Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Ismeretlen terepen

Harcsázás 2012. Július 17. Kedd

A történet egy bojlis versenyen vette kezdetét, ahol „házi fotósként” kellett jelen lennem. A verseny három napja alatt volt idő bőven a beszélgetésekre. Béla barátommal (alias Kecske) a széken üldögélve beszélgettük át a kapástalan időszakot és úgy alakult, hogy szóba kerültek a harcsák, az én kedvenceim. Barátom nem volt annyira oda ezekért a nyálkás ragadozókért, de kíváncsi volt, hogy is zajlik egy ilyen horgászat.
- Te kicsi Goci (ez lennék én), van egy tó Tâncabeşten, ahová pontyozni szoktam járni, és van a tóban harcsa is. Bojlival néha fognak az emberek, meg kellene nézzük közösen a tavat.
- Mikor menjünk? -rögtön érdekelt a téma.
- Mondod az időpontot, hogy mikor jó harcsára, és mehetünk.
Hát így történt, hogy egy forró júniusi napon elindultunk a Bukarest közelében található, bojlis horgászok által közkedvelt, Tâncabeşt-i tóhoz.

Barátom telefonon egyeztetett a tó egyik tulajával, így előzetesben volt pár infóm, hogy a tó melyik részén botlottak a horgászok gyakrabban a harcsákba. A Google segítségét is igénybe vettem, kerestem pár légi felvételt a vízről, és próbáltam minél több információt összegyűjteni. A szerzett értesülések alapján még akadt pár szimpatikus rész a tó különböző pontjain, de végül úgy döntöttem, hogy a tulaj által javasolt partszakaszon helyezkedünk el, így ha betlivel végződik a túra, akkor legalább nem égek be annyira.
  Kora délután érkeztünk meg a partra, és rögtön a javasolt helyre kormányozta barátom az autót. 80 hektárnyi vízfelület ált előttem, jobban mondva 80 hektárnyi kihívás. Még sosem horgásztam egy tavon sem úgy, hogy azt előzőleg ne jártam volna körbe, ne szántam volna rá időt, hogy alaposan szemügyre vegyem az adottságait, de most szakítanom kelett a hagyományaimmal. Tudtam, ha körbejárom, egyrészt néhány órát elveszítek a felszerelés összeállítására szükséges időmből, másrészt biztosan találok más helyet, ami szimpatikusabb, és ez csak összezavarná a dolgokat. Így jobbnak láttam minél hamarabb a rendelkezésünkre bocsátott csónakkal felmérni az előttünk elterülő szakaszt. Gyorsan mélységet mértem több helyen, alaposan körbejártam az úszó sziget környékét is, amit igen ígéretesnek találtam. Különösebb mederegyenetlenséget nem véltem felfedezni, a maximum mélység 3 méter körül alakult, a sziget tájékán is bő méteres vizet találtam, így ez volt az egyes számú taktikai pont. Mivel négy bot használata volt megengedve, úgy alakítottam ki a stratégiámat, hogy kettővel a felszíni rétegben kínálom fel a csalit, természetesen a sziget közvetlen közelében, a másik kettővel meg a mélyebb szakaszokon, a fenék közelében próbálok szerencsét.
  Az este lassan ránk ereszkedett mire az utolsó bot is felcsalizva a helyére került. Barátom a pontyokat vette célba a felszerelésével. Elmondása szerint kissé tart a harcsáktól, így nem szívesen venné fel a harcot velük. Titkon bíztam benne, hogy a túra ideje alatt csak sikerül a harcsafóbiáját némileg elhessegetni, ha ráérez e csodás ragadozó által nyújtott fárasztás élményeire. Épp hogy elsimítottuk a parton a dolgainkat, hogy ne botorkáljunk a cuccokban a sötétben, mikor az egyik mélyvízi botomon gyengécske kapás jelentkezett. Bevágtam, az ellenállásból valami elvetemült süllőre gyanakodtam, de végül egy kölyökharcsát vehettem kézbe. Felnevettem – Immár nem égünk be, fogtunk harcsát.
 

Az első bajszos

  Hirtelen elhatározásomban úgy döntöttem, hogy bemegyek kuttyogatni egy kis időre, így alkalmam nyílik a „hallgatózásra” is. Talán kifigyelhetek valami tuti helyet, ahol a későbbiekben levadászhatok egy böszme jószágot. A víz szokatlanul csendes volt, rablást nem hallottam, így elkezdtem finoman kopogtatni a vizet. Mivel a mélység igen csekély volt, ezért még levegőt is csak lassan mertem venni, nehogy hullámokat keltsek a ladikkal, és elzavarjam az ott ólálkodó halakat. A 3 méteres vízben 2 méter mélyen kínáltam fel a csalihalat, és kissé hagytam elsodródni a csónak közeléből. Talán negyed órája üthettem a vizet, mikor egy hirtelen mozdulattal eltűnt az úszóm a felszínről. Próbáltam kontaktust keresni a hallal, de nem éreztem semmit. Csőröltem fel a zsinórt, de még mindig nem észleltem kapcsolatot a harcsával. Egyre gyorsabban tekertem a kint lévő madzagot, gyorsan fel is álltam, hogy jobban a helyzet magaslatán legyek. Ekkor pillantottam meg, amint a világítópatronom fénye átsejlett a vízen és egyenesen a csónak alá tartott. Ebben a pillanatban utolértem a bajszost, és rendesen odadörgöltem. Egy másodpercnyi kontaktust éreztem, amibe belebillent a csónak is, majd iszonyatosan örvényleni kezdett a ladik alatt a víz. Tudtam, éreztem, hogy hatalmas halat puskáztam el, legszívesebben felkiáltottam volna bánatomban. Amint visszatért a normális szívverésem, körbenéztem a csónakban, mérlegeltem az esélyeimet és ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg be sem tudtam volna emelni a ladikba egyedül, mert felborulok. Remegő kézzel új csalihalat akasztottam a horogra, és újra elkezdtem ütni a vizet. Nemsokára ismét kapásom volt, gyorsan lerántotta a dugót, majd az ismét a helyén billegett. Elvitte a kishalat. Újracsalizás, majd kezdődött elölről a műsor. Hamar elfogyott a 4 darab kárász, így a partra eveztem, hogy feldolgozzam a történteket, és beszámoljak társamnak.
  Egyelőre a parton nem történt semmi érdekes. A sziget közelében barátom halott egy rablást, így mindketten az oda helyezett botjaimat figyeltük. Talán 10 perce lehettem a parton, mikor eldurrant az egyik sziget környéki botom. Iszonyatos erővel próbálta valami behúzni a felszerelésemet, de keményen kapaszkodtam a nyélbe én is. Sikerült eltornáznom az akadós terep mellől a harcost, és keményen vonszoltam a part irányába. Míg felhúztam a kesztyűt a kezemre, addig Kecske kezébe nyomtam a botot, hogy ízlelgesse a harcsa fárasztását. Még semmit nem láttunk a halból, jó erőben volt a bajszi. Közben társam visszaadta a botot, hogy végezzem be, amit elkezdtem. Néhány erőteljes pumpálást követően a felszínen egy formás harcsa kígyózó teste jelent meg. Talán a harmadik kísérletre sikerült megragadnom az alsó álkapcsát, és a partra emelnem. Örömöm nagy volt, immár nem kellett tartanom a teljes kudarctól. Reggelig már nem volt több éhes harcsa a horgaim közelében, de összegezve az éjszaka eseményeit, egy erőteljes kezdést tudhattam magam mögött.
 

Végre egy rendes harcsa a horgon

Megvagy, nem engedlek!

Gondolom, nem szorul különösebb magyarázatra a kép

Nappal is megörökítettük

Még egy közös pillanat

Soha rosszabbat


  A nappali hőmérséklet kegyetlen volt, árnyékban is fullasztó volt a hőség, légmozgás meg egyáltalán semmi. Ez a meleg a halaknak sem kedvezett különösebben. A pontyok a felszínen sütkéreztek az amurokkal együtt. A bojlis cájgok érintetlenül pihentek az etetés környékén, csak délután érkezett arra egy eltévedt pikkelyes. Nem volt különösebben nagy, mármint a tó halállományához mérten, de végre úgy tűnt, hogy a pontyozás sem időpocsékolás.
  A harcsás kalandjaimnak gyorsan híre ment a közelben. A tulaj kérésre az egyik közeli ismerősével, Octaviannal, közösen terveztem csónakba szállni a kuttyogatáshoz, aki a harcsázás terén még az első lépések megtételével próbálkozott, így elkelt a segítségem. Természetesen az ilyen helyzetekbe szokott előfordulni, hogy elkussolnak a halak.
  Az est közeledtével a hőmérséklet végre kezdett elviselhetőbb lenni, de ezzel egyetemben a szúnyogok száma is megsokszorozódott, és belőlünk óhajtották beszerezni a lakomájukat. Szerencsére a gazda odaküldte egyik emberét, aki alaposan odapörkölt a szárnyas vérszívóknak, így nyugodtabban telt az este. A sötétség leszálltával a pontyok mocorogni kezdtek, így barátom kapásjelzői is dalolásba törtek ki. A dolog érdekessége, hogy mindenik hal bőven 10 kiló felett volt. Barátomat magára hagytuk a pontyokkal, és Octaviannal a tó közepe felé vettük az irányt, nekiveselkedtünk a kuttyogatós harcsázásnak.
 

Ilyen viszonyok uralkodtak. A viharból nem lett semmi

A bojli legalább tudott száradni

A boszorkánykonyha töredéke

Az első potyka

Tessék hazamenni

Rengeteg mocsári teknőssel találkoztunk,
még ilyen picikkel is

A tó felszíne rezdületlen, ideális kuttyogatni

Új társam nem épp a megfelelő felszereléssel várta a harcsákat,
de nagyon lelkes volt

Az egyik magányosan árválkodó stég

Lassan lebukik a nap

Repül a nagy ólom, ki tudja, hol áll meg…

Kora esti nyugalom

Dezodor a szúnyogoknak

A pontyok is mocorogni kezdtek


  Akárcsak előző éjszaka, ezúttal is süket volt a tó felszíne, egy árva rablást sem lehetett hallani. Szorgosan püfölni kezdtem a vizet, bíztam benne, hogy a tegnapi hal egyik kortársa talán megtalál, de sajnos nem így volt megírva. Néhány kapással megúsztuk, amit a kisebb bajszik számlájára írtam. Gondolataim a parton beélesített botok körül jártak, próbáltam felidézni, hogy barátomnak minden instrukciót megadtam-e, ha valamelyik harcsás cájgon kapás van. Reméltem, hogy távollétem alatt összeakad egy jobb bajszossal, és talán megfertőzi a harcsázás, legyőzi a harcsafóbiáját. Valamivel éjfél előtt mintha halkan hallani véltem volna a kapásjelzőm hangját. Nem sokkal később Kecske hívott telefonon, hogy a parthoz tornázott egy bajszit, de nem tudja partra venni, a szomszéd pontyos srác sem mer hozzá nyúlni. –Jövök. –mondtam nevetve.
  Octavian gyorsan a parthoz siklatta a csónakot az elektromotorral, kiugrottam kezemen a kesztyűvel és társam segítségére siettem. A hal megadóan tűrte, hogy állon markoljam, így sikeresen a partra segíthettem a ragadozót. Mindketten boldogok voltunk. Lemérlegeltük a halat, 22 kilót nyomott a mérlegen. Gyorsan megörökítettük a fenevadat, majd mihamarabb visszaengedtük otthonába.
  Barátom lelkesen mesélte, hogy a középső botom erősen bólogatni kezdett, mire ő bevágott, derekasan megráncigálták egymást, élménydús küzdelem volt. Immár sokkal barátságosabban viseltetett e nagytestű ragadozó irányában, már csak a kiemelés körüli problémákkal kell megbarátkoznia és teljes lesz a kép. Láttam a tekintetében, hogy magával ragadta valami, amit csak azok értenek, akiket megfertőzött a harcsázás. Én már tudtam, amire ő csak ekkor kezdet rájönni, hamarosan ő is keresni fogja ezeknek a nagybajszúaknak a társaságát. Sajnos ezzel a harcsakalanddal zárult is az éjszakai események sora, reggelig nem borzolta kedélyeket semmi.
 

Ez volt az a pillanat, amikor barátom megtért,
csak még nem tudja

Én is beszálltam a pózolásba

A főszereplő szabadon

  Az utolsó éjszakánk csak csonka éjszakának ígérkezett, mivel barátomnak reggel 8-kor jelenése volt, ezért legkésőbb éjjel 2-kor el kellett indulnunk haza. A nappali órák már ennek a szellemében teltek. Összepakoltuk a cuccainkat, elpakoltunk mindent, ami felesleges volt, csupán a horgászbotok maradtak beélesítve. A nagy pakolás közepette társam kapásjelzője feljajdult.
-Ez a tied. Fogj egy rendes pontyot te is a felszerelésemmel, mivel én az elmúlt éjjel a te botoddal fogtam egy szép halat. –adta át kegyesen a fárasztás jogát.
Kissé vonakodtam elfogadni, félve attól, hogy élete pontyának a kifogásától fosztom meg, de végül ráálltam a dologra. A 0,25-ös damilon erősen fölényben volt az első menetben a hal. Egyre jobban kezdtem félni, hogy beigazolódik félelmem, miszerint egy kapitális pontytól fosztom meg barátomat. Néhány perc elteltével, a parttól mintegy 70 méternyire megmutatta magát az ellenfelem. Egy harcsa volt! Kecskével egyszerre kiáltottunk, hogy harcsa, és nevetve jegyeztük meg: miszerint amihez nyúlunk, „harcsaszagú” lesz. Csónakba szálltunk, hogy könnyebben menjen a dolog. A hal néhány kitörési kísérletét meghiúsítva végül rámarkoltam az alsó álkapcsára és a ladikba emeltem. Örömünk határtalan volt, immár egészen biztosra vehettük, hogy nem vallottunk kudarcot a harcsák terén.
 

Már bojlival is harcsát fogtunk

Az első „véletlenül” fogott harcsám

  Sajnos az esti programban már nem szerepelt harcsafogás, így az éjjel 2 órai indulás előtt nem volt mit fotózni, viszont így is sikerélményekkel megrakodva vettünk búcsút a tótól, a viszontlátás reményében, amikor már barátom is a harcsákat fogja üldözőbe venni a pontyok helyett. Így két szempontból is sikeresnek érzem a túrát, egyrészt harcsás téren nem volt betli, egy számomra ismeretlen vízen, másrészt sikerült barátommal megkedveltetnem a vizeink csúcsragadozóját.


Fotók és szöveg: -Gotthárd Ferenc Alpár-

 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#52013.04.06 21:41
Ferenc
 Aki elolvasta, az nézze meg ezt a VIDEÓT, a cikkben a 15. fotón, a  csónakban kuporgó srác fogta, aki akkor kezdett tanulgatni harcsázni.
#42012.07.23 11:11
Ferenc
 Kösz-kösz. Reméljük még lesz harcsa az idén :)
#32012.07.21 21:39
dakk
Szep volt fiuk!
#22012.07.17 21:30
kecske
 köszönjük köszönjük.........

#12012.07.17 20:27
Levente
Nagyon jo a cikk,gratula nektek

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb