Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Bestiák a kifolyónál

Legyezés 2012. Június 01. Péntek

Olyan tuti legyes vizeken is, mint a boszniai Klokot folyó, könnyen futhat bele az ember egy végzetes betlibe, ha nem képes nagyon gyorsan változtatni a stratégián. Ez a víz korábban könnyen adta a halat, jóformán bármivel lehetett fogni, ha elég sokszor dobtuk vízbe. Ezen a napon viszont hiába eregettem a legjobb nimfákat, halott volt a víz.

    A pisztrángtenyészde kifolyójánál álltam, itt mindig sok hal gyűl össze. Amikor cserélik a vizet a medencékben, elhullt ivadékok ezrei mennek a mosóvízzel a folyóba és a tekintélyes méretű szivárványosok éppen erre várnak. Előbb arra gondoltam, hogy persze könnyű kaja ez, de nem lehet annyira jó, hogy időnként ne kívánják meg az én nimfáimat is… Két óra eredménytelen horgászat után gondolataim kezdtek az elhullt kishalak felé kalandozni, amelyekből néhány ott lebegett a vízszélben. A szivárványosok is ott szobroztak a lábam előtt, de nem mozdultak rá semmire. Csakis a döglött kishalakra.

A rövid nimfázás halott ügynek tűnt

Ilyen döglött kishalakat hozott a tenyészde kifolyója

    Már nem volt kétséges, hogy félre kell tennem minden nimfás tervet, és kizárólag a lebegő kishalakban lesz a megoldás. Kiborítottam a sztrímeres dobozt, bármit adtam volna egy fehér wolly bugger-ért, vagy bármi hasonlóért, ami éppen úgy lebeg a vízben, mint a tenyészdéből kimosott apróhalak.
    Volt nálam egy fekete vízálló filctoll, azzal csíkoztam be pár világosabb sztrímert és nekifogtam kísérletezni. Eleve a kifolyó vizébe dobtam, és innen sodortattam horgomat a pisztrángok elé. Mondanom sem kell, hogy az első próbálkozásaimon minden nagy pisztráng csak mosolygott, egyesek hangosan röhögve álltak félre a sodródó horog útjából.
    Tovább kerestem dobozomban azt a legyet, ami legalább a vízben hasonló képet ad, mint a táplálékhal, és az első durva hozzányúlás győzött meg arról, hogy jó irányba tartok! Persze, valami még nem stimmelt, mert igen óvatosan nyúltak horgomhoz, miközben a sodródó kishalakra folyamatosan rákavartak a bestiák, nemegyszer a frászt hozva rám. Eszembe se jutott abbahagyni a kísérletezést – nincs megfoghatatlan hal! – mondogattam magamnak. Különben is, két napig itt leszek és tényleg nincs más dolgom.
    Ahogy alkonyodott, egyre több hal jelent meg a kifolyónál, nem csak szivárványosok – volt pár sebes meg pér is köztük. Mondanom sem kell, hogy mind kapitális méret, remegett a lábam rendesen! Pár nagyobb halat próbáltam közvetlenül megcélozni, a szájuk előtt cincáltam a legyet, de nem érdekelte őket. Már kezdett derengeni, hogy ezek a halak valószínűleg véletlenül fognak „mellényúlni”, ha nagyon belefeledkeznek a habzsolásba és elég sötét is lesz már.
    Nem zavartam őket. Inkább türelmesen megvártam, amíg újabb döglött kishalak érkeznek a csövön. Látványosan forrni kezdett a víz, és tudtam, hogy ez az én percem! Orvul a kishalak közé dobtam a legyet és így engedtem a folyóba. Időm se volt követni a dolgokat, máris egy brutálisat akasztottam, majd’ elejtettem a botot! A horog tökéletesen akadt, és a jó erőben lévő szivárványos elkezdett lefelé vágtatni. Éppen a csendesebb mélység felé tartott, aminek szívből örültem – itt könnyebb lesz megszelídíteni és meríteni is! Gyorsan lerendeztem a halat, hogy mihamarabb visszaállhassak a helyemre. Úgy tűnt, megtaláltam a megoldást és most jönne a szórakozás ideje! A döglött kishalak folyamatosan jöttek, ismét közéjük engedtem a legyemet, és ahogy az a folyóba ért, három rávágás is érkezett egymás után – nyilván egyikhez se voltam elég gyors...
 

Megakadt a jószág!

Már csak annyi a dolgom, hogy szépen rövidítsem a köztünk lévő zsinórt

Lusta voltam elővenni a merítőt, de rájöttem,
hogy félkezes markolásban még nem vagyok elég jó...

Végül mégiscsak összejött a fotó!


    Újabb úsztatás, ekkor kivált a pisztrángok közül egy gizda siheder és leverte a legyemet. Azonnal meg is bánta, sírva szaladt a zsinór végén, de szüksége volt a közbenjárásomra, hogy végleg megszabaduljon a horogtól.
    Egy idő után a pisztrángok kiszúrták a legyemet, már messziről leszkennelték, hogy kamu a cucc és nagy ívben kerülték. Gondoltam, ideje megnéznem a kifolyó alatti gödröt is, ott talán lesz még pár gyanútlan hal!
    Leengedtem a horgot, hogy bukdácsoljon a köveken, így nem halad olyan gyorsan. Szivárványosok villantak meg a félhomályban, de a légy nem kellett nekik. Egyszer mégiscsak odanyúlt valami és rövid tusakodás után meglepetten ismertem fel: kapitális pér! Őszintén szólva, soha nem volt dolgom ekkora pérrel, se azelőtt, se azután… Simán volt másfél kiló! Nagy barna hátát felfektettem a vízre, és így hagytam, hogy sodródjon a csendesebb részek felé, ahol meghálózhatom. A pér gondolt egyet, és nekiszaladt a sodrásnak, a vastag tizennyolcas előkével (!) sírva mentem utána. Éreztem, hogy képes lesz leszakítani, ha nem vigyázok eléggé. Nagy nehezen ismét magamhoz édesgettem, ekkor meg lefelé indult el, olyan sebességgel, hogy nem tudtam elég gyorsan adni a zsinórt utána… Derékig álltam a vízben. Kétszer is elővettem a merítőt, amikor elrobogott mellettem, de nem volt esélyem a merítésre. A hal egyre messzebb járt, és nem tűnt úgy, hogy fáradni szeretne… Vadul rázta magát, aztán egyszer csak megkönnyebbült a zsinór – kiakadt, vagy kiszakadt, nem tudom. Elcseszte az egész estémet! Nagyon szerettem volna ezt a pért! Jobban mint az összes pisztrángot a folyóból. Azóta sem tudom kiheverni ezt a veszteséget.

Ez volt az első prototípus. Sajna a vízben nem lebegett elég jól,
és a színe sem volt az igazi

Ezt legalább megnézték közelről, de ez sem volt az igazi

Ez volt a tuti befutó!


    Másnap hajnalban ott voltam a befolyónál. Feltettem a polarizáló szemüveget és úgy pásztáztam végig a folyót. A pisztrángok ott voltak a befolyó körül, nyugodtan várták a következő „szállítmányt”. Sajna nem láttam péreket, pedig titkon reménykedtem az előző esti halban, vagy egy hasonlóban.
    Beengedtem a legyet a halak közé, és ezúttal nem kellett annyit imádkoznom – rögtön megütötte egy bestia. Kemény kézzel tartottam a szivárványost, nem örültem, hogy szétpancsolja a pályát. A hal viszont keményebbnek bizonyult, mint saccoltam – úgy tűnik, folyamatosan alábecsültem ezeket a halakat. A pisztráng nekiugrott a sodrásnak és eltűnt a ködben. Csak az idegesen lüktető zsinór jelezte, hogy megvan még! Gőzöm se volt, hogy mi legyen. Menjek utána, vagy szépen csalogassam vissza? A hal nagyon jó erőben volt, gyorsan eldöntöttem tehát, hogy érte megyek… A folyó közepén végre sikerült megszákolnom.

Másnap reggel így nézett ki a sodrás, nem vágytam rá, hogy beleálljak…

Inkább a szélében kapirgáltam, majd kimentem a partra

Megvan!

A merítésre már a folyóközepén került sor

Kecsendriléz, mese nincs!

Odafagyott a kezem, de ezért a látványért megérte!


A köd oszlani kezdett, és én ismét a kifolyó alatti gödröt szűrtem. A kapások abbamaradtak, a szivárványosok beljebb húzódtak – úgy tűnt, napközben kishalakat sem hoz a kifolyó vize. Betliszag volt a levegőben, de jobb dolgom nem lévén, eregettem a sztrímert. A tűző napsütésben teljesen váratlanul ütötte meg egy pér, majdnem kiugrott szívem a helyéről! Két kör után láttam, hogy sajna ez csak feleakkora, mint az esti hal, de örültem, hogy egy dolgot immár biztosan tudok: a pérek sem olyan ártatlan muslincaevő jószágok! Bizony néha odaütnek a nagyobb falatnak is. Nem lehetett véletlen az előző esti kaland sem.

Lassan felszáll a köd, elpárolognak a halak a környékről

Hiába megyek fel a kifolyókig – csend van

A folyó alsó szakaszai pedig gázolhatatlanok. A part mellett rögtön 3-4 méteres víz kezdődik

Búcsúpérem a sztrímerre


Pár tanulsággal lettem gazdagabb, ezzel vigasztalhatom magam. Túl azon, hogy helyes volt mielőbb félretenni a nimfákat és új megoldásokat keresni, sok érdekes dolgot megtapasztalhattam kedvenc halaim szokásairól. Mindent jól elraktároztam magamban és azóta ezerszer átgondoltam, hogy mit fogok tenni legközelebb, ha a kifolyónál megcsípi legyemet egy gigantikus pér, és friss erővel nekiszalad a sodrásnak… Résen leszek!


Fotók és szöveg:-Murányi Tóni-





Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb