Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Kevés pénzzel is elkezdhető, de hal nélkül nem megy

Horgászélet 2016. Április 30. Szombat
Stane Omerzu világviszonylatban is a horgász-idegenforgalom szaktekintélyének számít, előadása az Újvidéki Vásáron megtartott panelen hangzott el.

A sporthorgászás a legtömegesebb és a legelterjedtebb hobbisztikus tevékenység a földkerekségen. A hozzá nem értők kedvéért: a szabadban, a vízparton, a vízen űzött tevékenységről van szó, amely sajátságos felszerelést igényel.

A sporthorgászás a legtartósabb férfiszenvedély, és nemcsak hobbiról, hanem életformáról van szó. Mindezért a sporthorgászás hatalmas üzlet is. Európában – ide értve Oroszország európai részét is – negyvenmillió, az Egyesült Államokban nyolcvanmillió sporthorgász van, az ázsiai, a dél-amerikai, afrikai, ausztráliai adatok pillanatnyilag nem fontosak. De tudni kell, hogy ez a hatalmas néptömeg pénzt költ a szenvedélyére, és sokan közülük utaznak is. Csupán Európában évi szinten (!) 23 milliárd euró forog a horgászásban. Van, aki ezt tekintélyes összegnek tekinti, és van, aki elszalasztja az alkalmat, hogy belenyúljon ebbe a pénzeszsákba.

Stane Omerzu és egy ritka amúri csuka (Esox reicherti)

A fejlett horgászturizmus – általam körülírva és szabadon – a következőképpen bontakozik ki... Abban a régióban, amelyben fejlett a horgászturizmus, tiszták a vizek és egészséges őshonos halak lakják; a partjain élő emberek – amellett, hogy elégedettek és vendégszeretők – mindig készen állnak a vizek és a halállomány megvédésére, mert ebből élnek. Ahol ez megvan, ott bele lehet vágni a horgászturizmusba. Mert mi is az, ami a korszerű horgászturistát vonzza?

Elsősorban a hal, a horgászás és a természet. Ezen belül a horgászás feltételei (szervezettség, a horgászengedélyek beszerezhetősége, csónakbérlés, idegenvezető, rend a vízen, felszerelésvásárlás vagy -bérlés a helyszínen, csalibeszerzés, árak...). Csak harmadrendűen fontosak az étel és az ital, a szórakozás, valamint a természeti és kulturális nevezetességek. Tehát a horgászturisták is ugyanúgy költekeznek – esznek, isznak, szórakoznak, alszanak, üzemanyagot vásárolnak, belépőjegyeket váltanak... –, akárcsak az egyszerű turisták. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy az európai horgászturista 2,7-szer többet költ, mint a szimpla fizetővendég; a költekezési listán a második helyet foglalja el; elsők a hegymászók, a golfozók viszont csak a kilencedikek. Nem árt tudni, hogy a horgászturisták többsége jómódú középkorú férfi, aki megengedheti magának a költekezést. De horgászni is akar. Hal nélkül viszont nem kell neki semmi.

Miért kell fejleszteni a horgászturizmust? Azért, mert kizárólag tiszta környezetben alakulhat ki, ahol a hal is egészséges, meg az emberi kapcsolatok is. A természet módszeres és tartós kihasználása során a kamatból élünk, az alaptőkét érintetlenül hagyjuk. A horgászturizmus fejlesztése nem a természetes tartalékok felélését jelenti. Szerbiának hatalmasak a lehetőségei ezen a téren, és szinte teljesen kihasználatlanok. Csak érintőlegesen: változatos vizekben gazdag vidék, párját ritkító vendégszeretet; kitűnő konyha; rendkívül jó horgászok és a horgászáshoz való komoly elkötelezettség; világviszonylatban is jelentős műcsaliműhelyek; mérsékelt, könnyen megfizethető árak... Ezzel rendelkezik Szerbia. De! Rendetlenség, törvénytelenség uralkodik a vizeken, sem a vízkezelő, sem a halőr nem képes felvenni vele a harcot. A vizeket kirabolták, horgászkultúrát nem építettek... Aki sértve érzi magát a felsorolás miatt, számolja össze, mennyit keresett az ország a horgászturizmusból. Vagy mégis elégedettek az óriási lehetőségek mellett keresett kevéssel?

Érintőlegesen mondom, hogy a szlovéniai vizekkel gazdálkodó 64 egyesület közül tavaly az egyik – mindegy, melyik – csak a horgásztatásból kétmillió eurós bevételt valósított meg. Szlovéniában a vizek tisztaságának és a halállomány gazdagságának a megóvása hazafiasságnak számít.

Pedig Szerbiának minden feltétele megvan ahhoz, hogy virágzó horgász-idegenforgalmi vidékké váljon. Ez az iparág nem követel nagy beruházásokat. A horgászok ugyanis nem igénylik a luxust, a faluturizmust mindig előnyben részesítik az ötcsillagossal szemben. Ahhoz, hogy beinduljanak a dolgok, csupán a természetnek kell segíteni. Nem kötelező hazavinni és megenni minden horogra akadt halat. Be kell tartani a szabályokat, és minden szinten tudatosítani kell, hogy az orvhalászás bűntény.

A szerző és egy – Szlovénia horgászturizmusában nagy szerepet játszó –
dunai galóca

Több mint húsz éve járok Szerbiába, és szlovéniai horgászokat szoktam ide vezetni. Ma már csak egy olyan vízterület van – nem titok, az Écska melletti Joca-tóról van szó –, amelyet szlovéniai mércékkel mérve érdemes meglátogatni. A Drina már nem az, mert a szlovéniai galócaállomány immár gazdagabb. Szlovéniában nincs sok víz, ezért ami van, azt nagyon megbecsüljük. A márványpisztráng, valamint a sebespisztráng helyenként rendkívül gazdag állománya számít csemegének; a Savinján például egy és nyolc kiló közötti példányokat lehet zsákmányolni. A szabályok azonban annyira szigorúak, hogy még a szakállas horgok használata is tilos. De ezért fizet a vendég. Mert ha szigorúak a szabályok, akkor a vizekben van hal. Rend nélkül nincs hal, hal nélkül, ismétlem, nincs horgászturizmus.

- Stane Omerzu -
Forrás: www.magyarszo.com

Kiegészítésként annyit fűznék hozzá, hogy nálunk, Romániában sem jobb a helyzet. Gyönyörű vizeink vannak, mint például a Fogarasi havasok között csörgedező patakok, illetve az Európában egyedülálló Duna-delta. Vég nélkül lehetne sorolni tovább, és nem muszáj ennyire eltávolodni a vidékünktől. Lehetőségek volnának, viszont halak nincsenek, vagy ami kevés van, arra sem vigyáznak. Azonban ami van: szemét a vizekben és partján, környezetrombolás (mikro-vízierőművek, mederszabályozás) és halrablás. Az emberek sajnos úgy viselkednek, mintha nem lenne mit megenniük, és minden halat haza kellene vinniük, hogy ne haljanak éhen.

Amíg hazánk egy szigorúan védett halfaja így végzi ívás közben,
addig nem lesz javulás, hisz ez annak a jele, hogy nincs,
aki betartassa a törvényeket

Egy dolgot meg kell érteni, a horgászturizmus fejlődésével eggyüttjár, hogy van hal a vízben, és ez nem csak azoknak jó, akik pénzt kapnak a turistáktól, a horgászoknak is jó, hisz tudnak halat fogni, viszont be kell látni, mindent nem lehet megenni. A telepítésekkel nem gyarapítható a halállomány, csak fenntartható, de ez is csak bizonyos halfajok esetében, és bizonyos fokig. Addig a pontig, amíg a törvény értelmében bármilyen nagy halat haza szabad vinni, valamint a törvényeket nem tartják be, akkor hazánkban csak a magánkézben lévő vizeken fog létezni horgászturizmus. Nem kell egyebet tenni, csak más országoktól tanulni, lehetőleg pozitív dolgokat.  -Gothárd Ferenc Alpár-

Fotók: facebook





Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb