Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Esős napok

Legyezés 2013. Június 26. Szerda
Az időjárás mostanában nem viccelt, a tavalyi aszályt most bőséges permettel igyekszik kárpótolni. Jobb lett volna, ha szépen beosztja a csapadékot, de nem mi döntjük el, hogy mikor essen,… szerencsére. A kiadós esőzések megemelték a folyók, tavak vízszintjét, némileg a színüket is megváltoztatták, de szerencsére ez nem akadály olyan elvetemült horgászoknál, mint amilyenek mi is vagyunk. Találtunk lehetőséget, hogy kiéljük szenvedélyünket. A következő sorokban három nap eseményeit sűrítem egybe, nem mintha nem állnának meg külön-külön is a lábukon, most viszont így érzem jónak.

Doki barátom hívott, hogy szabadnapot vett ki, és beleférne egy kis legyezés, mármint a horgászat miatt igyekezett szabadságolni magát. A tervben A variánsként a Küküllő szerepelt, B opciónak a „gát” volt betervezve, ha a folyón nem megfelelőek a körülmények. Nekem sem kellett biztatás, csomagoltam és mehettünk. A Küküllő kissé megemelkedett vízszinttel és beszürkülve fogadott, de ennek ellenére rászántuk magunkat, hogy teszünk egy próbát. A horgászat előtt még egy ellenőrzést is beiktattunk a teljes szakaszon, lássuk pimaszkodik-e valaki, de szerencsére minden rendben volt, így mi is nekiláthattunk a botok összeszerelésének. Az egyértelmű volt, hogy nem érkezett el a szárazlegyezés ideje, így a nimfák kerültek előtérbe. Egy speciális, gumigilisztára kötött „légy” is lapult a dobozomban, amivel szemben nagy elvárásaim voltak, tekintettel a víz állapotára is.

A szélvizekben, a lassabb részeken kezdtük meg a bevetést, abból kiindulva, hogy a halak sem a legnagyobb sodrásban igyekeznek megmaradni. Barátom hamar megfogta az első kisebb sebeseket. A bolharák utánzatára nagy előszeretettel támadtak rá. Az első beállás nem hozott számomra sikert, így új pályát kerestem, ami viszont már az első úsztatásra megajándékozott egy szép pisztránggal. A gilisztautánzat tetszett meg neki, és a part közelében egy ág alatt vetette rá magát. Nagyon erős ellenfélnek bizonyult a sodrásban, de amint mondják: a türelem halat terem. Ez fokozottan érvényes a fárasztásra is. Így végül belecsusszant a merítőbe a termetes uszonyos. Mérés, fotózás után mehetett is vissza gyorsan, annál is inkább, mivel igen horgászhatnékunk volt.

Ő volt az első halam

Kezdésnek éppen megfelelő

Nem kellett sokáig várni az újabb halakra. Doki az igen furcsa színű bolharákjaival idegesítette a pisztrángokat. Nekem meg egyre több rontott kapásom volt. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, a giliszta miatt történt. Mivel termetes darab volt, ezért sokszor megesett, hogy a rossz végét fogták meg, ahol nem volt horog. A klasszikus sodortatás közben a kapások 70 százaléka nem akadt meg. A lebegtetett, sodrásban visszatartott csalivezetés hozott eredményt, így a horgos végére csimpaszkodtak rá. Hiába, barátom idegesítő színű bolharákjaival nem tudta felvenni a versenyt a műgiliszta. Arra a csalira minden hal felakadt. A sodrások széleinél, a bedőlt fák alatt, ahol gyengébb volt az áramlat, ott tartózkodtak a halak. Csupán egy pért sikerült kivarázsolnom a húzós vízből.

Doki és egy formás pér

Mehet is haza

Barátom egyik tuti nimfája.
A színe mindenképp idegesítő


Küküllőben nevelkedett jobb sebes

A szokásostól eltérően súlyosabb nimfákat kellett használjunk, hogy elérjük a folyó köves alját. A sodrás még így is gyorsan elsodorta őket, de a halak azért elég fürgék voltak, hogy a kellő pillanatban elkapják a horgot. A nagy vízhozam miatt nem mászkáltunk különösebben, csupán pár mélyebb tanyát bogarásztunk alaposan át. Az eredmény így is meglepő volt. Igen szép számban jelentkeztek halak, és a nagyobb példányok is bőszen támadtak. Talán a szürkés, megnövekedett víznek volt ez köszönhető. Nem voltak annyira óvatosak, mint mikor tiszta a folyó, és kisebb helyre kényszerültek az igen erős sodrás miatt. A mókának a gyülekező felhők vetettek véget. Iszonyatosan elkezdett morajlani az ég, és egyre sötétebb lett. Barátom a visszavonulás mellett döntött, én viszont még elnyargaltam egy távolabbi tanyához, hogy dobjak párat, mielőtt a nyakamba szakad az ég. A pár darab dobásból csak egy lett, amivel rögtön elcsíptem egy kis sebest, de ezt követően a fák recsegni kezdtek az erős szélben, én meg igyekeztem kikeveredni alóluk. Pillanatok alatt eleredt az eső, jéggel fűszerezve. Amint kitakarodtam a fűzfák takarásából, hatalmas fényesség támadt, és abban a pillanatban egy iszonyatos erejű morajlás rázta meg a környéket. A villámcsapás annyira közel volt, hogy a légnyomás valósággal mellbe vágott. Nem mondom, egy kicsit megijedtem, csupán annyira, hogy lóhalálában rohantam a kocsi felé. Barátom ezzel fogadott: -Ez közel volt hozzád. Már azon gondolkodtam, hogy kell-e a keresésedre induljak.
Még mindig remegtem az átélt élménytől, és nem volt az a hal, amiért kiszálltam volna az autóból.

Doki még a vihar előtt fogott egy szép pettyest

A csetepaté gyorsan lezajlott, azonban a hirtelen leömlő víztömeg megfestette a vizet sárgára. A patak torkolata felett tettünk még egy próbát, mivel ott tisztábbnak bizonyult a víz. 4 pisztrángocska volt a jutalmunk, azonban gyorsan kezdtek romlani a körülmények és be kellett látnunk, hogy a víz nem legyezésre alkalmas. Életbe lépett a B opció, irány a zeteváraljai tározó, azonban az ott történtekről egy másik írásban számolok majd be.

 Az eső után még próbálkoztunk,…

…de már nem sokáig volt értelme

Néhány nap elteltével ismét Dokival vágtunk neki a Küküllőnek. Lefutottuk a szokásos köröket, ellenőrzés stb., majd horgászbottal a kezünkben folytattuk a hadjáratot. A víz ismét nagyobb volt a szokásosnál, és még kissé szürkés színben pompázott, ami nem is csoda, hisz előző nap is csorgott az eső. A reggeli kezdés nem indult fényesen, keresgéltük a helyeket, a halakat, és legfőképp a nyerő nimfákat. A helyzet gyorsan tud változni. Ami pár napja jól bizonyított, arra most nem igen volt kapás. Közel két órát töltöttünk el azzal, hogy rájöjjünk mi is kell a halaknak. Barátom továbbra is a bolharák variációkkal kísérletezett, én viszont a fácánfarok nimfák között akadtam pár nyerő spottos légyre. A halfogás egy pérecskével indult, amely a legnagyobb sodrásból került elő. Nemsokára kisebb sebesek is jelentkeztek, és elindult a szórakozás.

Egy pérrel indítottam,…

…majd pisztrángokkal folytattam

Barátomnál nehezebben indult a dolog, viszont amint kezdtek jövögetni a halak, nagyobb példányokkal is összeakaszkodott. A pisztrángok ez alkalommal is a szelídebb áramlatokban, mélyebb gödrökben húzták meg magukat, főként a nagyobbak. Doki is egy ilyen helyről kormányozta elő az első jobb sebest, ami a telepítettek közül volt, ennek ellenére hatalmasat küzdött. Már a hozott halak is hozzáedződtek a gyors vízhez, és rendesen megdolgoztatják a horgászt. Rohannak fel-alá, nem akarnak elszakadni a meder aljáról. Az idegenlégiós után viszont egy szép bennszülött pisztrángot is kipiszkált a medencéből barátom. Igaz némileg kisebb volt, viszont ő is erősen harcolt. Az egyre nagyobb számban megjelenő termetes pisztrángok is jelzik, hogy jó irányba halad a Küküllő C&R szakasza. Sajnos még most is akadnak, akik igyekeznek elhordani a halat, egyenesen lopni járnak a vízre, nem tudják tudomásul venni, hogy ez nem az éléskamra, de szerencsére egyre kevesebb az ilyen gaz.

Ez a példány a bolharákot választotta

Egy szép formás telepített egyed

Ő viszont őshonos

Engem egy időre elszólított a Küküllőtől a tennivalóm, a zeteváraljai gátnál volt jelenésem. Távollétem alatt barátom még két jobb hallal találkozott, azonban ő került ki vesztesen a csatából. Dolgom végeztével gyorsan bújtam vissza a vízhatlan gúnyába, hogy a pisztrángok nyomába eredjek. Onnan folytattam, ahol abbahagytam, és sajnos a pisztrángok mérete sem változott, továbbra is kisebbeket fogtam. Mindenképp a nagyobbakra hajtottam, legalább legyen egy kis harc. A harcot megkaptam. Rövid tusakodás után leakadt egy darabos egyed, ezt követően meg a butaságom, és a bot merevsége miatt, egy letépett, ami szintén nem volt kicsi. A feketeleves áradat ennyivel nem ért véget, ezután következett a java. Egy igen akadós és gyors sodrású tanyában beleakadtam egy igazi monstrumba, mármint helyi mércével. A gödör alján kapott, majd az akasztást követően fejrázással próbált szabadulni, ami nem sikerült. Gőzerővel ment bele a legnagyobb áramlatba, majd a felszínt szétverve bukkant fel. Ekkor hűlt meg bennem a vér. Ekkora méretű halakba sajnos nagyon ritkán akad az ember. 50 centi felettire saccoltam, és a súlya valahol 1,5 -2 kiló között lehetett. Szép szürke testén, kis számban, de jókora foltok helyezkedtek el. Egy bennszülöttbe akadtam bele. Gyorsan körültekintettem, mintegy felmérve az akadókat, hogy a harcot ennek függvényében vívjam. Halam meg is célozta az egyik ágat. Kicsit rátartottam, hogy irányváltoztatásra kényszerítsem, és ebben a pillanatban könnyű lett a cucc a kezemben. Arra számítottam, hogy letépett, de csupán kiakadt a 12-es horog. Keserűségem hatalmas volt. Tudom, hogy évek kell elteljenek egy ilyen találkozásig a mi folyónkon. Csupán pár fotót szerettem volna vele, és visszahelyezem, de ő nem mutatott erre hajlandóságot. Bánatomban elindultam megkeresni barátomat, akire rá is leltem. Az eredmény nála is lehangoló volt. Talán egy kisebb pérrel találkozott szétválásunk óta. Némi eszmecsere után visszatértem oda, ahol korábban megcsúfoltak a halak, és szorgos dobálás után ismét egy jobb pisztrángot fáraszthattam. A szerencsém és az akadás ezúttal kitartott a szákolásig. Egy szép 41 centis pisztrángot fotózhattam. Közben társam is hívott telefonon, hogy volna egy alanya neki is. Szabadon engedtem az enyémet, és megörökítettem Doki pisztrángját is. Barátom még dobált volna kicsit, de én azt javasoltam, hogy a csúcson hagyjuk abba. Késő délután volt, mikor elhagytuk a folyót, de nem végleg.

Végre egy jobb halat is fogtam

Az akadás is rendben volt

Doki sem unatkozott

Egy szép 40-es pettyes

Másnap ismét a vízparton álltam, de ezalkalommal a társaság összetétele változott. Borisz és Csabi társaságában érkeztem. Már a kezdetekkor hatalmas fekete felhők bolyongtak, el-eltakarva a napot és dörgött is rendesen. Ennek ellenére nekiláttam a horgászatnak. Pár dobást követően egy harcos ellenfélbe akadtam. Izgalmas párharcot követően egy pompás helyi pisztrángot szákolhattam. Néhány gyors fotót után már úszhatott is tovább. Barátaimtól elszakadva folytatam a horgászatot. Közben teljesen besötétedett. Igen komor felhők rejtették el a kék égboltot, a szél is felerősödött.
-Míg az első cseppek nem vernek nyakon, addig nem menekülök. – határoztam el. A gonosz idő ellenére hamarosan egy kisebb sebest akasztottam le a légyről, majd 10 perces dobálást követően elszalasztottam két halat, és egy harmadikba rendesen beleakadtam. Húzta is a féket becsülettel, nyílegyenesen rohant a gát irányába. Ha lerobog a gáton, akkor veszítek, így ezt megelőzvén én is szaladni kezdtem a csúszós köveken. Pár méterrel a zuhatag előtt sikerült megelőznöm és megfordítanom. Némi viaskodást követően egy igen impozáns méretű telepített pisztrángot szákoltam. Lemértem,… pár milliméterrel haladta meg a 45 centit. Talán sikerült a legnagyobb idegenlégiós halat elkapnom. Vaskos teste arról árulkodott, hogy nem éhezik. Bőven kiló felett volt. A telepítés óta már több mint egy hónap is eltelt, de a halak gömbölyűek, harcosak, és okádják vissza a hálóba a vízi férgeket. Alkalmazkodtak a vad körülményekhez. Őt is visszatettem, nem csak azért mert ez a szabály, hanem mert egy ilyen halat nem illik megölni.
Közben felfedeztem, hogy társaságom is van. Egy kis vadréce figyelt a túlsó partról. Lassan megközelítettem. Mintegy 2 méterre odaengedett magához, majd becsobbant a vízbe, odébb evezett, és a szél által a vízbe sodort rovarokból szedegetett, ásítozott és bámult rám. Elszakadhatott a családjától, de már régebben, mivel láthatólag nem volt kétségbe esve, és nem hívta a többieket. Sajnáltam szegényt, hogy az anyja jó meleg tollai alatt nem vészelheti át a közelgő vihart és a hideg éjszakákat. Próbáltam közeledni hozzá, hogy ne legyen magányos. Félelmet nem mutatott, de tartotta a tisztes távolságot. Nem volt sok időnk barátkozni, mert egy az egyben leszakadt az ég, és én fedezék után néztem a közeli panzió teraszán.

Első halnak soha rosszabbat

Egy pompás hazai uszonyos

Ez már vaskos egyed

Bő 45-ös

A kis magányos

Komoly vihar keletkezett. Sötétbe borult a táj, tombolt a szél, csorgott az eső, és jókora jegek is potyogtak. Talán fél órát tartott a csetepaté, de ez elég volt, hogy a vizet barnásra fesse és megnövelje. A vihar elvonulásával visszatértem megnézni, hogy a kis pelyhes túlélte-e a jeget. Az egyik bokor alatt lubickolt, kissé riadtan. Egy biztos, nem szerettem volna a helyében lenni, de bízom benne, hogy talpraesett kis réce, eléri a felnőtt kort. További legyezésről szó sem lehetett a Küküllőben, így társaimmal kiegészülve a zeteváraljai gát irányába vettük az irányt, hogy az utolsó órákat ott töltsük el, de erről majd máskor.

Jeget is hozott a vihar

Vastag pára emelkedett fel a környező dombokról


Fotók és szöveg: -Gothárd Ferenc Alpár-






Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#22013.06.27 11:09
dakk
Jo kis pecak voltak
#12013.06.27 08:32
Oszi
 Szep halak,jo fotok es a cikk is jo lett grat mindenhez 

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb