állta a sarat. Közel húztam magamhoz a 27 centi körüli halat, és megmutattam Déneskének.
 

A második egy kicsit szebbnek bizonyult

Legközelebb, viszlát


Pattant, mint a bolha a székről. –De szép. Sáskával fogtad? Beleegyezően bólogattam.
–Aztán ide adod nekem is, hogy egy párat dobjak? Mosolyogva mondtam igent. Az öblöcskékben még sikerült elcsípnem pár halat, aztán szólítottam a cimborát. Őzike módjára lépkedett ki a sűrű ágak közül. Magára öltötte az egyenruhát, és bevetette magát az úszkáló ágak közé. Két-három dobás után meg volt neki is az első domolykó, majd a második, a harmadik és így tovább.
 

Déneske első legyes domolykója

A dobástechnikát még lehet gyakorolni neki is


Nagyon tetszett neki a legyezés, eközben én a parton kuporogtam, és felidéztem első legyes dobásaimat és az első halakat. Én is így örültem a látványos kapásoknak, a puha bottal való fárasztásnak, és természetesen a zsákmánynak. Gondolataim hajóját Déneske hangja süllyesztette el.
–Ez nagy! Amikor láttam, hogy valóban szép hallal akadt össze, frusztráltság fogott el, de azért örültem is az ő sikerének. Kihozta a partra egy fotó erejéig, és utána visszaadta a vadonnak.
 

Gyönyörű, egészséges, szép domolykó

Szemből is megmutatja

Egy kicsit biztatni kell indulás előtt

Így örül a hal szabadságának Déneske is


Még visszament egy pár lendítésre, de komolyabb hal nem akadt horgára. Visszaadta nekem a stafétát. Közben Borisz is megérkezett. Nagy gyorsan lenyúltam egy pár sáskát tőle, mert amelyik volt a zsinórom végén az már eléggé szét volt cincálva. Nem mentem vissza már az öblök vallatására, inkább a fű között szedegető halakra pályáztam. Többet is láttam a füvesben, és nagyobbakat is. Nyomtam a hosszú dobásokat eredménnyel, de a rövid dobások sem voltak eredménytelenek. A halak csak jöttek és mentek. Egyik-egyik igen szép volt, testes, a másik meg karcsúbb.
 

Karcsú domi felső akadással

A meder felé is dobtam

De inkább a sekély vízben volt értelme

Nagyrészt így szájszélben akadtak

Ezt szépen bevette

Ez sem az apraja

Egy kis újraélesztés

Aztán táj-táj

Az érfogó itt látta először szerepét, garatra vette

Némelyik horgász örült volna neki, ha a tepsijében végzi

A kezemhez viszonyítva sem kicsi

Nálam mindenik amnesztiát kap


De egytől-egyig mindenikből folyt ki a méregzöld anyag. Meg is jegyeztem Borisznak, hogy ezek a halak a füvet eszik, és a közötte élő puhatestűeket és rovarokat. A nap lassan már nem melengette nyakunkat, és az idő is lassan hűlni kezdett. A kapások alább maradtak, hosszú percek teltek el, mire egy-egy kapást ki tudtunk csikarni a halakból. Borisz tartotta bennem a reményt, hogy ilyenkor táplálkoznak az igazán nagy halak. Már-már azt mondtam a fiúknak, hogy én befejezem a lengetést, amikor egy erős rántással adta tudtomra egy domi, hogy ő biza még elkapja a legyemet. Szép hosszú hal volt, megereszkedett pocakkal. Tényleg igaza volt Borisznak.
A bokrok alját, a fák tövét céloztam, mert rendre ott voltak a kapások. Talán azért voltak ott a halak, mert a lehűlő levegőben a fákról, bokrokról potyognak le a rovarok. A fű között gázolva egy-egy kárászrajt tereltem mélyebb vizekre. Ők is sütkérezni és táplálkozni jöttek ki a sekély vízbe. Némelyik olyan hatalmas volt, hogy érdemesnek láttam oda lengetni csalit, de ezeket a kárászokat nem érdekelte. Békén hagytam szegény békés halakat, és tovább lengettem a bokrok alá. Minden nyiladékot megdobtam, olykor sebészi pontossággal kellett dobni, mert csak úgy lehetett fogni a szebbnél-szebb domikból. Már az ujjaim is elgémberedtek a szürkületi hűvösben, amikor egy egész nagynak mondható fának közel a törzséhez pottyantottam a zöld sáskát. Aznap az volt a nyerő, a zöld polifoamból készült sáska. Vártam türelmesen a vízre érkezett sáska hullámainak a terjedését. Eltelt öt-hat másodperc, amikor egy örvény tüntette el kis zöldikét. A botot magasba lendítettem, de az fél úton leállt és meggörbült.
–Borisz ez szép! Nem gyakran hallani ilyet a számból. Húzott teljes erőbedobással, csak szerencsétlenségére a 0,20 -as monofil zsinór és a bot is jól bírta húzását, aminek az lett a vége, hogy erejét kipumpálva csúszott a kezembe. Tarkón ragadtam, és megmutattam a cimboráknak a szép nagy domolykót. Déneske is kikecmergett a bokrok közül, és szájtátva nézte a hatalmas halat. Borisz arcán láttam, hogy ő is szívesen megküzdött volna ezzel nagyhasú domolykóval.
 

A nap királya, természetesen a halra értem

Ha már több pozícióból van kép, akkor miért ne mutatnánk meg

Nem csoda a mosoly egy ilyen szép testes, 45 centis domolykóval a kézben

A zöld polifoam sáska és áldozata

Egy kis horogszabadítás

A bal oldali sáskán is voltak lábak, csak a garatfogak lereszelték, hasonló volt a jobb oldalihoz

Borisz sem tétlenkedett

Még egy utolsó pillantás rájuk…

…aztán irány a szabadság!


A visszaengedés egy kicsit gyorsra sikeredett, mert le szerettem volna mosni róla a harcban szerzett gazt, ezt meg is jutalmazta egy nagy faroklendítéssel és visszament az övéi közé. Ezzel a hallal koronáztam meg a napot és fogásokat.

Aznap igen aktívan mozogtak a fejes domolykók, talán a felmelegedő víz, vagy sok „füvet” fogyasztottak, de ezt már csak ők tudják. Szám szerint nem tudnám megmondani, hogy hány halat fogtam, de rengeteget.


Fotók: -Györfi Zsolt / Péter Szilárd-
Szöveg: -Péter Szilárd-

 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#62012.04.29 12:51
Horcsoghorgasz
 Köszönöm szépen. Én személyszerint a 10-es méretet favorizálom, de próbálkoztam már 8-as is. Nekem inkább 10-es jött be. A kisebbek is könnyen akadnak.
#52012.04.28 21:34
karpataljai
Gratula a domikhoz!

Hanyas horogmereten kototted a saskakat?

Koszi es udv!
#42012.04.25 05:53
Horcsoghorgasz
 Kösz dakk.  Tudom neked is tetszett volna. 
#32012.04.25 00:10
dakk
Szep volt Szilard!!!
#22012.04.24 10:13
Horcsoghorgasz
 Köszönöm szépen.
#12012.04.24 09:38
dzsotika
minden horgasz alma hogy ilyen szep domikkal talalkozzon...gratulalok

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb