Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Februári tavasz

Feeder 2016. Március 03. Csütörtök
Érdekes jelenség bontakozott ki a zeteváraljai tározónál. Az egyik napon még lékhorgász versenyen igyekeztek a horgászok halat fogni, és alig 4 nappal később, már jókora szabad vízfelület csillogott a tó különböző részein. A nagy mennyiségű csapadék, ami a környező hegyekben esett, nem hó formájában mutatkozott, mint azt a klíma megkívánná február havában, hanem eső formájában került a földre. A patakok megáradtak, a tó vízszintje jelentősen megnőtt, így a jég eltávolodott a parttól, és a laposabb részeken jókora olyan felületek jöttek létre, amelyet egyáltalán nem takart jégréteg. Az enyhe időjárásnak köszönhetően olvadt a jég is, és továbbra is eső formájában érkezett a csapadék, így egyre nagyobb felület nyílt meg, ahol már igazi horgászatot is lehetett folytatni. Nos, én is kaptam az alkalmon, és szerencsét próbáltam.

A terepszemlét követően egyértelművé vált számomra, hogy akkor vannak a legjobb esélyeim, ha féder bottal eredek a békés halak nyomába. Ilyenkor még visszafogottabban táplálkoznak a halak a hideg vízben, és az óvatos kapásokat a legjobban az érzékeny féder spicce jelzi. Az úszós horgászat sajnos kevesebb eredménnyel kecsegtetett, és mivel már nagyon ki voltam éhezve egy mozgalmas horgászatra, ezért ezt a módszert mellőztem. Félreértés ne essék, nem a halra voltam kiéhezve, hanem a szórakozásra.
Egy akadómentes részt választottam ki, hisz a hátam közepére sem kívántam, hogy folyton újra kelljen szerelnem. Borongós idő mutatkozott, de ennek ellenére pár helyen apró vízgyűrűk jelezték, hogy meg-megfordulja magát egy-egy hal a felszínen. Nem pocsékoltam az időt, gyorsan szereltem a botot, bedobtam pár kosár etetőanyagot alapozásnak, hogy meghozzam a halak kapókedvét, és máris repült a felcsalizott horog is pontosan az etetés helyére. Türelemmel voltam, ami a kapást illeti, hisz még korántsem jellemző a nyári aktivitás a pikkelyesekre, de csalódnom kellett. Viszonylag hamar, mintegy fél óra elteltével megfogtam az első halat, majd a másodikat is. Mindkettő bodorka volt. Kezdésnek pont jó. Igaz, valami termetesebbet nem bántam volna, és lőn. A kővetkező delikvens egy pofásabb dévér volt. Alig biccentett a spiccen, ha nem figyelem árgusszemekkel biztosan elbambulom. Hiába, még hideg van, hisz februárt jelez a naptár. Védekezése is visszafogott volt egy kicsit, de azért annyira nem volt lomha, hogy csak kitekerjem, mint valami hordalékot.

Bodorka

Megvan az első februári dévér…

…és a második is

Már szabad, csak még nem tud róla

Az első dévért gyorsan követte a második is, és ettől kezdve már nem jutott hely a bodorkáknak. No, nem mintha oly szaporán tépték volna a spiccet a dévérek. A fonott zsinórnak nagy jelentőssége volt abban, hogy egyáltalán észrevettem a kapásokat. Pár milliméteres biccentés a spiccen, és ha figyeltem, akkor megvolt, ha nem, akkor csak a kiszippantott csontik maradtak a horgon.
A felszerelésről röviden csak annyit, hogy egy átlagos bot és orsó volt a társam. Főzsinórnak vékony fonottat használtam, hogy jobban közvetítse a kapást. A főzsinórhoz 0,25-ös monofil dobóelőkét kötöttem, mintegy 6 métert, és ehhez jött a horogelőke, ami 0,14-es volt. A dobóelőkének van egy kis nyúlása, így kevesebb eséllyel tépnek meg a halak. A bevágásra is figyelni kell, hisz ha durváskodunk, akkor pattan a vékony előke. Csak éppen meg kell emelni a botot. Horogból több variációt is kipróbáltam, de végül egy könnyű, vékonyhúsú, mikroszakállal rendelkező 12-es méretűnél maradtam. Ezt a könnyű horgot gyanútlanul szippantották fel a halak a rátűzött két-három szem csontival. A kiakasztás is könnyen ment, hála a mikroszkopikus szakállnak.
Az etetőkosárba speciális hidegvízi etetőanyag került, amiből csak keveset használtam, hisz még nem olyan gyors a halak emésztése, és hamar jóllaknak, így nem veszik fel a horgot. Hihetetlen milyen kevés mennyiségű etetőanyag és csonti fogyott el a horgászat végére. Persze a zsákmány sem volt a nyárihoz hasonlítható.

Az etetőanyag…

…és a csali

Mivel nem akartam elhozni egyet sem, nem akartam fölöslegesen nyomorgatni a kifogott halakat így az ívás kezdete előtt, ezért nem is tettem őket hálóba. A fogást kővetően mentek is vissza a hideg vízbe, nem pedig a forró olajba. Sajnálom, de nem lesz terítékfotó, el kell hinnie mindenkinek, hogy a hideg víz ellenére elég szépen fogtam.
Sajnos nem ment minden simán, ugyanis jókora jégtáblák, és uszadékfák ringatóztak a vízen, amit az áramlat kegyesen elém sodort, és csak nagy későre volt hajlandó kisebb nyiladékokat biztosítani, hogy horgászhassak. Olykor egy órán keresztül is a parton volt a horgom, nem volt hová bedobnom. Mire végre eloszlott előlem az akadály, arra a halak is odébb álltak, mert nem volt folyamatos az etetés. Ismét beletelt fél órába, mire visszaálltak a dévérek az etetőkosár köré, azonban ekkor minden dobásra kapással válaszoltak. Persze nem mindenik akadt meg, de így is összenyálkáztam magam. Persze, hogy ne legyen töretlen a siker, az áramlat megfordult és ismételten minden nagyobb uszadékfa, jégtábla előttem kötött ki. Így sem panaszkodhatok, hisz február közepén még sosem volt ekkora szabad vízfelület a tározón, tehát be kellett fognom a számat. Igen jól szórakoztam az év első féderes horgászata alkalmával.

Jégtáblák és uszadékfák nehezítették a horgászatot

Pont előttem állapodott meg

Közben halat is fogtam


Néhány nappal később ismét kilátogattam a víztározóhoz, hogy megnézzem éhesek-e még a dévérek. Az időjárás sokkal komorabb volt. A fagyos hangulat miatt kissé alábbhagyott a kapókedvük, de azért megjutalmazott a tó. Az év első jobb dévére éppen a havazást megelőző percekben akad a horgomra. A hideg idő ellenére jól védekezett. A mérleg majd’ 1,20 kilót mutatott. Örvendtem neki. Természetesen szabadon engedtem, hadd gyarapítsa a tó állományát. Tehát a havas, hideg időben az eredmény szerényebb volt, ami a darabszámot illeti, de mutatósabb hallal is találkozhattam. A rossz idő sosem tart örökké, előbb-utóbb kisüt a nap, és a napsütés a dévérek étvágyának is kedvez. Ezt volt is szerencsém tapasztalni, és egy újabb szép dévérrel állhattam a fotógép lencséje elé. Ezen a példányon már jól láthatóak voltak a nászkiütések, tehát ők is érzik, hogy közeleg a tavasz.

Az idei év első szebb dévére

Azért még tél van,…

… de a rossz idő sosem tart örökké, mindig kisüt nap


-Gothárd Ferenc Alpár-





Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb