Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Patakmustra - A kora tavaszi Nagy-Homoród

Finomszerelék 2011. Április 13. Szerda

Nem telt el egy napnál több a legutóbbi horgászatom óta, de már rontott a nyavalya a vízpartra. Nincs mit tenni az embernek életében, mint élni, aztán van, aki így fogja fel és van, aki másképp. Ha horgászatról van szó, engem egyszer ritkán lehet megállítani. Sokan vagyunk így szerintem. A legutóbbi horgászpartnerem is benne volt még egy szórakozásban. Valahogy ő sem tudott nemet mondani.

Egy szép napsütéses nap virradt ránk, ennél jobbat el sem képzelhettünk volna. A horgásztárs barátnője szállított a helyszínre. A recsenyédi gátnál szálltunk ki a kocsiból, hogy majd ott találjuk a paducokat és domolykókat. Amint az néha lenni szokott, az elméletet nem igazolta a gyakorlat. Ezúttal vagy rosszkor voltunk rossz helyen, vagy Fortuna istennő nem akarta kegyeit ránk szórni. Próbálkoztunk körülbelül másfél órán keresztül, de mintha hal sem lenne a patakban, annak ellenére, hogy etettük is őket. Mindent elkövettünk, de zsákutcába futottunk. Arra jutottunk, hogy a hellyel lehet a probléma, ennyire bénák nem lehetünk. Lassan elindultunk lefele. A remény maradt az utolsó mentsvárunk. Próbálkoztunk csaknem álló vízben, egy kicsit gyorsabb folyásban, szélvízben, középen, bokrok alatt, nyílt terepen, sekélyben, mélyben, mindenütt próbáltuk. Minden igyekezetünk ellenére egy kapást sem sikerült kicsikarni. Aztán csoda történt, az egészen kicsi vízben dobáltam, amikor a várva várt kapás jelentkezett. Egészen átmentem kaméleonba a gyors szívveréstől. Amikor már jól a szájába vette és eliramodott vele, egy kis pöccintéssel akasztottam a horgot a szájába. Nagy meglepetésemre egy baba méretű domolykó fickándozott a horgon.

 

A nap első hala

A várva várt reménysugarak megvillanni látszottak. Próbálkoztunk még egy jó ideig, de hiába való volt az igyekezet. A patakon is lassan haladtunk lefele, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy elértük Homoródszentpált. Tudtam, hogy a híd felett mindig eredményesen lehet horgászni. Sietősebbre vettük az iramot, mintha lekésnénk valamit (délután ez majdnem meg is történt). Egészen az alsó felében próbálkoztunk, ahol a víz alig folyt. Egy pár marék kaja után máris huzigáltak a halacskák. Küszök voltak, méghozzá a szélhajtók. Nem érdekelt minket különösebben, hogy mi van a horognál, csak valami akció legyen. Annyira egymást követték a kapások, hogy kényelmes kis székemet is elővettem, immár volt értelme leülnöm.

 

Trónolok kapásra várva

Egy kis türelem és máris érkezik a küsz
 
A reggeli alkalmi fuvarunk délután már nem tudott értünk jönni. Maradt a jól bevált autóbusz. Láttam pár helyit a hídon beszélgetni, gondoltam megérdeklődöm, hogy hánykor van a helyi járat. Kaptam egy érdekes választ: „-Hamarosan, úgy öt fele.” Jelzem két óra volt. Mondtam is a havernak, hogy milyen információk birtokába jutottam.
Egy kicsit nevetgéltünk a dolgon, hogy mindjárt megy Székelyudvarhely fele a busz, végül is a „hamarosan” is öt óra fele van. Rendesen, mint a Csonthülye című Leon Schuster féle filmben, deja vu fílingje volt a dolognak. Nem kellet sokat várni, körülbelül olyan 30 percet és elment a busz. A hasunkat fogtuk a röhögéstől, de hamar alább hagyott víg kedvünk, hisz az esélyünk a hazajutásra robogott el előttünk. Bringázó gyerekek jelentek meg a hátunk mögött, nosza, hamar nekik szegeztük a kérdést, hogy mikor számíthatunk a következő járatra. A korábbinál mindenképp pontosabb információt kaptunk. -Negyed öt – hangzott az egyöntetű válasz. Felsóhajtottunk, még volt egy kis időnk a horgászatra.

 

Ez az érdekes, antenna nélküli változat jött be nekem

 
 
 
 
Ilyen érzékenyen haraptak a halak

 

Kacarászva telt továbbiakba az idő, és hallgattuk hogy szárad a nád a napsugaraktól. Ilyenkor tavasszal visszatérnek az énekes madarak, és egész kellemes koncertet adnak a természet barátainak. Jobb híján ebben gyönyörködtünk. Egyszer csak horgászok jelentek meg a hídon 1-1 sörrel a kezükben. Ők tudhattak valamit : ) . Mustrálgattak bennünket. Az egyik aztán vette a bátorságot, hogy odajöjjön. Nagy volt az öröm, mert régi jó horgászcimborák voltak az érkezők. Aztán pillanatok múlva már a szokásos horgász szöveg ment:  - Hol, mikor, mivel, mennyit? A nagy beszélgetésben gyorsan telt az idő, megitták italukat és odébb is álltak. Mi is lassan a hazaúton gondolkodtunk és a kijelölt megálló felé vettük az irányt. Szerencsénkre pont ott volt a kocsma, mert lassan pípunk nőtt a szomjúságtól. Betévedtünk mi is abba fertőbe. A kiszolgáló személyt is megkérdeztük a buszjáratról: - Csak fél ötkor megy. Mondom a barátomnak, hogy a biztonság kedvéért azért négykor álljunk ki, mert egy napra egy járat lekésése éppen elegendő. Ahogy kiballagtunk, 10 percre rá érkezett is a csodajárgány, füstös, lassú, de legalább nem kellett gyalogolni. Nem mondhatni igazán sikeresnek a napot, de kalandban nem volt hiány, az biztos.

 

A nap hőse, szélhajtó küsz

Még egy portré



Fotók és szöveg: -Péter Szilárd-





 



Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#42011.05.30 20:23
jakab.alfred
 jaja:D:))
#32011.04.30 00:10
macika
A pályán tudtok osztozni, a fogáson már nem 
#22011.04.29 22:19
Horcsoghorgasz
Remélem tudunk osztozni Koszi
#12011.04.28 16:35
jakab.alfred
Hajra Szilard joa cikk 
Ez az en palyam szeretem ezeket a helyeket:)):))

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb