Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Őszi harcsák

Harcsázás 2013. Október 14. Hétfő
Az őszi idő beköszöntével elérkezik az igazi ragadozóhalas szezon. A kishalak kezdnek bandákba tömörülni a víz hűlésével és más régiókba vonulnak, mint ahol a melegebb hónapokban tartózkodtak. Ha a ragadozók táplálkozni szeretnének, ezeket a helyeket kell felkeresniük. Nem csak a csukák, süllők lesznek aktívabbak, hanem a harcsák is. Ők a téli szűkös hónapokra készülnek, ugyanis a legtöbb ragadozóhallal szemben ők kevésbé aktívak a fagyok beköszöntével, ezért rendesen fel kell tankolniuk. Ebben az őszi időszakban valósággal zabálnak, és ezt többnyire a fenék közelében teszik, elsősorban rákokra vadászva. A rák könnyű préda, de természetesen a halat sem vetik meg. Tapasztalatom szerint ilyenkor a halakat is szívesebben ragadja el a fenék közelében, ezért a csalit is ott kell felkínálnunk, ha eredményeket szeretnénk, és erre talán a legjobb módszer a bójázás.

Nemrég megpróbáltam kihasználni a harcsák mohóságát, és szerencsére sikerrel jártam. Igen szép eredménnyel zártam a kalandot, és az összes halamat a bójás módszernek köszönhettem. Sajnos, a módszernek van egy kis hátránya, mindenképp csónakot igényel, hisz be kell hordani, tehát időigényes technikáról van szó. Én sajnos legutóbb eléggé megkésve érkeztem a tópartra egyéb teendőim miatt, a behordást már teljes sötétségben végeztem el, de ennek ellenére már az első próbálkozás alkalmával 2 bajszost is elcsíptem.

Ez a kitartás jutalma

Az első páros

Picivel túl a 17 kilón

Többféle változata is létezik a bójázásnak, más-más kiegészítőkkel, amelyeket olykor elég borsos áron lehet beszerezni, de a működési elv ugyanaz. Én a lehető legminimálisabb költségvetésből igyekeztem megalkotni az általam horgászott vizekre a leghatékonyabb összeállítást.
Elsősorban szükség van valami súlyra, ami a szereléket egy helyben tartja. Felejtsük el a pár száz grammokat, kilókra van szükség. Jó megoldást jelent egy nagyobb kő, vagy akár a térkő is. A súlynak használt kőre, kábelkötegelő segítségével ráerősítek egy nagyobb forgókapcsot, vagy csak forgót, kapocs nélkül. Ehhez a forgóhoz kötöm hozzá a minimum 0,90-es monofilt, ami nagyjából egy - másfél méterrel hosszabb, mint az adott vízmélység. Ezen a madzagon lesz elhelyezve a bója.

Jelentős súlyra van szükség

A monofilra felhelyezem a bóját, ami egy 2 – 2,5 literes műanyag flakon. A flakonra két, 8 - 10 centis gubancgátló csőből vágott darabot ragasztok. A leggyorsabban ragasztószalaggal lehet ráragasztani, de idővel a víz fellazíthatja ezt, ezért rá is lehet kötözni régi fonott zsinórral vagy valamilyen madzaggal, és odaragasztani vízálló ragasztóval. A gubancgátló csöveken átfűzöm a súlyra erősített vastag monofilt, úgy, hogy a palack szája lefele nézzen. Ezt követően egy ütközőt helyezek a damilra. Ezt lehet készíteni cérnából, vagy egyszerűen egy kis darab gubancgátló csövet teszek, amelybe egy gyufaszálat dugok, így stabilan megszorul. Ezzel az ütközővel állítom be, hogy a bója milyen távol legyen a súlytól. Érdemes a pontos vízmélységre ráhagyni legalább fél métert, és itt ütköztetni a műanyag palackot. A mono szabadon maradt végére egy újabb kapcsot erősítek, amelyhez majd a vékonyabb damilt kapcsolom, ami elszakad bevágás, illetve kapás esetén.

A bójának használt műanyag flakon

A bója része a fent említettekkel el is készült, a bot felszerelése a következő lépés. Talán a horgokkal kezdem. Igen, horgokkal, ugyanis kettőt használok, egy erős, de nem túl nagyméretű háromágú horgot, és egy 8/0 – 10/0 –ás izmos egyágú horgot. Mindkét horognak elég erősnek kell lennie, hogy kibírja a harcsaállkapcsok erejét. A háromágút kötöm legalul, és ezután következik az egyágú, úgy, hogy tudjam állítani a két horog közti távolságot. Az egyágú horog fülén átvezetem az előkének használt zsinórt, és a szárán egy fonott zsinór darabbal összekötöm őket egy egyszerű -horogkötésnél is alkalmazott-  csomóval. Így elég stabilan áll, és lehet csúsztatni a csalihal méretéhez igazodva. Régebben szelepgumit használtam, felfűztem a horog szárára és azon vezettem át az előkét, de fárasztás közben ez mindig elszakadt, a zsinórral összekötött variációnál viszont nincs probléma. Még egy fontos dolog, ha tehetem, és persze nem unom, akkor visszavarrom a harcsázó előkét, nem csomózom, így strapabíróbb és szebben is mutat. Az előke másik végére egy masszív forgót kötök, csakis kapocs nélkülit. Ehhez fog csatlakozni a főzsinór.
Ha már a horgoknál tartunk, akkor a csalizási módot is leírom. Az egyágú horgot a csalihal hátuszonya mögé akasztom, így a hal orral lefele fog lógni nyugalmi helyzetben, ez folytonos mozgásra készteti, illetve így nagyobb az esélye, hogy orral előre szippantja be a harcsa. A hármashorog egyik ágát a csalihal tarkójába, vagy a melluszonya tövébe akasztom, így biztosabb, hogy valamelyik horog megakad a harcsa szályában.

Az általam használt horogkombináció

Csak kemény forgót használok

A főzsinórra, mielőtt a harcsázó előke forgójához kötném, felhúzok egy forgókapcsot. Ehhez fog csatlakozni a szakadó damil. Ezt követően egy Full Stop ütközőt teszek, vagy ha nincs, akkor egy műanyag előkerögzítőt használok, úgy, hogy kétszer átfűzöm a kúpon a főzsinórt, majd betolom a biztosítékot. Ez az ütköző a mélység beállítására szolgál, illetve ez botlasztja meg a forgókapcsot, amelyhez a vékonyabb monofil csatlakozik, hogy ki lehessen spanolni a cuccot. Ezért is van nagy szükség a stabil ütközőre. Ezt követően felfűzöm a 150 gramm felhajtóerővel rendelkező úszót, majd a 100 – 110 grammos ólom következik és egy gumigyöngy, ami ara szolgál, hogy az ólom ne koptassa a csomót. Ezek után az előke forgójához csomózom a főzsinórt. A mélységet úgy állítom be, hogy a csalihal 50 – 60 centivel a fenék felett mozogjon.

Így néz ki a kész cájg…

…és az ütköző, felette a forgókapoccsal

A főzsinórt a bójával egy vékonyabb, 0,25 –ös monofillal kötöm össze, ami 2-3 méter, de akár 5 méter is lehet. Ez a damil szakad el kapáskor, vagy bevágáskor. A damil mindkét végére egy hurkot kötök, az egyik hurkot a 0,90 –es bója damilján lévő kapocsba akasztom, a másik hurkot az ütköző felett lévő forgókapocsba. A botot meredeken felállítom a bottartóban, és feszesre spanolom a szereléket. A módszer nagy előnye, hogy a zsinór a vízfelszín felett fut, így bátran fáraszthatunk, nem keverednek össze a madzagok.

A botot meredeken felállítom, kapásjelzőnek csengőt használok

Egy ábra az akcióban lévő szerelékről, hogy érthetőbb legyen

Remélem, sikerült elég részletesen leírnom, és néhányan talán kedvet is kapnak, hogy kipróbálják. Az őszi időszakban ez a módszer hozta nekem a legtöbb halat ez elmúlt évek folyamán. És nem csak ősszel eredményes, amikor távol a parttól a fenék közelében szeretném feltálalni a csalihalat a harcsáknak, akkor mindig ez az első. A mélyebb részeken a felszíni módszerekkel ellentétben nappal is hozhat harcsát. A legfontosabb, hogy olyan vízen horgásszunk, amelyben megtalálható ez a nagyragodozó.
A felszerelés egyéb részleteire nem tértem ki, viszont az természetes, hogy az édesvizeink legnagyobb halának a legkeményebb összeállítás szükséges. Kár alábecsülni az esélyeinket, hogy nem fogunk nagyot, jó a gyengébb cucc is, mert abban a pillanatban, mikor életünk hala az orrunk előtt hajlítja szét a horgokat, vagy az utolsó métereken omlik meg az orsó, netán szakad a zsinór, vagy a bot adja fel a harcot, akkor bánni fogjuk hanyagságunkat.

Amint már korábban említettem, a legutóbbi harcsahorgászatom alkalmával is ezzel a bójás módszerrel fogtam a halaimat, összesen 7 darabot, közel 106 kiló összsúlyban, ami számomra is kellemes meglepetés volt. Természetesen ehhez kellet egy olyan tó, ahol a harcsa nincs kárhozatra ítélve, hanem vigyáznak rá, és a legfontosabb, hogy a megfelelő technikát alkalmaztam, azaz a bójázást. És egyet ne feledjünk, a halat elengedni ugyanolyan élmény, mint kifogni, és talán a későbbiekben is visszatér hozzánk még egy emlékezetes küzdelemre.

Éjszaka érzik magukat igazán elemükben

Olykor viszont nappal is aktívak

Mindig lenyűgöz ez a látvány

Ki itt betérsz, hagyj fel minden reménnyel

Akárhányat fogok, mindig örvendek nekik

Két izmosabb példány, 17 és 18 kiló

Ehhez nem kell bővebb magyarázat, ki kell próbálni, jó érzés elengedni is

Egy orrhegyes akadás

A horgászat két utolsó bajszosa

A legnagyobb, pár dekával több mint 20 kiló


Fotók és szöveg: -Gothárd Ferenc Alpár-

 



Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#32013.10.18 15:15
Ferenc
 Kösz a gratulációkat! A tavat sajnos nem mondhatom meg.
#22013.10.15 14:06
Lehelvezér
Szép halak,gratula.Melyik horgásztó ez?
#12013.10.15 10:26
tibad
Gratula!a halakhoz es a cikkhez is!

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb