Weboldalunk karbantartás alatt áll. Az esetleges kiesésekért, hibákért elnézést kérünk. Köszönjük!

A tuskók vén lakói

Bojlizás 2012. Szeptember 03. Hétfő

Idén júniusban ismét megadatott, hogy Tibi barátommal ellátogassunk a kedvenc  vizünkre. Legutóbb tavaly szeptemberben jártunk itt, azóta keservesen sóvárgunk a következő többnapos túra után. Ilyenkor aztán nehezen telik az idő, hiába számolja az ember a napokat, heteket, hónapokat, bizony mindig marad számolnivaló. Így nem igazán akartuk elhinni, amikor az indulás napjáig már csak egy hét maradt, azt meg végképp nem, hogy már pakolunk és másnap indulás.

A mostani horgászat két dolog miatt is ígéretesnek bizonyult: már egy hónapja, hogy nem rendeztek versenyt a tavon, ezért mondhatni a tó kipihent állapotban volt, illetve az időjós szerint a horgászatunk alatt lehűlés várható az akkor még tartó elviselhetetlen kánikula után. Horgászhely tekintetében rengeteg lehetőség közül választhattunk, vannak egészen sekély és mély részei is a tónak, akadókkal sűrűn tarkított vagy teljesen akadómentes aljzatú, illetve úszó nádszigettel megspékelt helyek is. A haltartó hely azonban itt is mérvadó, így biztosra mentünk és egy csutakos medrű, nádszigettel tarkított helyet választottuk, kettes vízzel. A kánikula ellen pedig ott volt egy nagy diófa, a rengeteg bokor na meg a sűrű nádfal.

Csalik tekintetében is minden eshetőségre felkészültünk, több méretben vittünk fűszeres és egy saját elképzelésre alapozott 60%-os tintahalliszt alapú bojlit, emellett a laposhal (halibut) pelletek és a tonhalas konzervek sem maradhattak otthon.

Hiba lehet előre inni a medve bőrére, esetünkben a nagyponty pikkelyes gúnyájára, de én akarva-akaratlanul, már a tóhoz vezető úton belekezdtem a nagyotmondó, nagy halakat ígérő előrejelzéseimbe, amiket Tibi kételkedve hallgatott és csak felhúzta a szemöldökét, főleg a tizennyolcas szám hallatán.

Jóleső érzéssel szálltunk ki a Škodából. Gyönyörű látvány tárult elénk a dús nádas-gyékényes úszó nádsziget és a titokzatos mély víz képében. Mindez nem lenne az igazi, ha nem lakná be megannyi énekes és vízi madár, amelytől már-már életre kel a nádas. Szippantottunk még néhányat a tó illatából, aztán nekiláttunk behordani a sok felszerelést. Nem számítottunk arra, hogy lesz egy bal- meg egy jobboldali szomszédunk is, de benne volt a pakliban.
 

Vadregényes környezet

Véget nem érő nádfal


Tibi a pop-up (lebegő) bojlikra esküszik. Nála nincs horgászat anélkül, hogy egyik szerelékén ne lebegtetne. Most is így történt, két botjára popápp került hóember csalizás formájában, míg a harmadikra süllyedő bojli.
Nálam 2 darab halibut pellet lógott a hajszálelőkén, a horogelőkére pedig felfűztem egy halibutos etetőanyag és tonhal konzervből gyúrt PVA stick-et (ennek nincs magyar megfelelője, röviden henger alakú oldódó hálóba tuszkolt etetőanyag). A másik botra két süllyedő, bojli pasztával bevont fűszeres golyó került.
 

Bevetésre készen


Épp az utolsó szerelékem behordásával voltam elfoglalva a nádfal tövében, amikor barátom egyik orsója füstött eresztett. Tibi hamar megszákolta a halat majd széttárt karokkal próbálta jelezni, hogy repülni készül örömében, de igazából a hal méreteire utalt. Megjött a túra legelső hala, egy formás spanyolpikkelyes ponty formájában. Hihetetlen, hogy az első hal egy tizenhatos ponty és nagyjából fél órát kellett rá várni. Kicsit olyan mesébe illő az egész, így a hangulatunk is hasonló, Tibi ugrik is kettőt örömében, hiszen  jónéhány kilóval túlszárnyalta eddigi legnagyobb halát. Fotó, puszi majd búcsú a haltól.
 

Tibi és a spanyol


Nekem szokás szerint – és ezért már próbálok nem vesződni - nehezen indul a horgászat, kapások azok vannak, de sok hal leakad, ha meg próbálok kicsit rátartani az akadók előtt, akkor pattan ki a horog a szájukból. Idegőrlő egy helyzet.
 

Éjszakai vigaszhal az első nap után

Másnap kezd érződni a lehűlés, egy kisebb zápor vonul végig a tájon. A hatás nem marad el. Jelzőm egy pillanat alatt a bottesthez ragad, a spicc pedig szépen ível a víz irányába. Már a fárasztás első pillanataiban érzem, hogy valami nagyot akasztottam. Lomhán, de nagyon erősen és határozottan mozog, fejrázást nem észlelek, úgyhogy azonnal felmegy a pulzusom. Jön, de csak lassan, mintha kapaszkodna a víz alatti tuskókba. Eszembe jutnak a tegnapi események, így halamat a partközelbe hozva  imádkozok, hogy a horog biztosan üldögéljen a szájában, na meg a 2.75 librás lágy bottal finoman reagálok minden mozdulatára. Ez nagyon fontos, sokan erőltetik a partközeli fárasztást még a durva, 3.5 librás pálcákkal is, és csodálkoznak, ha elmegy a hal. A második pipáltatásnál sikerül alányúlni a szákkal és már mutatom is Tibinek, aki épp a behordással bíbelődik, hogy nálam is megvan a nagy, közben pedig gyönyörködök a hibátlan tőpontyban, amint az a szákban piheg.  Lemérjük, bőven tizenhét feletti. Nagy az öröm.
 

Megvan! Hibátlan tőponty XXL méretben


Nem is sejtjük, hogy a 16, 17-es sorozat folytatódni fog, hiszen így is több mint elégedettek vagyunk. Érződik, hogy a  lehűlés és az eső felfrissítette a vizet. Tibi dobja hamarosan forgásnak ered, de bevágás előtt még ő is leforgat a sárban és vet egy becsületes hátast; ennek ellenére megvan a hal és kezdődhet is a fárasztás. Egész könnyedén jön, nem tanúsít különösebb ellenállást. A partközelben kisebb pontyfej bukkan elő a vízből, de csak a fejét akarja mutatni, a hasát meg az oldalát nem. Mondom is Tibinek, hogy milyen szégyenlős halat akasztott, biztosan el van hízva szegény, aztán eltakarja a lényeget a horgász szeme elől.
A vicc igazzá válik, egy nagyon duci és nagyon nehéz pontyot szákolunk meg. Rekordgyanús. Ketten emeljük meg szákostól és cipeljük a matrachoz, máskülönben a pocakja barázdát vágna a tópartban. Tibi egyszer mérni akar, aztán fotózkodni. A sorozat kiegészül egy tizennyolc felettivel. Nem akarunk hinni a szemünknek. Valahogy úgy érezzük, hogy már most nagyon belenyúltunk, mi lesz így a hátralevő két napon...Tibi magához simítja a halat, nehogy kiessen a kezéből, én meg exponálok, sokszor sokat.
 

Nem lehet nem ölbe venni


Elégedetten nyugtázzuk a délelőttöt. A popápp újra bejött, úgyhogy ezennel én is felpopáppozom az eddig dupla süllyedővel csalizott botomat. Egy tizennyolcas bojli kerül rá, amelybe egy kis krátert faragok, abba meg belehúzom a fehér szinű popápp bojlimat. Megnézem a vizben is, tökéletesen áll, pontosabban kritikusan kiegyensúlyozott. Elég egy gyenge hörpintés és már a hal szájában van.
A botok a helyükre kerülnek és várjuk a további jelentkezőket. A nagyobb példányok kapásai közötti időben természetesen „kisebb”  halakat is elcsípünk, többségében 6-9 kg közötti súlyban. Néhányuk fárasztása felér egy termetesebb példányéval, nem egyszer fél óránál is tovább tart a huzavona.
 

A táborhely, még kezdeti fázisban


Hamarosan előbújik a nap az esőfelhők közül, az ázott cuccokat pedig kiterítjük száradni. A délután egy kicsit kánikulásra sikeredik, de szerencsére ott a nagy diófa meg a napernyő, így ezek alatt hűsölve várjuk az eseményeket.
Részemről nem tart sokáig a hűsölés, az orsóm határozott féknyekergésére ugrok fel és már ível is a botom a nádfal előtt szaladó ponty után. A fárasztás, mint mindig most is maximális összpontosítással történik, ugyanis ha túl mélyre engedem a halat, akkor leakadhat, néha érzem is a zsinór pattogását a csutakok szélén, ha meg nagyon tépem, lemaradhat. Na akkor hogy is legyen?
Végül is sikerül ráéreznem az optimális fárasztási tempóra, legalábbis így gondolom. Ez a hal  is a jobbak közül való, komótosan és határozottan kering a parti zónában. Hogy el ne felejtsem ki az úr, amuros sunyisággal többször is megcélozza a szemközti nádfalat. Némelyik kirohanása úgy érzem megállíthatatlan, csak engedem és emelni próbálom, hogy a csutakok fölött rohangáljon.
Az első pipáltatásnál résen vagyunk, és Tibi hamar alátolja a merítőt. Megvan a negyedik darabosabb halunk. Pockos nyurga, meseszép!
 

Rajzolni sem lehetne szebb nyurgát


A szürkület beálltával a röpködő vérszopók is ellepik horgászhelyünket.  Szúnyogirtó spré hiányában táncoló mozdulatokkal csalizunk újra, aztán a végszerelékek villámgyorsan helyükre kerülnek, mi pedig legalább olyan gyorsan a hálózsákokba menekülünk a szúnyoghad elől.  A kapások éjszaka is folytatódnak, és a számtalan csípés után konstatáljuk, hogy eddig bizony ilyen mennyiségű szúnyoggal sosem találkoztunk. Szó szerint szét kell fújnod őket az arcod elől, hogy nagy nehezen csalizni vagy éppen fárasztani tudjál. A kibírhatatlan helyzet tettre késztet, így előkerül egy Raid spré, amit Tibi nem éppen a használati utasításnak megfelelően a bőrére fúj, nálam meg valami maradék kézfertőtlenítő zselé, ami ideig-óráig távol tartja a dögöket.

Egy időre leállnak a kapások, mi pedig hamar álomba merülünk. Lestrapált a mai nap meg bogosra csípkedtek a szúnyogok. Ez van. Ők is a horgászat velejárói. Mély álmomból Delkim jelzőm dörgése zavar fel; kókadtan pattanok ki a hálózsákból. Félálomban tántorgok a bottal, próbálom tartani az egyensúlyomat, mert a zsinór túlsó végén valaki jóval éberebb nálam. Miután a tuskók fölül és a nádszigettől sikerül eltartani a halat, beszédülök a kikötött csónakba. Eszem ágában sincs utána menni, csak innen kényelmesebbnek gondolom a fárasztást, ami pedig hosszúnak ígérkezik. Még mindig nem vagyok teljesen felébredve. Valahogy most nem vagyok formában. Akit már költött fel mély álmából egy vehemens kapás, az tudja milyen. Halam komótos tempóban többször is kirohan a partmenti nádfal és bokrok irányába. Érzi, hogy talán egy kisebb tuskó, vízbe dőlt ág megnyithatja számára a szabadulás útját. Ráfekszek a csónak oldalára és előre tartott bottal prábálom elfordítani a vízbe dőlt ágak alól. A fejlámpát még nem kapcsoltam be. Az csak elvenné az éjszakai fárasztás élményét. Majd ha a csónak mellett köröz. Így sokkal sejtelmesebb az egész. Az orsó fékrecsegését, mint fülbemászó muzsikát néha meg-megtöri Tibi horkolása. Lassan emelem, nehogy kipattanjon a horog a szájából. Nem tudom elfelejteni az első nap lemaradásait, ezért felettébb óvatos vagyok. A csónak körül nincsenek csutakok, itt már csak a hal lehelletét kell figyelni, hogy egy bizonytalan, fáradó mozdulatánál hagyja-e magát a felszín közelébe emelni. Hagyja, a merítővel nyúlnék is alája de visszatör az ágak irányába. Visszatornázom a csónak mellé, de még egyszer utoljára egy bizonytalan kitörést kisérel meg a jobboldali bokor fele. Beletartok kicsit a kirohanásába, mire ő a felszínre fekszik kissé távol a csónaktól, de már fordítom is vissza és nyújtózok utána a merítővel.  Hát ez már nem létezik, gondolom magamban. Még egy hatalmas potyesz. Ránézésre ez is tizenhét feletti lesz. Vaskos tőponty. Milyen szép is tud lenni ilyenkor a horgászat! A hal megvan, de valakinek meg is kellene örökítenie. Tibi még mindig mormog a sátorban, a szép szóra nem ébred, így jó néhányszor az ágy lábába kell rúgnom. Pár fotó aztán vissza minél hamarabb. Nem szeretem sokáig kinnt tartani a halakat. Vajon meddig tart még ez a sorozat? Már nem dobom vissza a szereléket, úgy döntök, hogy inkább kialszom magam.
 

Ha nagy, akkor legyen nagyon nagy


Másnap az eddigieknél jóval éhesebben ébredünk. A horgászatok alatt rájöttünk, hogy ha van „lake service” és összevetjük az eddigi túrák fuszulykakonzerv főeledelével, akkor talán csak jobb a reggeli friss tojásrántotta egy paradicsomsalátával megbolondítva. És a helyzethez képest nem is annyira drága, csak 3 lejjel kell felpótolni a fuszulykakonzervet. Guvadt szemekkel várjuk a reggel 10 órát, hogy már adhassuk le a kajarendelést. A fuszulykakonzerv csak annyival jobb, hogy nem kell rá várni. A szemeink sarkából azért méregetjük azt a néhány „koszticát ku fászole boábe” amit elhoztunk, de sikerül nemet mondani nekik. Aki élt már 3 napig fuszulykakonzerven, tudja mivel jár. Fuszulykakonzervvel képtelenség végigcsinálni egy ilyen túrát.

Délutánig szépen csípegetünk a 8-10-es pontyokból, majd 3 óra körül ismét Tibin a sor. Szokásos húzós kapásnak nyúl oda. Szépen jön a hal, minden a forgatókönyv szerint megy a szákolással együtt, csak amikor a szákba nézünk, akkor fagyunk le pár percre az öreg pocakos ponty láttán. Ő is a hóember szerelékre jött. Később, a fotók böngészésekor eszmélünk fel, hogy bizony ez a ponty a tegnapi 18-as volt, csak pár dekát visszaesett a súlya, valószínű nem táplálkozott annyira intenzíven. Egy viszont biztos: minden öregebb, tapasztaltabb halnak megvan egy saját táplálkozási módja. Főleg, ha már néhányszor megakasztották, jóval óvatosabb. Úgy gondolnánk, hogy pár napig nem fog táplálkozni, elkerüli a nyüzsgő etetést. Nos, erre a pontyra az iménti elgondolás nem teljesen volt érvényes. Nagy étvágyát hatalmas pocakja is elárulta. Na meg a bojli is a jobb fajtából való, ha már megérte visszatérni a veszélyes zónába...
 

Újra becsapta a popápp


A délutáni melegben a tonhalas kaja és a dupla Halibut pellett kombináció nem hazudtolja meg magát, szépen hozza a halakat. Egy határozottabb bottűrésnek nyúlok oda, a megakasztott hal pedig egy gőzmozdony erejével szalad el baloldali irányba a nádfal mentén. Nem akar betörni a nádsziget alá, ezért nem is erőltetem nagyon, csak a csutakok fölül próbálom elemelni. Hiába, valami elmetszi a 40-es monofilt és megkönnyebbül a szerelék. Idegesen szerelek újra, nem értem hogy vághatta el bármi is a 40-es zsinórt. A következő kapás nem várat sokáig magára, újra egy jobb példányt sikerül elcsípni a laposhal pelletre. Sikerül a partközelbe hoznom, fohászkodom, hogy a horog nehogy kiakadjon...de bizony kiakad. Forr a fejem, immár nem csak a melegtől. Két jó halam ment el fél órán belül. Úgy látszik a nappali melegben, szélcsendes időben óvatosabban vagy finnyásabban táplálkoznak. Nem erőltetem tovább a dupla pelletet, ezúttal csupán egy szemmel csalizok.

Úgy érzem  most esznek a nagyobbak, ezért gyorsan vissza is juttatom a szereléket az előző kapás helyére. Ismét tűrődik a botspicc és forog az orsó dobja, hihetetlen mennyire egymás után jönnek a nagyhalkapások. Az egy szem halibut pellet beválik, az első pipáltatásnál látom, hogy így is alig akadt meg a horog a hal szájszegletében, de ez talán jobb akadás az előzőeknél. Nagyon finomra fogom a fárasztást, a hal sem az idegesebb fajták közül való, nem tör ki, bár felhozni már nem engedi magát. Beáll egy adott mélységbe és ott imbolyog...csak ez is le ne maradjon, mert akkor kiájulok. Harmadik az Isten igaza: ez a hal bizony a merítőbe kerül, ránézésre üti a tizenhatot. Nagy fesztivált csinál a parton, csak úgy táncol a kezem között. Nehezen akar összejönni a fotózás, de Tibinek csak sikerül lekapnia pár fotót a szép tövesről. Már nem is tudjuk hány tizenöt felettinél járunk. Majd a túra végén megszámoljuk...
 

A halibut pellet és tonhalkonzerv kombináció eredménye


Hamar ránkesteledik. Sajnos szúnyogék is alászállnak, kezdődhet az esti viaskodás. Nem szívesen kapcsoljuk be a fejlámpát, mert prüszkölünk a szúnyogfelhőtől. Még reggel találtunk egy szétrepedt szúnyogspirált az egyik fa tövében, azt próbáljuk gyújtogatni. Szerencsére begyúl és füstölni kezd, le is tesszük a sátor bejáratához. A szél is a sátorbejárat fele fúj, úgyhogy jó irányba tereli majd a füstöt. Az éjszaka alvással telik, néha beugrik egy-egy 8-9-es ponty, de a kapások után már nem dobunk újra...másnapra tartogatjuk a maradék erőnket.

Reggel újra feltöltődünk egy nagy adag tojásrántottával és friss paradicsomsalátával, aztán újult erővel vágunk neki az aznapi pecának. A halak eddigi étvágyát és mennyiségét figyelembe véve jól megszórjuk a pályát. Nem lehet tudni mikor állnak rá a nagyobb példányok az etetésre vagy környékére, így nekünk is kell maradjon pár falat.

Az első, itteni mércével nézve rendesebb hal nem sokkal dél után köszönt ránk. A fehér popápp és a faragott bojli ismételten bizonyít. Eredményessége talán a tóban nagy mennyiségben élő fehérházú csigákhoz köthető. Gyorsan partra kerül a nyurga formájú potyka. Az idei túrán a második legszebb halam. Hibátlan pikkelyzetű, horoggal se nagyon találkozott ezidáig. Talán a ravaszabbjából való.
 

Szépségdíjas nyurga


Délután Tibi amurozásra adja a fejét. A nádsziget sarkát megszórja 2 liter erjesztett kukoricával, majd rádob egy gondosan összeállított, már-már vitrinbe illő végszereléket. Nem több, 10 perc múlva kapása van, könnyedén tekeri kifele az általam dévérnek saccolt halat. Mi más lenne, nem? Nehogy már azonnal ráállna egy amurcsapat a kukoricára...Mindketten igencsak elképedünk, amikor a part mellett egy amur bújik elő a vízből. Azért az amuros kirohanások előtt gyorsan megmerítem...
 

A meglepetésamur


Az első nap fél óra alatt egy tizenhatos spanyolpikkelyes ponty, most meg 10 perc alatt egy tizenhármas amur...Kezdünk úgy érezni, mint a székely bácsi a pesti állatkertben, amikor meglátja a zsiráfot: „...ilyen nincs es...”.
Az amurról kiderül, hogy vagy egy kósza hal volt, vagy pedig a megugrásával szétverte a rajt, mert nem sikerül többet elcsípni közülük.
Tibi hala után eszmélünk csak fel, hogy egy nem mindennapi eseménynek lehetünk szemtanúi. A tó végében levő hatalmas úszó nádsziget elmozdult a helyéről, valószínű az erős szél hatására, mégpedig a mi irányunkba. Szerencsére az előttünk levő nádsziget megfogja, ezért nem járunk úgy, mint a tőlünk két hellyel odébb horgászók. A nádsziget ráhúzódott az előttük levő nyílt vízre, horgászhatatlanná téve a helyet. A standjukról akár át is lehetne ugrani a szigetre egy séta erejéig. Ez itt eléggé gyakori jelenség, de igazából nincs mit tenni, legfennebb megvárni, amíg elhelyezkedik a sziget egy adott ponton, ott aztán cölöpökkel megpróbálják rögzíteni.

Vlad, az egyik tulajdonos nyomban ott terem állapotfelmérésre. Az elmozdult sziget magával hozott egy hatalmas csutakot, amelynek egyik vége kiáll a hullámzó vízből. Vlad vérszemet kap, odaevez, majd felhúzza  a hatalmas rönköt a gumicsónak hátsó felére és büszkén fotóztatja magát. Ha tehetné még a nádszigetet is felhúzná melléje. Luci, a fotós, közben pedig kapja az utasításokat, hogy így is meg úgy is csináljon képeket a nagy csutakról és elejtőjéről. Jól szórakozunk az egész jeleneten és nagyon nem bírjuk szusszal a sok röhögést. Közben elsül az egyik botom, így az akcióban való részvételt megúszom, nem úgy mint Tibi, aki kénytelen segíteni Vladnak, ugyanis „Băăi, auzi, mai avem un buștean p’aici, hai să-l scoatem și p’ăsta!”.
 

A fele még a vízben van…


A nádsziget mozgása nem zavarta meg a halakat. Még jóval szürkület előtt egy gyengébb, maszatolós kapásnak nyúlok oda. Az ilyen óvatos, jelző-emelgetős hal jellemzően dévér, esetleg amur, de előfordul az is, hogy egy rafinált öregponty a tettes. Most ez utóbbi vette fel a lebegtetett csalit. Komótos mozgása jobb halat sejtet, a vékony pálca majd’ reccsenésig hajlik a súlya alatt. Ahogy vezetem át a csutaklabirintuson, egyre nehezebbnek érzem. Szerencsére nem akad le, és sikerül a part közelébe hozni. Vajon mekkora lehet? Nyurga vagy tőponty? Pikkelyes vagy tükrös? Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, miközben a kikötött csónakba lépek és onnan folytatom a fárasztást. Nagyon lassan oldalaz a part mentén, fáradni pedig nem látszik. A mozgásából és erejéből ítélve ez a küzedelem bizony el fog húzódni egy ideig. A karomba kezd beleállni a zsibbadás, amikor már fél órája tornáztatjuk egymást a parti zónában. Folyton az jár a fejemben, hogy vajon hogy akadhatott a horog...nagy lenne a csalódás, ha a fárasztás végén lemaradna...Nehezen, de végre sikerül a partmenti nádfal előtt a felszín közelébe húzni, de csak kavar egyet hatalmas farokuszonyával, aztán újra eltűnik. Nemcsak én, Tibi is tele van feszültséggel, izgatottan figyeli a csónak körül az eseményeket. Nem is csoda, lassan már egy órája tart a huzavona. Még egyszer elindul a baloldali nádfal irányába, de közben mintha egy pillanatra elbizonytalanodna...kicsit ráemelek, és habár csak a felszín alatt kavarog, sikerül alányúlnom a merítővel. Igazi vad, sötét árnyalatú nyurga. A farokúszója meg lenyűgöző. És hatalmas!
 

Nem a legnagyobb, de a túrán fogott legszebb halam


Hamar ránkszáll az este. Tibi jelzője pittyen egyet, majd rövid szünet után begerjed, az orsóról pedig szalad a damil. Egy harcias nyurgát akaszt. Csak úgy szedi a zsinórt az orsó dobjáról és lavíroz a csutakok között.

Úgy dolgoztatja Tibit, hogy a szúnyogok se tudnak rászállni. Én meg a botállvány mellett állok lesben merítőhálóval a kezemben. Végül a partmenti nádfal előtt sikerül alámeríteni. Lemérjük, 15.6-os. Mondom is Tibinek, hogy most már nyugodtan mehetünk aludni. Jól is esik a majd egyórás fárasztás után végignyújtózni a sátorban. Elzsibbadt a karom, elállt a hátam, és még sorolhatnám. Nem lehet eléggé edzésben lenni az ilyen halakhoz.
 

Tibi és az esti vendég


Gyorsan lekoppan a szemem, de a mély szunnyadásból jelzőm folyamatos kerregése riaszt fel. Még az orsó fékrecsegése is behallatszik a sátorba. Pillanatok alatt kinnt termek, és a hirtelen ébresztés kábultsága alatt próbálom eltartani a nádfal meg a csutakok elől a szilajul védekező halat. Ez bizony sokkal keményebben küzd az eddigieknél. Alig bírok vele, többszöri erőteljes kirohanásainál bármikor feltekerheti magát a csutakokra, így az egész azon múlik, hogy sikerül-e eltartani a meder tuskóitól. A partközelben az az érzésem, mintha vesztett volna erejéből, de tévedek. Még legalább, nem túlzok, hússzor kirohan és mindig lehúz 15-20 méter damilt a dobról, a fék pedig nem épp laza állapotban van. Ilyen szilajul küzdő ponttyal még soha nem találkoztam. Az első pipáltatásnál sikerül  gyorsan megszákolni. Ez is egy szépségdijas nyurga, mint a tegnap esti társa.
 

Nem adta meg könnyen magát


Másnap az eddigi túrákkal ellentétben nem vagyunk elkeseredve, ugyanis lassan, de elérkezett  a hazaindulás napja. Tudatosult bennünk, hogy életünk legeredményesebb pontyozásán vagyunk túl, rendesen el is fáradtunk, így kijelenthetjük azt, amit bizony ritkán lehet: kihorgásztuk magunkat.
A reggeli etetés után elkezdünk pakolni, közben pedig farkaséhesen várjuk a már megszokott reggeli kosztot: a tojásrántottát és a paradicsomsalátát. Időközben megjön nálam a túra utolsó kapása. Az erős szélben könnyen kikormányzom a tizennégyes formájú tőpontyot; meg is lep, hogy társaival ellentétben milyen hamar feladja a harcot.
 

A búcsúponty


Az utolsó kapás öröme Tibinek is megadatik, ő is egy tisztességes halat akaszt. Időközben az erős szél kifordít egy nagyobb darabot az úszó nádszigetből, és sajnos a mi irányunkba hozza. Tibiben kisebb riadalmat okoz  a közeledő „pláúr” (plaur az úszó nádsziget román megfelelője), főleg hogy az a már partközelben forgolódó hala irányába tart. Mindketten tudjuk, hogy ha a zsinór bele talál vágni  az úszó szigetdarabba, annak halvesztés lesz a vége. Amit semmiképp nem akarunk, mert ezzel a hallal elérnénk a bűvös hét mázsát. A ponty nem akaródzik a felszínre jönni, a „pláúr” pedig vészesen közeledik. Az egész helyzetnek amolyan visszaszámlálás hangulata lesz. Mire jönnék a javaslattal, hogy a nádszigetet megpróbálom visszatartani a „hajánál” fogva, a horog sajnos kiakad. Tibi megilleti a helyzetet az ilyenkor szokásos szép szavakkal, dehát a horgászat már csak ilyen, a halvesztés benne van a pakliban, a kiszakadt „pláúrra” meg a fene se gondolt volna.

A tóparton haladva még egyszer végiglegeltetjük szemeinket a gyönyörű környezeten és abban reménykedünk, hogy idén talán visszatérünk még egy igazi késő őszi, október végi horgászatra. Valószínű, hogy nem fogunk majd kilenc darab tizenöt kg feletti pontyot úgy, hogy ebből négy még tizenhét feletti is legyen. Mostani horgászatunk egyedi volt a maga nemében, még a tógazda szerint is. A csodálatos környezet, a változatos madárvilág, na meg a nagy vízfelület látványa pedig csak egy plusz impulzust ad, amiért szívesen térünk ide vissza minden alkalommal.
 

Sok szép halat adott a nádfal e nyílása

A baloldalon látható nádszigetet horgásztuk meg



Fotók és szöveg: -Lukács Levente-

 




Vissza

Hozzászólás - csak regisztrált felhasználóknak

Regisztráljon vagy jelentkezzen be.

#52012.09.10 20:52
LukácsLevi
Köszi a gratulciókat. Nem titok a helyszin, Bukarest mellett található Tancabesti községben.
#42012.09.07 18:23
Ferenc
 Remélem nem árulok el nagy titkot Levi, a helyszín az Tancabesti.
#32012.09.03 22:42
fruzsinaa
 Gratula a csodalatos halakhoz . Es a hetedik foto...olyan kulonleges hangulata van,  festeni sem lehetne szebbet. Na jol elragadtattam magam:) de igazam van.
#22012.09.03 20:53
gcsabi
 Hol van ez a to?
#12012.09.03 20:18
KreativCarp
 Gyönyörű halak, nagyszerű tó, irigylésre méltó horgászok!   

Nyelv

  • HU
  • RO

Horgászat

Horgászat a Duna-deltában

Partnereink

Erdélyi Nimród Erdélyi Horgász Energofish Zetavárpanzió Vadászaterdélyben Central and Eastern European Fly Fishing
Vizpart.ro © 2017 Minden jog fenntartva. Programozta: Maxweb