Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Tréningezés kárászokkal

Finomszerelék 2011. Június 06. Hétfő

Reggeli teendőimet az egy barátom hívása szakította félbe. Egyik spiccbotomat szerette volna elkérni az unokaöccse részére. Lebeszéltük az átadás idejét, helyét és rögtön szögeztem is neki a kérdést: -Merre és mit? Így kezdte: -Ócfalván a bodorkákkal jól lehet szórakozni 3-4-es spiccbottal, valamint matchel jövöget egy-két kárász is. A telefont még le sem raktam, de már cikáztak a gondolatok a fejemben, hogy kivel, mivel, hogyan tudnék lejutni a tópartra, egy kis szórakozásra. A telefon névjegyei közt, egészen Ferenc barátom nevéig görgettem a listát. Ő az, akire mindig lehet számítani. Nem beszélve arról, hogy pont horgászni hívom. Nem kellet erősen győzködni, szerintem ő is nagyon toppon volt, hogy mehessen valamerre. Hamar alakult minden, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gyors halkaja- és csali beszerzés, egy kis válltáska, egy-egy spicc és matchbot, és máris az ócfalvi halastavak irányába gurultunk.

A tóparton rövid tanakodással eldöntöttük, hogy a sekély részt fogjuk vallatni. Az összeszerelés precízen és aránylag gyorsan ment. A legegyszerűbb módszereket alkalmaztuk. A távolság- és vízmélység mérés után, egy enyhe alapetetést lőttünk be a pikkelyeseknek, ami többnyire pelletből és csontiból állt. Kaptam valami új etetőanyagot, ami a Sensas Etangra hasonlított, abból kavartam körülbelül egy fél kilónyit, és egy 3 méteres spiccbotra szórtam rá, bodorkás reményeket táplálva. Nem volt nagy gond vele, mert hozta jól a halat, csak az állaga nem tetszett. Én szórakoztam a snecikkel, sügérekkel és bodorkákkal, Ferenc pedig kereste a kárászokat. Olyan 4 óra magasságában megtalálta őket az erdő árnyékában. Átcihelődtünk a kárászos pályára. A kárászok beindították a szunnyadó versenyszellemet bennem, mondtam is Ferencnek, hogy én kicsit gyorsítok a tempón, mintha versenyen lennék, amolyan edzésként. Itt volt egy kis bakija a nagy sietségnek, mégpedig, hogy otthon maradt a haltartó. Szerencsémre a halőr kölcsön adott egyet. Mindent kezem ügyébe helyeztem, ahogy éles helyzetekben szoktam, és kezdődött a tréning. Elővettem az újonnan szerzett matchbotomat, és azzal kezdtem nyomni, hogy némileg újra formába lendüljek. Mostanáig az izmaim is pihentek ilyen téren. Kezdtem csúzlizni a pelletet és a csontit felváltva, körülbelül 20-25 percig semmi nem mozdult rá. Meg is jegyeztem, ha ez fog menni a versenyen is, akkor rég kikaptam. Azonban, ahogy beállt kárász, jöttek egymás után szépen sorban, mint az óvodában. Hol merítették az úszót, hol kiemelték, hol meg csak oldalaztak vele, de a lényeg ugyanaz volt, folyamatosan volt kapás.
                            

Semmi más csak pellet, ez volt a tuti
    
És megvan!
    
Íme, ekkora

Akadt torkosabb is

Volt, amely csak kóstolgatta

Horogszabadító híján a csipesz is jól szolgált

Újabb karesz

Ez nem nyelte be
     

A szerelékem egyszerű volt, 16-os monofilból, 8+3-as wagler úszóból, és 12-es horogból állt. Valami történhetett az idők során az úszómmal, mert szegény barátom zsinórján folytonosan keresztül dobtam. Egyszerűen nem lehetett egyenest dobni, csak minden 3-4 -ikre. Már rendesen fel voltam háborodva, mikor a barátom kezébe nyomtam, hogy próbálja ki ő is. Neki sem ment könnyebben, vagy szebben. Versenyen nem igazán eredményes az ilyen dobálás, de én szerencsére nem versenyen voltam, és lusta is voltam kissé, az az igazság, ezért nem cseréltem le, és egész délután kínlódtam. Ez a tanulság helye, hogy más ne csináljon ilyent, mert nagyon meg fog gyűlni a baja. Akad azonban még egy elég bosszantó dolog, mégpedig a fűzfavirágról aláhulló szösz, ami vízzel érintkezve bosszantó csomókban tapadt a damilra. A szöszcsomók lepiszkálása elég hosszadalmas és bosszantó feladat volt, no de ezt is túléltem.
      

Idegesítő csomókban gyűlt a szösz
   

Kész élmény lepiszkálni
      

Egyik kárász a másik után, csak úgy pezsgett a víz az etetés helyén. Némelyik kárász nagyobb volt, másik viszont kisebb, egy pár darab kicsit ütött-kopott (az idő vasfoga, no meg persze a csukáké, és horgászok horga), míg mások olyan szépek, hogy modellt ülhetnének, vagy állhatnának, ahogy tetszik. Lassan a nap átbukott a domb másik oldalára teljesen, és más horgászok nekiálltak szedelőzködni. Mi sem akartuk, hogy túlórázzon a halőr miattunk. Egy gyors mérlegeléssel lemázsáltuk a fogott halaim súlyát, és bizony szép adag gyűlt össze. Pontosan nem tudom, hogy hány órát horgásztam, de körülbelül három óra lehetett, vagy valamivel több, az eredmény egész szépre sikeredett. Egész pontosan 4,98 kg kárászt és egyéb halat fogtam. A végét a történetnek már ki lehet találni könnyedén, a halakat visszaadtuk a tónak, összepakoltunk és természetesen hazajöttünk.
    

Kárászka

Szépen jövögettek

Kicsi de szép

Némely példánynak egészen feketés uszonyai voltak

A zsákmány

Hazamehettek
  

Sikerült kissé belerázódnom a közeledő versenyszezonba, kinyújtóztattam berozsdált karjaimat, és ami a legfontosabb, jól szórakoztam.



Fotók: -Gotthárd Ferenc Alpár-
Szöveg: -Péter Szilárd-






Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#62011.06.14 12:00
andoratti
a treningezes jo volt . de ugye nem a versenyre treningeztel?
#52011.06.09 22:08
dakk
Hallottam!!!
#42011.06.09 10:43
Horcsoghorgasz
Hát nagyon! De kérdezd meg Gocitól, hogy milyen volt a harcsázás. Az nagyon kemény volt. 1 bottal vagy 6-on horgásztunk.
#32011.06.08 23:31
dakk
Jo szorakozas lehetett!
#22011.06.07 21:29
jakab.alfred
 Szep karszok
joa cikked szili csak igy tovabb
g
Gratulallok;);):):)
#12011.06.06 14:17
macika
 

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb