Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Egy tavaszi nap krónikája

Legyezés 2012. Április 15. Vasárnap

Nem tudott olyan gyorsan érkezni a tavasz, mint azt szerettük volna mi horgászok. Egy-két nap felmelegedést erős lehűlés követett, havazóval vegyítve, már rohadtul elegem volt a hidegből és hóból. Igyekeztünk kihasználni a napos, melegebb időszakokat, noha kevés adatott meg. Egy hasonló napsütéses napon Borisz barátom telefonhívása vetett véget az egyéb elfoglaltságomnak. –Megyünk Szilárddal legyezni a zeteváraljai gáthoz, jössz-e? –kérdezte buzgóan. Az éghajlat a tározónál még nem igazán tetszett nekem, és jég is borította még a víz nagy részét, kissé télies érzetet keltett bennem a helyszín, ezért is győzködtem barátomat, hogy keressünk valami ragadozókat más tavakon, ahol már jóval korábban elment a jég, és tavasziasabb a klíma. Borisz azonban hajthatatlan volt, ő mindenáron a „Gáthoz” akart menni domolykózni. Választhattam, vagy elmegyek vele, vagy szépen otthon maradok. Mivel az autó szervizben volt, talán nem csoda, hogy a hegyi hűvösebb éghajlat ellenére is barátommal tartottam.

A tározó felé vezető úton Borisz többször is ecsetelte a korábbi nap eseményeit, amikor is sikerült egy szebb domolykót becsapnia. –Kemény rávágással jött, meghúzta még a spiccet is kapás közben, majd „dzsü-dszü-dszü”, rángatta a botot –lázasan vázolta az eseményeket, valósággal lázban égett, hogy hamarosan ott lengethet megint. Én kevésbé voltam extázisba esve, más vidéken járt az eszem, folyton a csukákra gondoltam. A lóerők, és barátom lelkesedése együttesen viszonylag hamar a tározóhoz repítettek. Az elmúlt napokhoz képest határozottan több víz csillogott, de a tó jelentős részén még jég volt. A bokrosok vízben ringatóztak, ez egy kissé nekem is megmozgatta a fantáziámat. A víztükör sima volt, így én is a legyes botot toltam össze, a hosszú téli pihenő után kissé meglengethettem a karomat. Borisztól lenyúltam pár szimpatikus legyet, majd a zsinór befűzéséhez láttam. Barátom már a víz fele tartott feje fölött a zsinórt lengetve. Szilárddal tágra nyílt szemekkel bámultunk egymásra: –Ezt hogy csinálja?!... még az autó meg sem állt, máris horgászatra kész a srác. Lassan mi is elkészültünk a cájg összeigazításával, és elindultunk halat keresni. Én Borisz közelében találtam egy szimpatikus helyet magamnak, míg Szilárd levándorolt a térképről, a távolban egy homályos alak volt csupán. Beküldtem a kis hallegyet a vízbe, majd óvatos cincálásba kezdtem.
 

Sokat sejtető pálya

Borisz térdig a jeges vízben állva csápol


Talán 5 percnyi lengetés után a távolból Szilárd füttyentett, valami csillogó halacskát lógatott a levegőben. –Megvan az első - nyugtáztuk. Hamarosan nekem is enyhe rezdüléssel a zsinóron jelentkezett egy minidomi. A következőkben még pár sügér támadt a legyemre, de nem tudtak megbirkózni vele, idegesen cibálták a tollakat, én meg jót nevettem igyekezetükön. Borisz kiáltása törte meg a mókát: -Megvan!... Ferikeee!
A „Ferikeee” annyit jelentett, hogy szedjem magam, és menjek fotózni. Barátom finoman terelgette a domolykóját, én meg minden szögből alaposan körbefotóztam a halat, akár egy topmodellt. A hal nem volt óriási, de tavaszi dominak pont megfelelt, meg is mérte barátom, pontosan 37 centi volt a farok végéig. Megcsodáltuk, lefotóztam, majd barátom óvatosan visszatette vendégünket a vízbe.
 

Befalta

Még egyet ebből a perspektívából is

Az „aranyhaj” kellett neki

Kézben

Sztárt faragunk a halból,…

…majd hazaküldjük


A fotózás után kézbe veszem legyező pálcámat, hogy újra beküldjem legyemet a hideg vízbe,… nem cserélnék vele. Kezdeném bevontatni a legyet, mikor Seal kezdi el énekelni a Man’s World című slágerét a telefonomon. Nem mintha nem szeretném ezt a dalt, de félbeszakítom, felveszem a telefont. Doki barátom van a másik felén. –Korábban végeztem Vásárhelyen, beugrom Rugonfalvára, megpróbálom megetetni a legyeket a csukákkal. –újságolja. Egy kissé irigykedem, én is szívesebben kergetnék valami nagyobb testű ragadozót. A domolykókkal sincs semmi bajom, de hiányzik valami, ami megrecsegteti a fékemet így a téli semmittevés után. Hangosat sóhajtva köszönök el tőle, és meghagyom, hogy közben értesítsen mik a fejlemények.
Az autó felé kacsintok, ott lapul a csomagtartóban a pergető cuccom. Szó nélkül elindulok, és leteszem a legyes szerkót, elő a pergetővel, titkon bízok benne, hogy valami öreg halat megtalálok a csalijaimmal legalább egy fotó erejéig, és megvalósul a fékrecsegtető vágyam. Borisz is felsóhajt, bizony jó lenne legalább egy 2 kilós pikkelyest elkapni, hogy legyen egy kis akció. Szorgosan dobálom a csalikat, mikor barátom ismét kiált: –Ferikeee!
Kapom fel a fejem, Borisz valamit pancsoltat, közelebb érve látom, hogy egy sebes pisztránggal haverkodik. Némileg kisebb, mint a domolykó, de a pettyei növelik az értékét a fogásnak. A pettyes hal nem tudja, hogy még május elsejéig nem szabadna horogra akadnia, szorgosan lefotózom, majd mindenki örömére szabadon bocsátjuk. Nem csak a törvények betartása végett engedtük vissza otthonába, a pisztrángot mindig kegyelemben részesítjük.
 

Pisztráng a légyen

Immár kézben

Ilyen legyet eszik a pisztráng :)

Egy fotó a sztárról

Ő is kap még egy esélyt

Egy kicsit több zölddel még szebb lenne :)


Visszatérek árván hagyott pergetőbotomhoz, és bevetem magam az akadók közé. Igyekszem minél átgondoltabban vezetni a csalit. Minél lassabb tempót próbálok diktálni, de lehetőleg kellően csábos mozgást kölcsönözve a wobbleremnek. A domik még csak most szabadultak a jég alól, kissé dermedtebbek, mint nyáron, akárcsak a táplálékhalaik, ezért a lomha csalivezetést tartom célravezetőnek. Pár dobást követően kopogtatja valaki a műhalamat, majd a következő bevontatásban fel is akad. Araszos domolykó rohangál szájában a pisztrángmintás wobblerrel. Megszabadítom, majd visszateszem a hideg vízbe, ahol villámgyorsan eltűnik. Szorgosan dobálok tovább, cserélgetem a csalikat, szinte mindegyikre van kapásom, de nem igazán akadnak meg. Talán csak a kíváncsiság hajtja őket, nem éhesek még annyira. Kitartok a hely mellett, elegendő szórakozást nyújt, és talán előbb-utóbb felakad valaki. Társaim eltűnnek az erdő sarkánál a szemem elől. Épp azt kémlelem, hogy hol bukkannak fel, mikor elemi erejű rávágást kapok. A meglepetéstől majd’ kiejtem a botot a kezemből, a hal természetesen nem akad. Tovább szórom a helyszínt, hamarosan egy újabb domolykó akaszkodik rá a csalimra. Majd még fogok pár kisdomit, és pár sügért is kicsalok a partszéli vízbe. Csapatosan követik a körforgót, talán egyedül félnek szembeszállni a villogó csalival.
 

Hamar elfáradnak

Ezt benézte

Egy kis pihenő

Benyelte

Ők szolgáltatták a műsort


Telefonálással szakítom meg a horgászatot, Doki meséli, 5 csukát akasztott, egyiket sem sikerült partra vennie, de legalább volt része fárasztásban, már úton van hazafelé, elköszönünk egymástól. Komoly határozásra jutok, felcsatolom a nagyobb csalijaimat, mindent felteszek egy lapra, megpróbálom a helyzetemből kihozni a maximumot. Nagy halakra pályázom, aminek eredményeként hosszú időn keresztül nincs kapásom a termetes csalikra. Elindulok társaim után, hamarosan beérem őket, közben fogtak még pár domolykót, Borisz egy szivárványos pisztránggal is bővítette a listáját. Váltunk pár szót, majd tovább haladok a gát irányába. Telik az idő, de nincs kapásom, a nap is eltűnik a horizont mögött. Végső elkeseredésemben visszateszek egy kisebb műcsalit. Amint vizet ér a csalim, máris odaver neki valaki. Próbálok bevágni, de rossz a kontaktus, kétszer is odaütök, mire elérem. A felszín közelében megmutatja magát egy szebb szivárványos pisztráng, majd amilyen gyorsan jött, oly gyorsan távozik is.  Még dobok párat, de a reményt Szilárd hívása foszlatja szét teljesen, szedelőzködnöm kell, indulunk haza. Vegyes érzelmekkel távozom, nem volt meg a várt nagy csata, de legalább szép idő volt, és horgásztam. Talán valamelyik horgászatomon megtalálom a várt ellenfelet, hisz most már a nyár irányába tartunk.
 

Borisz egy szivárványossal is találkozott

Fotót is készítettek óla,…

…majd elengedték

Az utolsó halak közt még sügér is akadt


Fotók: -Györfi Zsolt / Péter Szilárd / Gotthárd Ferenc Alpár-
Szöveg: -Gotthárd Ferenc Alpár-

 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#62012.04.22 19:48
Ferenc
 Örvendek, hogy tetszett :)
#52012.04.22 14:12
dunaimisi
Élvezettel olvastam
#42012.04.20 18:02
Ferenc
 Kösz Dakk :)
#32012.04.19 12:06
dakk
Kellemes kikapcsolodast nyujtott szamomra ez a beszamolo. Gratula.
#22012.04.17 14:55
Ferenc
 Hja, ha ők is úgy gondolják. Várom haza a gépet, és indulok :)
#12012.04.17 13:03
Horcsoghorgasz
Ma ejjel megrecsegtetheted a pálcád egy harival. 

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb