Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Bajszosok a sötétben

Harcsázás 2012. Június 29. Péntek

Még adós vagyok egy harcsahorgászat beszámolójával, aminek ideje eleget tennem. Tehát, akik érdeklődéssel várták az események elmesélését, azoknak nem kell tovább várakozniuk.
  Egy áprilisi viharral vette kezdetét a történet. A kora esti órákban erős széllökések közepette indult a sejhaj. A kezdeti fázisban még kacérkodtam a pergetéssel, de idővel már a talpon maradás is nehezen ment a viharban, nemhogy a műcsali bedobása. A vizet rendesen felkorbácsolta a szél, ezért kétségtelen volt, hogy a gonosz idő elvonulásával a halaknak is megjön a kapókedve, ugyanis az áramlatok biztosan kimozdítják őket nyugalmi helyzetükből.

  Egy kevés csapadék is esett, jéggel kombinálva. A szél azonban nem viccelt, a hálóban raboskodó - csalihalnak szánt - kárászokat mindenestől a partra borította. A tó kisebb halait is partra mosta a víz, volt bőven ökle, vörösszárnyú, sügér, durbincs, géb és hasonló sorsra jutott a rákok egy része is. A szél elcsitulásával rendeztem a soraimat, és a partra vetett állatokat igyekeztem visszajuttatni a vízbe. Lassan az alkonyat is rám ereszkedett, a borongós idő miatt kissé korábban a szokottnál. A békák is előkerültek, hangos koncertbe kezdtek. Iszonyatos hangzavart produkáltak. A kíváncsiságtól vezérelve, hogy melyik kétéltűfajta képes erre a ricsaja, nekiláttam felkutatni az elkövetőket. Mivel nem kedvelem különösebben a békákat, ezért a hang forrása rejtély volt számomra, addig a pillanatig, amíg az első hangoskodót meg nem pillantottam. Egy zöld levelibéka volt. Ez az egyetlen kuruttyoló, amelytől nem ráz ki azonnal a hideg, valamiért őket képes vagyok elviselni, sőt még megfogni is. Tehát ezekből a kis zöldségekből egy átalvetőnyi mennyiség mászkált a part menti sekély vízben, és teli torokból ordibált. Amilyen kicsi, olyan nagy a hangja, elképesztő hangzavart produkáltak.
 

Egy kicsit fújt a szél

Az egyik hangoskodó

Ez a példány megszeppent, mikor szembe vakuztam

Ő is elhallgatott


A vastag felhőréteg miatt hamar leereszkedett a sötétség, így a harcsák is igen hamar elkezdték az esti portyázást. Már kilenc órakor kapásom volt. Szerencsésen meg is akasztottam a támadót. Erősen védekezett, de én sem hagytam magam, minden erőmmel húztam, hiszen rengeteg akadó volt, ahová menekülhetett. Egy darabig engedelmeskedett a húzásnak, ám egy idő után nagyon megmakacsolta magát, és csak nagy erőfeszítés árán tudtam közelebb tornázni magamhoz. Mikor a part közelében a fejlámpám fényében felsejlett a vízben egy hatalmas árnyék kissé megszeppentem. Valószínűtlenül nagy volt. -Ekkora hal nem lehet a tóban. –futott át az agyamon.
Pár pillanat múlva mindenre fény derült, egy hatalmas fatörzset húztam a hallal együtt. Félúton sikerült bebogozni magát a rönk egyik ágába, ezért volt olyan nehezen irányítható. Szerencsére a felszerelésem mindent kibírt, így sikeresen partra segíthettem a formás bajszost. Alig köszöntött rám az este, megvolt az első halam. A folytatás azonban nem volt ilyen parádés, nem volt több jelentkező az éjszaka folyamán.
  Reggel locsogásra ébredtem. A partszéli részeken bőszen ívtak a kárászok. Igen testes jószágok kergetőztek a fűszálak közt, ezért nem is reménykedtem, hogy az ívó halakra rááll valamelyik harcsa. Amúgy sem jellemző, hogy a kárászívásokon tiszteletét tegye, de azért szemmel tartottam őket.
 

Az akadás jobb nem is lehetne

Teljes hosszában

Nappal is megörökítettem

Csúcsragadozó

Menj,…

…és gyarapodj

A kárászok elkezdtek ívni

Mindenütt tolták a vizet, miközben a nászukat járták


A nappali órákat szemlélődéssel töltöttem. Igyekeztem kifürkészni, hogy melyik partrészeken készülődnek ívásra a keszegfélék, hisz itt számíthatok majd a bajszosokra is. A kora esti órákban pergetéssel indítottam azokon a szakaszokon, ahol a legnagyobb volt a kishalak intenzitása.
  Csendben teltek a percek, csak a snecik locsogás hallatszott, sehol egy rablás. Már feladni készültem a dolgot, mikor a lábam mellett egy süllő hevesen odavert a kishalak közé. A frászt hozta rám a rablásával. A csendhez szokott a fülem, így nem csoda, hogy összerezzentem a hang hallatán. Sajnos ez a süllő is odébb ált, nem találtam a jelenlétére utaló jeleket, így egy idő után én is felhagytam a hely vallatásával. Átsétáltam egy másik ígéretes partrészhez, ahol a kishalak is aktívabbak voltak. Hamarosan felcsendült itt is az első süllőrablás, majd nemsokára a második is. Mivel a felcsatolt wobbleremet kissé nagynak találtam, hogy a süllőt becsapjam, ezért a dobozomban egy süllősebb wobbler után kajtattam. Az újonnan felcsatolt műhallal már jobb esélyekkel indultam a tüskéshátú után.
  Szorgosan dobáltam a hét centis műcsalit, de nem volt érdeklődő, sőt mi több, rablást sem halottam többet. Feszültem figyeltem minden jelet, bízván benne, hogy visszatér még a ragadozó. Idegesen ugrottak szanaszét a kishalak, valaki a mélyből intézett támadást ellenük. –Végre, visszajött a süllőm! –és már lendítettem is a wobblert. A második dobást követően kemény rávágást kaptam, rögtön világossá vált számomra, hogy nem a várt tarajost akasztottam meg. Harcsába akasztottam a wobbler horgait. Kissé idegesen fárasztottam, hisz a horgok nem éppen a bajszosoknak voltak szánva. Nem engedhettem, hisz a közelben több csutak is meredezett a víz alatt, amelyet a halam is ugyanolyan jól tudott, mint én. Rövid pórázon, izomból ment a harc. Nagy fröcskölést, pancsolást rendezett az ellenfelem, de szerencsémre a horgok bírták a kiképzést, így sikeresen pofán ragadhattam a harcsát. Nem volt egy bestia, de hatalmas pocakjával így is kilenc kilóig lendítette a mérleg nyelvét.
Mivel még volt mozgás a helyszínen, tovább kísérleteztem, de egy gyenge kapásnál nem jutottam többre, így kénytelen voltam ezzel a hallal zárni a horgászatot.
 

Az akadás szerencsére kitartott, és a horgok sem nyíltak meg

Pocakos jószág

Reggel is készítettem pár fotót róla

És közösen is pózoltunk

Majd visszaengedtem őt is


Ezzel a kalanddal zárultak is a tavaszi harcsázásaim, de szerencsére még itt a nyár, és van lehetőségem a harcsákkal randevúzni. Az első nyári harcsatúrámon is sikeresen túl vagyok már, amiről szintén beszámolok majd a közeljövőben.


Fotók és szöveg: -Gotthárd Ferenc Alpár-





Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb