Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Nőnapi paducok

Finomszerelék 2012. Március 16. Péntek
A tél makacsul ragaszkodik, nem akar távozni környékünkről. Az állóvizeken a jég nemhogy olvadna, inkább gyarapodik, messze lesz még így a tavasz. Némely folyóvíz sikeresen ledobta hátáról a jeget, így lehetőség nyílt végre valami másra is, mint a lékes horgászat, amitől már a csömör környékez. Igaz, a jégmentes folyón nem volt mire pergetnem, mivel a csukát tilalom védi, ezért finomszerelékes horgászatra vetemedtem. Különleges időpontot választottunk a horgászatra, noha nem szándékosan, de úgy sikerült, hogy a nőnap idejére időzítettünk.

Attila és Sanci reggel fél hatkor érkeztek a megbeszélt találkozási helyre, gyorsan bepakoltam az autóba, és máris száguldottunk reményekkel telve a kiszemelt folyó irányába. Elsőnek érkeztünk a partra, még a nap sem bújt elő a dombok mögül. A hideg tapintható volt, kezeim pillanatok alatt jéggé dermedtek a -10 fokban.
- Odafagyunk a parthoz. –jegyeztem meg.
Sanci pillanatok alatt tüzet varázsolt, talán a zsebében volt egy kipattanós tábortűz, oly’ gyorsan elkészült vele. Pattogtak, ropogtak az ágak a lángok közt, mi meg melengettük elgémberedett végtagjainkat. A nap komótosan emelkedett felfele, mintha egy lassított felvételt néztünk volna. Amint kissé átjárt a meleg, a felszerelések összekészítéshez láttunk. Társaim bolognai botokat cicomáztak fel, én egy féderbotba helyeztem minden bizalmam. Viszonylag nagy távot kellett meghorgászni, ahol a 3,90-es matchbotommal csak idétlenkedni tudtam volna. Fontos volt a szerelék visszatartása a kapás kicsikarása végett, amit én a körülményekhez mérten a rövid pálcámmal nem tudtam volna kivitelezni, ezért is láttam jobbnak a fenekező megoldást. A meder aljára letett csaliban bíztam, ilyenkor még kissé dermedtek a halak is, és szívesebben fogadják a mozdulatlan csalit, mint a sodródót. Lapos kosarat használtam, ami stabilan fekszik az aljzaton, és egy 70 centis előkére kötöttem a 12-es horgot. A viszonylag hosszú előkét azzal indokolnám, hogy így talán az óvatosabb halakban sem kelt gyanút a kosár, és mire megérzik a súlyát, már kellően beszippantják a horgot.
Lassan-lassan a nap is kibontakozott a dombok és a fátyolfelhők takarásából, így már rászántuk magunkat az aktív horgászatra. A damil még szépen befagyott a gyűrűk közé, de ezzel meg kellett küzdenünk, ha horgászni szerettünk volna.
Eseménytelenül indult a horgászat, majd’ egy órán keresztül semmi nem érdeklődött a csalijaink iránt. Éppen kiemelni készültem a szereléket, mikor a botra helyezvén kezem határozott kapást érzékeltem, azonnal bevágtam. Egy pillanatra mintha éreztem volna valami ellenállás félét, de hal nélkül tekertem parthoz a szereléket. A csalit megvizsgálván egy pikkelyt találtam a horogra akadva, tehát jó helyen keresgéltem. Röviddel az eset után ismét kapásom volt, ami szintén nem akadt, kezdett gyanús lenni a dolog, de a következő spiccgörbítőt elkaptam. Az akasztás után szépen evezett a sodrásban, bólogatta az érzékeny spiccemet. Erőfölényben voltam, így végül nem kerülhette el a szákot.


A féderre szavaztam

Megvan az első

Szépen akadt a horog a tompa orrészben


Lassan megtelt a szemben lévő partszakasz is horgászokkal, és mellénk is érkezet egy-két sporttárs. Mindenki úszóval próbálkozott, és többnyire kapás nélkül maradtak. Amint a nap emelkedett, egyre sűrűsödtek a kapások, persze nem kell arra gondolni, hogy minden pillanatban perecben állt a botom spicce, de 20-30 percenként akadt egy-egy érdeklődő, amelyekből a legtöbb nem érte el a partot. Elég sok volt a lemaradás, üres bevágás, hiába, még elég hideg a víz, odébb még a tavasz. Az etetőanyaggal csínján bántam pont ezért. Még lassú az emésztésük, és pár falat után elvesztik étvágyukat, ezért kevés liszt alapú etetőt, még kevesebb csontit, és sok földet használtam, az aroma csalogató hatását tartottam szem előtt. Nem álltak mázsaszám a halak az előttem elterülő folyószakaszon, így a kevés is elegendőnek bizonyult, hogy időről-időre felkeltse egy halnak az érdeklődését. Újabb példányt sikerült a szákba terelnem, így társaim érdeklődését is felkeltette az általam használt módszer. Attila meg is jegyezte, hogy igazán elhozhatta volna ő is a féderbotját.
 

 Ennyi volt a használt kaja. Kevés etetőanyag, és csonti a horogra

Újabb sikeres szákolás

Az akadás stabil


Egyre világosabb lett, hogy a stabilan megállított csali a nyerő, erre akadnak közben érdeklődők, míg az úszós készségeken jóformán kapás sem volt. Barátaim közül elsőnek Attila kért, hogy adjak egy etetőkosarat, vagy darabosabb csúszó ólmot neki, megpróbálja a bolgnaival fenéken. Mivel a tartalékkosárral hadilábon álltam, és egy telepakolt etetőkosár rendesen leterhelné a bolo spiccét is, így egy 15 grammos csúszó ólmot adtam át neki. Az etetést már úgyis elvégezte kézzel, gombócokat dobált be az úszós készégére, csupán a csali feltálalása miatt nem volt kapása. Rövid próbálkozás után társamnak is megjöttek az első kapások, amelyeket elmulasztott, de a lényeg, hogy volt érdeklődő. Talán egy óra elteltével a módszerváltás után megfogta az első halát, így Sanci is gyorsan átszerelt, habár neki volt egy hala az úszósra, ami elment, de még így is eredményesebb volt a fenekezés. Nekem is sikerült egy újabb paducot a parthoz kormányoznom, így a szomszédok is kezdtek átszerelni, de nekik az eredmény elmaradt.
 

Attilának megvan az első

Immár nem menekülhet

Kísérletezni mindig érdemes, íme a jutalom

Szabad vízfelszín, nincs jég, erre áhítoztam egy ideje

Sanci szerint ez a biztos fogás :)

Attila koncentrál a rögtönzött botállvány mögött


A délutáni órákban lanyhulni kezdett a halak érdeklődése, ritkán volt egy-egy eltévedt kapásunk. Attila még két paducot parancsolt a parthoz sikeresen, így a hívatlan szomszédjaink egyre közelebb telepedtek a fogás láttán. Nem voltak bőr hiányában az arcukon. A mellettünk lévő bedőlt fáról lebaltázták az ágakat, és arra telepedtek rá. Mondanom sem kell, hogy a mintegy fél órás favágás után, már csodaszámba ment minden kapás. Mire végre elfeledkeztünk a hangzavarról, egy tizenéves gyerek jelent meg a hátunk mögött a juhaival, és egy csutakon töltötte ki dühét a botjával, amiért az állatok nem úgy viselkedtek, ahogyan azt ő szerette volna. Újabb negyedórás dobszóló következett, amelyet sem a halak, sem mi nem tapsoltunk meg.
A horgászok is egyre sűrűbben vándoroltak, ami annak a jele, hogy nincs kapás. Keresték a helyeket, de eredménytelenül. A mellettem lévő beállóba egy horgász ereszkedett be, komótosan kihúzta a botját, majd az ötödik dobásával egyenesen átdobott a szerelékemen, és kapást imitált nekem. Felvettem a botot, elkezdtem kitekerni az összeakadt szerelékeket, mire a spori földöntúli nyugalommal, és a jobb keze felemelésével jelezte, hogy ő volt az, nem hal csipegeti a horgomat. Arckifejezéséből ítélve, talán elvárt volna egy köszönömöt, amiért igyekezet lelket önteni belém a nagy kapástalanságban. Egy újabb horgász érkezett az előbb említett illetőhöz, és hangosakat köpve állapította meg, hogy megint nem eszik a hal, nem lehet fogni, pedig már a lábát is lejárta a nagy keresgélésben.

Lassacskán a nap közelíteni kezdett a horizont felé, és az idő egyre hűvösebbre váltott. A szemben lévő sporttársak már elmentek, ők hamarabb ráuntak. A fogyó fényeknél egy határozott kapást észleltem a spiccemen. Rendesen odanyúltam neki, az ellenállásból következtetve jobb pikkelyesbe akadhattam. Halam hevesen törte magát lefele a sodrás segítségével. Az alattam lévő horgász felé igyekezett, nem mertem engedni neki, mert korábban is sikeresen rádobott szerelékével a cuccomra, ha most is ezt teszi, keresztet vethetek a halra. Hogy irányváltoztatásra kényszerítsem, más szögbe tartottam a botomat, és erőteljesen húzni kezdtem, mire megkönnyebbült a kezemben a bot. A csomónál elszakadt az előkém. Társaim is horog nélkül maradtak valami makacs akadónak köszönhetően, már nem volt kedvük újra szerelni, így összecsomagoltunk és elindultunk haza. A negatívumoktól eltekintve jól éreztük magunkat, végre nem szilárd vízfelszínt bámultunk, és néhány halat is fogtunk a teljesség kedvéért.
Attila úgy döntött, hogy az általa fogott halakat a Küküllőben engedi szabadon majd, így első utunk a városba érve a folyóhoz vezetett, ahol barátom elengedhette a halait.
 

A felső szomszédjaink rátelepedtek a fára, miután lebaltázták a zavaró ágakat

A nap egyre közelebb kerül a horizonthoz

Az aznapi terítékem…

…valamint Attila zsákmánya. A csekély darabszám ellenére mi voltunk a királyok :)

Új lakhelyet kaptak a halak

Hamarosan elmehet

Az idén nálunk lesz alkalma szaporodni


Fotók és szöveg: -Gotthárd Ferenc Alpár-

 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#62012.03.18 21:32
Ferenc
 No az sem lenne majd rossz 
#52012.03.18 20:08
andoratti
remellem jovo heten mar Ferko valami bozodi sutyirol is be tud szamolni mert kiolvad a bozodi
#42012.03.18 11:23
Ferenc
 Ferenc úr :))) benne van :)
#32012.03.17 20:34
dakk
Te Szilcsi. En jovo heten (csutortok, pentek) vagy az Oltra, vagy a Kiskukullore megyek. Hogy te jossz-e, az rajtad all!
#22012.03.16 21:35
szilcsi
 Elmennek en is, oda legalabb nem kell lekfuro
#12012.03.16 20:37
dakk
Faja beszamolo. Kedvem tamadt tole egy paducos pecara. Jovo heten esetleg, Ferenc Ur? Majd visszuk Borit is, biztosan lenne kedve nimfakkal megmorgyelni a halakat.

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb