Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

Pontyok

Bojlizás 2016. Január 19. Kedd
Most néhányan kissé furcsákat gondolhatnak rólam, hogy pontyokról kezdek írni. No, de ennek két igen egyszerű oka van. Az egyik, hogy ezek nem akármilyen pontyok, hanem a zeteváraljai tározó vadóc pontyai. A második, és talán a legnyomósabb, hogy egyre többen érdeklődtek az után, hogy hol, és hogyan fogom a nagy csukákat. Nem vagyok irigy, de az általam megfogott csukák visszakerültek a tóba, és attól tartottam, hogy mások nem tennének hasonlóan. Így a csukák védelme miatt úgy döntöttem, hogy hanyagolom őket. Így esett, hogy a tavalyi évben inkább a békés halak irányába mozdult el a mérleg.

Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt, ebben az esetben a váraljai tározón való pontyozást. Én csupán beálltam a sorba. Viszont az a néhány horgászat alatt, amit a tavaly a pontyokra szántam, pár tanulságot sikerült levonnom. A legfontosabb, hogy ezen a vízen nem olyan egyszerű átverni ezeket a halakat. No, de haladjunk sorjában. Mindenki tudja, hogy a pontyhorgászat az etetéssel kezdődik. Én is ezzel indítottam napokkal azelőtt, hogy horgászni kezdtem volna. Igyekeztem minden nap enni adni a „halaimnak”. Eleinte az etetésre csak kukoricát szórtam, egyre nagyobb mennyiségben, majd bojlival egészítettem ki a jelentős mennyiségű takarmányt. Az etetés helyszínét egy bójával jelöltem, így könnyedén odataláltam minden alkalommal, és pontosan ugyanoda tudtam beszórni a táplálékot. A bója környékét eleinte más horgászok is rendszeresen látogattak, majd el is tűnt néha a bója. Mondanom sem kell, hogy ez kissé bosszantott, hisz az igazi horgászok ismerik azt az íratlan szabályt, miszerint más etetését nem zargatjuk. No, de nem vagyunk egyformák. A halhús reménye, és az irigység egyeseket szokatlan dolgokra késztet.

Az első horgászatig több mint egy hetet vártam, és Levi barátommal közösen horgásztuk meg az etetett szakaszt. Valóságos izgalom lett úrrá rajtam, mikor beélesítettük a botokat. A pontyhorgászat általában nem szokott ennyire lázba hozni, de ezúttal más volt a helyzet, hiszen vízállástól függően egy 140 – 160 hektáros hegyvidéki víztározó vad pontyait igyekeztem becserkészni. A kezdet minden várakozásomat felülmúlta. A kora hajnali órák nem hoztak eredményt, pedig ebben az időszakban volt a legnagyobb bizalmam, azonban a délelőtti órák 3 hallal ajándékoztak meg bennünket, és akadt köztük egy igen szép példány is, ami barátom horgára akadt, méghozzá rögtön első halként.

Eleinte kukoricafüzér volt a csalink

Az első, egyben legnagyobb ponty, majd’ 10 kiló

Nekem is sikerült


Az első horgászatunk alkalmával a nap végén be kellett érnünk azzal a 3 hallal, amit a délelőtt folyamán sikerült szákba terelni. Egy olyan tavon, ahová a legtöbb pontyhorgász szívesen jár, ez az eredmény csekély lenne (több mint egy hetes etetetés, 4 bot, 3 hal), de ezen a vízen meg voltunk elégedve. Azt is megjegyezném, hogy az egyik halat bojlival sikerült becsapni.



A fotózást követően minden halat visszaengedtünk

Az első nap után megelégedéssel tekintettünk vissza horgászatunk színhelyére

Az elkövetkező hetekben még pár alkalommal szerencsét próbáltunk a tározó pontyaival. Igazából ez az időszak mutatta meg, hogy mennyire simán győzedelmeskedtünk az első alkalommal. Tudtam, hogy számos akadó van a meder alján, de az, hogy elsőre nehézségek nélkül sikerült megfogni a halakat bizakodással töltött el. Nos, ez a túlzott bizalom hamar szertefoszlott, és visszahuppantam a puhábbik felemre. A megakasztott halak tengeralattjáró módjára húzták be a zsinóromat az ágak, tuskók közé. Ennek eredményeképpen a legtöbb példány le is lépett még azelőtt, hogy fotót készíthettem volna róluk. Ezt azzal próbáltam kivédeni, hogy elhagyós szereléket állítottam össze, olykor követ alkalmazva nehezékként. Ez olykor be is vált, már a kapás pillanatában elmaradt a súly, és a halak vízközé emelkedtek fárasztás közben. Már amelyik! Így is megtörtént, legfőképpen velem, hogy akadóba menekült a biztosra vélt pikkelyes.
Egy idő után a másik gyenge pontnak a kukorica bizonyult. No, nem azért, mintha nem lett volna kapás rá. Ellenkezőleg. Nem tudtam annyit felfűzni, hogy a kárászok, dévérek, ne támadták volna meg. Ezzel semmi baj nincs, ha keszegezik az ember, viszont így, hogy pontyot szerettünk volna fogni, méghozzá nagyot, ez nem segítette az ügyünket. Rengeteg volt az olyan kapás, aminek bevágva nem volt hal a horgon. Cibálták a keszegek, de nem akadtak meg. Ha meg is akadtak, úgysem rájuk vártunk. Levi barátom hamar váltott, méghozzá bojlira. Egy idő után nem is volt elég egy szem, hanem kettőt kellett felfűzni, méghozzá 20 milliméter felettieket. Én sokáig erőltettem az egyik boton bojli, a másikon kukorica variációt, mert mindenáron kukoricával akartam megfogni, mint a régi időkben, mikor még nem volt bojli. A kukorica különben is szép sárga, és jobban mutat a hal szájában a fotózáskor, he-he-he. Makacsságom miatt gyakran kellett újra behúznom a szereléket, amivel csak zavartam a helyet.

Néha sikerült elkerülnöm a halvesztést

Az akadók miatt a súlynak kötelezően el kellett maradnia

A keszegek nem hagytak nyugton, de bár csak mind ekkorák lettek volna

Mikor már úgy látszott, hogy a csali kérdést megoldottuk, akkor szembesültünk azzal, hogy a pontyaink nem voltak hajlandóak befalni a horgot. Szép csendben kuporogtunk a mozdulatlan botok mögött, várva hogy arra tévedjenek a pontyok. De hisz ott voltak, aminek olykor félreérthetetlen jeleit is adták. Szépen bukfenceztek az etetésen, néha a bóját is majd lefejelték, de enni azt nem akartak a piszkok. Legalábbis azt a csalit, amely a horgunkon volt. Próbáltunk változtatni a csalin, az előke hosszán, vastagságán, a horog méretén, és néha sikerült is átvernünk egy-egy bajszost. Összességében nem panaszkodhatunk az üres horgászatok ellenére sem, hisz nemcsak halban mérik a sikert, hanem tapasztalatokban is. Volt néhány igazán szép horgásznapunk, szép napsütéses időben, és olykor-olykor még egy-két halat is fogtunk.



Tükörminta

Egy tükrössel is találkoztunk

Minden halunk sértetlenül távozott a kaland végén

A halak méretével én teljesen ki voltam békülve, habár a vérbeli bojlisok ezt másképpen ítélhetik meg a fotók alapján, de valószínűleg ők sem a zeteváraljai tározóból fogják ki életük legnagyobb pontyát. Habár idővel ez is valóra válhat, hisz az új szabály értelmében az 5 kilónál nagyobb példányokat szabadon kell engedni kötelező módon, és kisebbekből is naponta csak egy darab tartható meg.

Hogy mennyire fontos elengedni a halat, azt az is bizonyítja, hogy a kevés pontyhorgászattal eltöltött nap ellenére sikerült ugyanazt a halat kétszer is megfognom a tavaly. Az sem mellékes, hogy nekem ez a példány volt a legnagyobb kifogott pontyom a tározón. Ha legyilkolom, akkor egy élménnyel szegényebb lennék most.

Először…

…és másodszor

Gothárd Ferenc Alpár




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.


Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb