Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Eső és sár

Harcsázás 2012. Április 27. Péntek

Napok alatt zöldre váltott a szürke táj. Csupán egy-két napsütéses délutánra volt szükség, hogy a fűzfákon kipattanjanak a barkák, és apró levelek jelenjenek meg az ágakon. A fű is szemmel láthatóan igyekezett minél magasabbra nőni a talajtól. Látván a természet gyors újjáéledését, elérkezettnek láttam az időt, hogy bevállaljam az első vízparton töltendő éjszakákat. Az éjszakai horgászatok nálam a harcsázást jelentik, értük hajlandó vagyok sok „őrültségre”.

A közelben lévő tavak közül a rugonfalvi kecsegtetett sikerrel, habár a harcsaállomány még nem túl idős, de szigorúan védik őket. A harcsahorgászat tulajdonképpen nincs megengedve a nagyközönségnek, ugyanis könnyen lába kelhet az éjszaka kifogásra kerülő bajszosoknak, és amint említettem a jelenlegi tógazda igen megbecsüli ezeket a csúcsragadozókat. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy évek óta ismerem a gazdát, no persze ő is ismer engem, valamint tud a harcsamániámról, és eléggé megbízhatónak talál, hogy „beeresszen” a nagybajszúak közé.
Konkrétan három éjszakát terveztem a horgászatra. Az időjárást figyelembe véve, egyesek szerint nem voltam egészen normális, hogy a bejósolt esőzések, valamint a hideg (éjszaka 2-4 Celsius fok) idő ellenére bevállaltam a túrát, méghozzá teljesen egyedül. Nem vagyok félős ember, magányosan sem félek az éjszaka sötétjében :).
Kora délután érkeztem a helyszínre, már előre beszerzett csalihalkészlettel indultam neki a kalandnak, így nem kellett az estig hátralévő időt a csali megfogásával elszöszmötölnöm, rögtön a jó helyek kiválasztására koncentrálhattam. Igyekeznem kellett, ha a közelgő eső előtt el akartam készülni. Hiába serénykedtem, a botok beélesítését szitáló esőben kellett befejeznem. A nyirkos idő sem szegte kedvemet, egyébként a tartós eső megnógatja a harcsákat is.
 

Komorodik az ég alja

És megérkezett az égi áldás


A borús időnek hála, korábban jött a sötétség a szokottnál. A harcsázásaim alkalmával az est leszálltával mindig magával ragad egy furcsa állapot. Éberebb vagyok, minden neszre figyelek, főleg amelyek a vízi élőlényektől származnak. Mivel látásomra ilyenkor nem támaszkodhatom (nem szoktam világítani, és még tüzet sem gyújtok, ezt meghagyom a „hétvégi” horgászoknak) ezért a füleimmel igyekszem „nézelődni”. Ilyenkor kissé úgy érzem magam, mint egy éjszakai portyán lévő ragadozó, az adrenalin szintem is magasabb a szokásosnál. Fokozott izgalmi állapotban (nem kell túlkombinálni) lestem a kopogó esőben a kapásjelzőket. A domboldalban lévő tanyáról beszűrődött a juhokon lévő kolompok hangja, néhány kutya hébe-hóba elcsaholta magát. A rétet tarkító bokrok valamelyikéből egy riadt fácánkakas rebbent fel, talán egy róka zavarhatta meg. A békák is elkezdték éjszakai koncertjüket. Nem szívlelem különösebben ezeket a kétéltűeket, gyerekkorom óta mérhetetlen ellenszenvvel viseltetek irántuk. Az éjszaka folyamán mégis szívesebben hallgatom őket, mint valamelyik magát horgásznak nevező egyén zenei ízlését, amit ki tudja miért, de az egész környék tudtára óhajt hozni a berecsegő hangfalakból, amelyek már-már kikívánkoznak a helyükről. Nos, az ilyen illetőket egy fokkal jobban megvetem, mint a kuruttyoló népséget.
Órákon keresztül hallgattam a vegyes koncertet, a kapásjelzőim nem zavartak be a hangversenybe sajnos. Éjfél után kezdett elnyomni az álom, küzdöttem ellene egy ideig, de olykor másodpercek is kimaradtak a képből. Bevackoltam az autóba, hátra döntöttem az ülést, résnyire letekertem az ablakot, és próbáltam pihenni egy keveset. Hajnali 5 órakor az egyik botom csengője ugrasztott ki a járműből. A hang után tájékozódva megleltem a botot, amelyen a kapás volt. Egy tisztességeset beakasztottam, de vajmi kevés ellenállást éreztem csupán.
–Mi a bánat, nem akadt?! –villant át az agyamon. Közben valamicske ellenállást megéreztem, nem tudtam, hogy egy süllő tévedt-e el, vagy kisharcsa harapott rá a csalihalamra. Hamarosan a fejlámpa fényében egy harcsakölyök tekergőzött. Gyorsan a partra segítettem, készítettem pár fotót róla, hisz mégiscsak az első harcsám az évben, majd meg is mértem a pontosság kedvéért, csupán 2 kiló volt. A hasa furcsán dudorodott. Tapintásra is kemény darabok érződtek a pocakjában. A kíváncsiságtól vezérelve a pontyzsákba tettem, hogy világosodásig kiöklendezze a gyomra tartalmát, és így fényt derítsek a táplálkozási szokására.
Nappal, mikor leellenőriztem a zsák tartalmát, a harcsácskám mellett két darab durbincsot, valamint egy vörösszárnyú keszeget találtam. Néhány nappali fotót követően visszatettem a tóba az ifjú jövevényt.
 

Néhány év, és félelmetes ragadozóvá növi magát

Nem ezzel a felszereléssel fogtam, csupán a kompozíció kedvéért fektettem melléje

Ezeket öklendezte ki

Nyomás haza!

A gólyahír már nyílik


A nappali órákban a csukák felé irányítottam a figyelmemet, több-kevesebb sikerrel, de nem is igazán törtem magam, csupán nem akartam teljesen tétlenül ücsörögni az éjszakáig hátralévő időszakban. Délután rendesebben megnyitották az égi csapokat, a permetező esőből, kövér cseppekkel potyogó esőzés lett, ami az esti órákban sem akart csendesedni. A kifáradt csalihalakat lecseréltem friss, virgonc uszonyosokra, és újraélesítettem a fegyvereket.
Az esőkabát alatt kezdett elviselhetetlen lenni a nyálkás idő, ezért az autóból figyeltem a kapásjelzőkre. Az esőcseppek kopogó hangja a bádogon megtette hatását, egyre andalítóbbnak hatott ez a zaj. Éjjel 11 órakor már laposakat pislogtam, a fáradtság kezdett legyőzni. Kiszálltam a járműből, hogy biztosítsam be a botjaimat, nehogy egy izmosabb példány magával vigye, ha netán elszundítok. Pár lépésre voltam a botomtól, mikor a kapásjelző lomha tempóban elkezdett emelkedni. Éppen elértem a nyelet, mikor koccant a bottesten a súlyos karika. Erőset bevágtam, és végre igazi ellenállást éreztem a másik végén a szereléknek. Rángatta a kezemben a szereléket, próbált menekülni, de kirohanásait hamar felőrölte a horgászbot. Elsőre stabilan állon markoltam, és a nedves fűre csúsztattam. Mire előkészültem a fotógéppel, az eső is elcsendesedett. Fogtam  jónéhány nagyobb harcsát már az évek folyamán, de ebben a tóban így tavasszal, számomra szép eredménynek számított ez a példány. Pányvára raktam, hogy nappal is készíthessek fotót róla, majd felbuzdulva a sikeren, tágra nyílt szemekkel lestem a kapásjelzőket, de nem történt semmi az éjszaka folyamán.
 

A 0,90-es monofilra kötött horgot rendesen beszippantotta

Még egyet így is

Nappali pózolás

Az időjárás továbbra is zord maradt


Reggel továbbra is maradt a szomorkás idő. A felhők a környező dombok tetejét karcolták, elég lehangoló látványt nyújtott. A nappalt szintén igyekeztem ellötyögni, hisz még volt egy dobásom, előttem állt az utolsó estém. Néhány testesebb bodorkát igyekeztem begyűjteni a délután folyamán, így eltekeregtem a botok mellől. Sikerült összekaparnom a szükséges mennyiséget, és visszasiettem a magukra hagyott harcsás botjaimhoz. Kapás nem volt egyiken sem a távollétem alatt, így a cuccaim rendezgetéshez láttam. Időközben a felhők szétoszlottak, és a nap is kisütött néha-néha. Jólesett, hogy végre nem esik az eső, így is elég sarat dagasztottam már, nem hiányzott még több víz a fellazult talajra. Igen elszórakoztam, mert nem vettem észre a kapást, csupán rutinból néztem szét, mikor az egyik úszómat nem találtam. Gyorsan a bothoz siettem, szerencsémre rajta volt még a hal, így bevágtam, és gyorsan kitornáztam a bokrok közül a bajszit. Furcsa púpos hátú példány volt, így el is kereszteltem Quasimodo-nak a Notre Dame-i toronyőr után. Őt is megörökítettem, majd visszaengedtem a tóba.
 

Púpos hátú harcsám

Közös fotó,…

…majd irány haza

Friss hajtások

A késő délutáni órákra szép idő kerekedett


Nagy reményekkel készültem az utolsó éjszakára, de valamivel nem számoltam. A frissen érkezett szomszédjaim a sötétség beálltával jókora tüzet gyújtottak, ami kivilágította az általam horgászott szakaszt is. Mivel a felszín közelében voltak a csalihalaim, így nem volt egy harcsa sem, amely a fénnyel dacolva rávetette volna magát a horgaimra. Köztudott, hogy a harcsa kerüli a fényt, így csak a csodával határos módon foghattam volna.
Az ilyen nagyméretű tüzek gyújtása horgászat közben egy értelmetlen berögzülés az emberekben. A kempingekben megértem, hogy a hangulat kedvéért gyújtanak néha ily nagyméretű tüzeket, de horgászat közben,… felesleges és értelmetlen. Az ősemberek idejében volt szerepe a tüzeknek éjszaka, távol tartani a ragadozókat, amelyek az emberhústól sem csömöröltek meg, de ezeknek a fiúknak nem kellett tartaniuk a vadaktól, talán ők ezt nem tudták. Gondolom azt sem tudták, hogy az erős fény zavarólag hat a halakra, talán nem világosította fel senki őket. Reggel nem tudtak beszámolni nagy eredményről, a tűzgyújtás előtt fogtak egy halat, és azzal maradtak reggelig, talán legközelebb elgondolkodnak eredménytelenségük okán. Egy dolog azonban dicséretes, legalább nem bömböltették a zenét.
Az éjszakát nyugodtan átaludhattam, nem kellett kapástól tartanom. Reggel frissen ébredtem. A hajnali pára beborított mindent, így volt miben gyönyörködnöm, valamit a tógazda fogott egy kisharcsát a mélyebb szakaszon fenekezővel, így azt is megcsodálhattam.
 

Ezen a kivilágított területen voltak az én harcsás cájgjaim. Nem csoda, hogy kerülték a fényáradatot

Reggeli ébredés

Mindent beborított a pára,…

…mondom, mindent

Kora reggeli kisharcsa

Barabás Zoltán tógazda, és a kis bajszos

Majd ő is megnő

A szárcsa is élvezte a napsütést


Az utolsó éjszakát leszámítva –annak ellenére, hogy ezen az egy éjjelen nem esett az eső–, kellemes élményekkel tértem haza. Már fejben a következő túrára készülök, és talán a harcsák is a kegyeikbe fogadnak. Valamint reménykedem benne, hogy nem lesz egy hasonló méretű tüzet gyújtó társaság.


Fotók és szöveg: -Gotthárd Ferenc Alpár-

 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#72012.05.21 22:09
Ferenc
 Szép, csak nem nálunk van sajnos :)
#62012.05.18 23:33
redbaron
http://www.youtube.com/watch?v=wsIkAB9mI6w&feature=related
#52012.04.28 16:21
Ferenc
 Abból a vízből a 2.0 -ásra készülök az idén, azaz a 20 kilóra 
#42012.04.28 16:18
Ferenc
 Kösz Dakk, lesz még és még tovább is,...remélem
#32012.04.28 13:59
dakk
Szep volt Ferenc!!!
#22012.04.28 12:03
Ferenc
 Kösz Técsi. Néha bizony elég kellemetlenek a kempingesek, az bizonyos, hogy a horgászat jobb lenne nélkülük.
#12012.04.28 08:22
Técsi
 Szép halak, gratula! Sajnos a dolognak az a része is igaz, hogy nagyon sok a horgászatot zavaró társaság, tevékenység és jó volna már eldönteni, hogy horgásztónak vagy diszkó-kempingnek marad ez a gyönyörű tó, ugyanis a kettő együtt nem megy.

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb